Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában

hogy akkor ő már túl volt kérdéses képének festésén. Gyakran idézzük Emlékezéseiből a Van Goghra, Gauguinre vonatkozó sorait: körülbelül velük vagyok egyidős, velük egy időben másutt, más utakon és módon kezdtem és folytattam művészi tanulmányaimat."

20 Mem minden művész ennyire érzékeny, és hárítja el az őt ért esetleges hatások feltételezését. Például éppen Rippl környezetében Maurice Denis egyenesen kikéri magának, mikor egy kritikusa a Gauguin-hatástól független fenoménként próbálja beállítani. „Kijelentem, írja - hogy Gauguin munkája és az ő tanítása (...) volt az, ami (...) rám (...) döntő hatással volt."

21 Persze a francia Denis Párizsban könnyen kérhette ki magának az ilyen jellegű „rágalmat": Rippl-Rónainak Budapesten kellett helytállnia súlyosan kárhoztatott franciás attitűdjéért. A Rippl-Rónai-irodalom mindig és súllyal foglalkozott a hatások kérdésével, hiszen ő annyira más volt, mint magyar környezete. Francia igazodásának ténye közhely, de úgy gondolom, nem hiábavaló, talán más megközelítésből, ezzel a lényeges kérdéssel is az újabb számvetés. Hisz őrá igen sokan hatottak, és noha ez leginkább a francia kultúrkör, mégsem csak a franciák. A hatások vizsgálata nemcsak a Rippl-Rónai-ceuvre szempontjából lényeges: asszimilációs tevékenysége analízisének segítségével kultúránk importált mozaikkö4. Rippl-Rónai József: James Pitcairn Knowles arcképe, 1890 körül. Magántulajdon / Portrait of James Pitcairn Knowles, around 1890. Private collection veire, és végeredményben a magyar művészet horizontjára is jobban ráláthatunk. Mit vett észre tehát Párizsban Rippl-Rónai és milyen médiumok működtek közre választásában? Művészi fejlődésének ebben a sorsdöntő időszakában ismerkedett meg és kötött barátságot James Pitcairn Knowles skót származású, de Párizsban élő festővel, aki alkotóként közepes nívót képviselt, azonban művelt ember volt, kiváló ízléssel (4. kép). Ripplre élete folyamán kevesen tettek akkora hatást, mint éppen Knowles: jártassága a modern művészetben és jószemű eligazodása az új stílusirányok buktatói között az első és meghatározó segítséget nyújtotta Ripplnek. „James Pitcairn Knowles (...) más ember volt, más ízléssel, mint aminőt Munkácsy környezetében találtam: az az ember, aki ízlésben nekem a legjobban konveniált. (...) skót festő barátomon kívül még alig is ismertem valakit. Sokat beszélgettünk egymással régi és modern jó festésről (...) együtt búvárkodtunk, együtt fejlődtünk"

22 - majd egy sorral lejjebb Rippl utalást tesz Knowles misztikus gondolataira. Egy, a Szigetországból származó festőt, akinek ráadásul affinitása volt a miszticizmushoz - a múlt század 80-as éveinek a végén - alig kétséges, hogy a preraffaeliták igézték meg. A preraffaelitizmus hatása a francia művészetre oly evidencia, mely nem vár itt bizonyításra, elég, ha csak az 1855-től meg-megújuló párizsi preraffaelita kiállításokra gondolunk, Burne-Jones hallatlan renoméjára. A preraffaelitizmus magyar művészetre gyakorolt hatásának számbavétele - még ha e hatás bizonyos esetekben közvetítőkön keresztül érkezett is - hazai művészettörténet-irodalmunkban fel-felbukkan, [gazában RipplRónai esetében ez a lehetőség még nem kellően tisztázott, mindenesetre úgy hiszem, meggondolásra érdemes. Mert nem lehet kitérni a közvetlen hatás feltételezése elől, ha a preraffaelita Walter Howell Deverell A kedvenc (lásd kat. sz.: 19/1.) című képét összehasonlítjuk Rippl-Rónai Kalitkás nő című művével.

23 Deverell e hosszúkás képén az álló, teljes figurás, profilba fordult bő szoknyás leány a szemmagasságban lévő kalitkába zárt madarat nézi. De a preraffaelitizmus formai megoldásai - és itt hangsúlyoznom kell a formai szót a látványosan bizonyítható csatornákon túl is tetten érhetők, ha Rippl-Rónai párizsi kapcsolataira irányítjuk figyelmünket.

24 Knowles barátján kívül a másik lehetséges közvetítőt Albert Besnard személyében vélhetjük megtalálni, az ő esetleges szerepével mindeddig nem számoltunk. Besnard több évet töltött Londonban a 80-as években, számottevően hatott rá a preraffaelitizmus, sikeres, megbízásokkal bőven ellátott festő a 80-90-es évek fordulóján Párizsban. Oly sikeres, hogy őt Rippl csakis Munkácsynál ismerhette meg. E tényt látszik igazolni az 1889-es évszám, amit Rippl Besnard-ral való kapcsolatáról elejt,

25 és hogy ez az évszám ilyen pontosan az emlékezetében maradt, nyilván annak köszönhető, hogy Rippl a találkozást vele a Munkácsyval való szakítás, tehát 1890 előttre teszi. Besnard stílusa egyébként sem lehetett hatástalan a fiatal festőkre. Ezt látszik igazolni Maurice Denis néhány sora is: „... néhány elfogult embert talán meglep, amikor olvassa: Edouard Vuillard-ral együtt elmentem a Gyógyszerészeti Főiskolára, Besnard