Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sümegi György: A nagybányai Berger-cukrászda asztallapja
által: / Horti Pál, Janicsek Sándor, Jászay, Knopp Imre, Márk, Somsisch József gr.,Stetka Gyula, Tóth László, Újvári Ignácz, Vágó Pál, Zala György /" A 66 számozott lapot tartalmazó, bekötött rajzkönyv lapmérete: 245x198 mm, mgt. 31 Réti 1994 2 : i. m. 159-161. 32 Állandó képkiállítás. In: Nagybányai Hírlap 1921. augusztus 30, 3. 33 Lásd: Nagybánya 1994 2 , 97-99. 34 Tersánszky J. Jenő: A félbolond. Budapest, 1994', 163. Tersánszky e nagybányai kulcsregényét „egy budai kávéházban" kezdte írni, megszerkeszteni. 35 Murádin Jenő: Egy művészváros kávéházai. In: A Hét 1973. január 12.; Almási Tibor: Nagybánya. Művészet és város. Győr 1993, 81-82. 36 O.S.: Ahogy „Ok " élnek. In: Nagyvárad 1927. október 23., 5.; Vásárhelyi Z. Emil: Erdélyi művészek. Kolozsvár 1937, 111-112; Bierbauer Virgil: Nagybánya, az igényes város. In: Pásztortűz 1943. október 15. A visszaemlékező művészek közül: Agricola Lidia (Murádin Jenő gyűjtése, leírás, 1. lap); Incze János: Önarckép. Bukarest, 1982, 66.; Gráber Margit: Fanyar emlékek. In: Új írás 1989. (2.) 33-48. (Újraközölve: Gráber Margit: Emlékezések könyve. Budapest 1991.) 37 Bogdán Kálmán: Az én Nagybányám. In: A Hét 1975. szeptember 19. E cikkre, s a Bergerrel kapcsolatosak zömére Murádin Jenő hívta föl a figyelmemet; kollegiális segítségét ezúton is megköszönöm. 38 O.S.: Ahogy „Ök" élnek. In: Nagyvárad 1927. október 23., 5. 39 Aharoni Berger Judit (sz. 1924) Metz Józsefnek írt 1995. II. 9én Haifában keltezett leveléből: „Legrégibb nagybányai emlékeimhez az tartozik, hogy 1-2 havonta átrendezték a cukrászdában a kép kiállításokat ... Gáli Ferenc már régebben Parisba tartózkodott, mikor felkereste Róna Béla és Ferenczy Károly fia - vagy a lánya - és azt mondták Gálinak, hogy vigye le őket egy olyan helyre, ami megfelel a nagybányai Berger cukrászdának, amikre Gáli azt felelte hogy „ilyen még Parisba se nincs" és megcímezrék a lapot „Berger cukrászda Románia". Szegény Édes Apám olyan büszke volt erre hogy a lapot a kasszán az üveg lap alatt őrizte ... És ugyan ott az alatt az üveg alatt őrizett egy képet Aba Nováktól, amelyen lerajzolta a cukrászda egy szegletét az Édesapámmal és dedikálta neki. ... Csók István ... is készített egy kis ceruza rajzot a cukrászdáról, amit dedikált és azt is az üveg alatt őrzött. ... Szegény szüleimnek mikor a magyarok bejövetelekor kellett csinálni a zsidóknak vagyon bejelentést 365 festményt kellett bejelenteni. Mi lett a sorsuk nem tudom, egy pár darabot megtaláltam a Népközösségnél. Miután én hazajöttem és folytattam a képek gyűjtését, aminek egy részét eladtam a Nagybányai Múzeumnak és vagy húsz képet ... Szatmáron, köztük Thormától a Talpra Magyar összes ceruza vázlatáig egész a teljes kompozícióig. ...Még volt a cukrászdának egy érdekessége, volt egy márvány asztal, ahova aláírrák a nevüket az összes művészek akik megfordultak a cukrászdában". 40 Budapesri magántulajdonból került a Jándi-kiállításra az asztallap. A volt tulajdonosok szerint eredetileg (Bergerék után) a nagybányai Weiser családé volt, Weiser Oszkár gyűjteményébe tartozott. Weiser Oszkár a Phönix Kénsav és Vegyi Termékek Gyára Rt.-nek volt az egyik tulajdonosa (a részvények 66 %-a az övé volt), míg a másik tulajdonos (44 %) az ugyancsak jelentékeny műgyűjteménnyel rendelkező Bedő Rudolf volt. Weiseré volt az egyik legjelentősebb ásványgyűjtemény (sajnos a második világháborúban szétszóródott); a családi portrékat Thorma Jánossal festették meg. - A Phönix gyár munkásfőiskoláját Berenrés Iván vezette; ő volt egyik fő szervezője az 1942-es nagybányai Szent István Hétnek. Szervezett két kiállítást is: 1. Munkáján becsüld az embert címmel (díjat nyert ezen Miklóssy Gábor, Pirk János). 2. Szabad beadásos tárlat a művésztelepi iskolateremben. Der Tisch der Konditorei Berger in Nagybánya GYÖRGY SÜMEGI In der Retrospektive von Dávid Jándi der Missionart Galerie in der Miskolcer Galerie (September 1994) wurde dem Publikum ein besonderes, einzigartiges Werk gezeigt das mit der Künstlerkolonie von Nagybánya eng verknüpft ist. Die Eigenartigkeit des Werkes ergibt sich daraus, daß es aus den verschiedenen Werken von sechzehn Künstlern, die (auch) in Nagybánya tätig waren, besteht. Auf dem weiß grundierten Tannenholzbrett von 55,2 x 79 cm sind mit Ölfarbe und mit dem Bleistift angefertigte Zeichnungen von unterschiedlicher Größe zu sehen. Ihre höhe liegt zwischen 108 und 126 mm und ihre Breite zwischen 155 und 177 mm. Der ursprüngliche Besitzer des Zeichnungen bedeckten Tisches war der Nagybányaer Konditor Lajos Berger, der im künstlerischen Leben der Stadt, in der 1896 die Künstlerkolonie gegründet wurde, eine eigenartige Rolle. In den 20er und 30er Jahren gab es in der Stadt noch kein Museum, keine Galerie, keine ständige Bildausstellung und auch keine Bildhandlung, in der man Bilder hätte kaufen können. Die Werke der in der Stadt tätig gewesenen Maler (deren Zahl ständig bei 80 lag) wurden durch Hotels, Kaffeehäuser und Konditoreien (Hotel István, Konditorei Gyöngyössy und Konditorei Berger) an die Kunden, an das Publikum vermittelt. Es wurden Einzel- und Gruppenausstellungen sowie Vorführungen mit Kaufgelegenheit veranstaltet, nach denen die Veranstalter einen gewissen Prozentsatz des Kaufpreises erhielten. Der Tisch der Konditorei Berger stellt einen eigentümlichen Typ der in den Kaffeehäusern entstandenen Werke dar. Die Einteilung richtet sich nach dem konstruktiven Schema der bemalten Kassettendecken wobei das Werk jedoch nicht für Unteransicht sondern für Draufsicht komponiert. Der Tisch (Augenzeugen behaupten, daß es wenigstens zwei solche
