Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szücs György: Nagybánya - változó időben

megoldásaival. Az iskolából 1931-ben kizárt „illegalista" fiatalok - Kunovits András, Katz Márton, Kahán Sára, Agricola Lídia, Pittner Olivér - szellemi mentora, tágabban a művészet és a társadalmi mondanivaló szintézisére törekvő' irányzat vezéralakja Klein József lett. 1927-ben érkezett haza Nagybányára, előzőleg „voltaképpen végigjárja - mint gyorsított felvételen megismétli! -, amit a nagybányai festészet a századfordulótól megtett" - írta róla szellemesen monográfusa.

38 Foujita szinte grafikai vonalhálói és Gauguin dekoratív színmezői egyaránt nyomot hagytak művészetén. Bányászai, szántóvetői, gyümölcsszedői leegyszerűsített voltukban is hangsúlyosak, freskótervei a társadalmi festészet felé tájékozódó Mattis Teutsch Jánossal, emblematikus munkásábrázolásai Ferenczy Noémi, távolabbról Dési Huber István művészetével mutatnak rokonságot. Ekkoriban dolgozott Nagybányán az a két festő, akiket Magyarországon a kubizmus fő képviselőiként szokás számontartani: Kmetty János és Szobotka Imre. Kmetty olajképeket, akvarelleket, de sokszorosított grafikákat is készített Nagybányán. A húszas évek közepén már dolgozott a bányavárosban, s az ott készült képein a konstruktív szerkesztés szigorúsága enyhült, ecsetkezelése oldottabbá vált. „A szín differenciálódott, árnyalatdúsabbá vált, anélkül hogy az árnyalat, a jelenség szépsége felett érzett öröm megbontaná a konstrukció szükségszerűségét."

39 Szobotka nagybányai képein szintén megfigyelhető az átmenet a kemény éleket kedvelő szerkesztés és az ecset mozgásának jobban engedelmeskedő festőiség között. Jelképesen szólva, Kmetty Szentendréről, Szobotka pedig Zebegényból már „posztnagybányai" stílusát hozta Nagybányára. Bernáth Aurél, Szó'nyi István, Czóbel Béla „tanulóéveik" után többet nem jártak Nagybányán, a visszacsatolás azonban mégis megtörtént. Párhuzamosan Magyarországon tehát a meghatározó művészek egy csoportja azt a nagybányai hagyományokon kifejlődött, s részben meghaladó festőiséget követte, amely az akkori képzőművészeti színképben lényegében jogosan tekintette magát a haladás letéteményesének, „ízig-vérig modern vagyok" - nyilatkozta 1931-ben festészetéről - számunkra kissé anakronisztikusán - Csók István, aki érzékelte ugyan az „efemer divatokat", de futó epizódnak tekintette: „A kubisták kedvéért semmi módon sem fogom feladni az én rajzkészségemet, finomságomat és színeimet, amelyek annyira jellegzetesek." Szerinte a festőnek továbbra is „a természet látszatát kell keltenie."

40 A másik, szintén Nagybányáról induló festő, Iványi Grünwald Béla ebben az időben két vonulatról vesz tudomást: „A képzőművészet mai válságos helyzetében nálunk két irányzat van kialakulóban: a neoklasszicizmus és a kolorisztikus törekvés, szemben a teljesen meddőnek mondható spekulatív és idegeneket majmoló, semmi egyéni temperamentumot sem éreztető törekvéssel, másrészt egy régieskedő, fáradt, kimúlt pikturával."

41 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Nagybánya hosszú időn keresztül képes volt az újabb irányzatokat integrálni, s azokat a válságos pillanatokat is túlélni, Pittner Olivér: Felsőbányai részlet, 1931 Olivér Pittner: Teilansicht von Felsőbánya / View of Felsőbánya. 1931 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 381.) amikor egy-egy erősebb egyéniség kivált a mozgalomból (Hollósy, majd Iványi Grünwald), és önálló művésztelepet hozott létre.

42 A levált, gyakorta közös stílussal nem rendelkező csoportok művészettörténetileg külön minőséget hordoztak vagy teljesítettek ki. Mind a modernitás (Kecskeméti művésztelep, Nyolcak), mind a kanonizálódott plein air naturalizmus új hajtásokat hozott (Miskolci művésztelep), de azzal, hogy a harmincas évekre Nagybánya már nem gerjesztette, csupán békésen regisztrálta az új irányzatok felbukkanását, jelentősége lecsökkent: betöltötte a művészettörténetben neki kijelölt helyet. Nagybánya - szerencséjére - sohasem vált azzá a letisztult plein air iskolává, amilyennek alapítói elképzelték. Történetét nemcsak Réti és Thorma, hanem például a „kecskeméti" Perlrott Csaba Vilmos és a „szentendrei" Pirk János művészete is végigkísérte. Végeredményben a Nagybányán készült képek igazolják Ybl Ervin meglátását, aki szerint az új hitvallások „a naturalizmuson kifejlődött magyar impresszionizmus" egységét ugyan megbontották, de megállapítható, hogy a rövid ideig ott tartózkodók többségén is meglátszik a „nagybányai stílus". Közben új festőnemzedék jelentkezett, de képeiken hűek maradtak a természethez. „Egyik sincs köztük, aki a természettől teljesen elfordulva, elvont kompozíciókat szerkesztene. Ezt nem engedi meg Nagybánya vidékének magávalragadó szépsége, ezért nem érdemes idejönni. Ehhez jók a nagyvárosi tömeglakások odúi is. A természet Nagybányán mindig úr marad."

43