Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szatmári Gizella: Mikola András
szemlélete felett eljárt az idő: megváltozott a történelmitársadalmi berendezkedés, új művészeti, filozófiai irányzatok jöttek és mentek, Nagybánya önmagába fordult, elszigetelődött. Hagyományait megőrizni egy azok alapján kibontakozó új szemlélet vállalhatta volna, de Mikola nem találkozhatott az új eszmei áramlatokkal. Ennek egyrészt történelmi-politikai okai voltak. Hiába szerepeltek művei budapesti kiállításokon, az anyaországi művészeti élettől el volt vágva, a kapcsolattartás csak formális volt. Utazni nem volt módja, feltehetően az anyagiak sem mindig álltak rendelkezésére. Mind az iskola vezetőjeként, mind a Nagybányai Festők Társasága elnökeként a magyar művészet hagyományainak erdélyi fenntartását vállalta. Feltételezhető, hogy ennek esett áldozatul művészi fejlődése, hiszen valódi kibontakoztatásához semmiféle lehetősége nem nyílt. „Forgott a saját keserű levében" - s művészpályája beszűkült. A nagybányai látásmódot, témaválasztást megőrizni akarva kényszer-újításokat szült: ilyenek a bíborból rezessé keményedő* színfoltok, s a szálkás-vonalkás festésmód. Új, harmadik korszaka a világháború befejezése után kezdődik, - ismét csak helykereséssel a végérvényesen megváltozott viszonyok közepette. 1940 és 44 között - a „magyar rezsim" alatt, ahogy a kort visszaemlékezéseiben nevezi - az illetékes minisztérium új műtermek építését tervezi, de ebből semmi sem lesz. A városparancsnokság néhányszor illetéktelenül beleavatkozna a kolónia ügyeibe, de ez szerencsésen elkerülhető, úgyszintén a különböző árnyalatú politizálás is. Nagybánya nem szenved sokat a világháború alatt, ebben Mikola egy ügyes, diplomatikus lépése is szerepet játszik (elkerülhették az aláaknázott villanytelep, híd, bánya stb. felrobbantását). 22 1945 után megalakul a Magyar Népi Szövetség. Ennek működésében tevékeny részt vállal. 1945. február 23-án a szövetség megbízásából ő mondja az ünnepi beszédet az István Szálló erkélyéről a szovjet hadsereg megalakulása 27. évfordulója alkalmából. 23 Felveszik a Romániai Képzőművészek Szövetségébe, s mint ilyen, nyugdíjra is jogosult. A szövetség 1957 decemberében tartományi kiállítást rendez Nagybányán. Ez kissé kilendíti a holtpontról: 1958-ban részt vesz a bukaresti grafikai kiállításon, s ugyanazon évben egy „szerencsés képvásárlás" kedvező változást hoz életébe: módja nyílik, hogy Bukarestbe utazzék, megnézze az aktuális kiállításokat, tájékozódjék. 1959-ben Magyarországra látogat. A háború óta nem járt itt. Ez idő szerint a nagybányai néptanács képviselője, s ez a funkció valószínűleg több mozgásszabadságot biztosít. Ekkor 75 esztendős, a budapesti Képzőművészek Szövetsége díszvacsorán ünnepli Nagybánya utolsó képviselőjét. 24 Lyka Károly is fogadja. 1961-ben és 62-ben ismét Budapestre jön, a gyűjteményes nagybányai kiállítás előkészítése céljából. 1961-ben - odahaza - megrendezheti élete első önálló kiállítását. 2 "' A művek - 57 darab - „amelyek életem különböző korszakából származnak bezárólag legújabb képeimmel" - szinte mind magántulajdonban Mikola András: Csendélet András Mikola: Stilleben / Still-life (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 322.) vannak, a műteremből adta el őket, kiállításon nem szerepeltek. Tárlatának főleg erkölcsi sikere van. „Anyagi eredmény az itteni pénzszűke miatt gyenge" 26 - írja Pogány O. Gábornak, és egy budapesti önálló kiállítás megrendezésének lehetőségében reménykedik. Helyzete nem túl rózsás: „hiányzik, hogy képeket nem láthatok, könyvekhez is nehezen jutok, de művészetről beszélgetni sincs kivel - panaszolja -. így csak magam felé fordulok, munkámhoz, mely küzdelmet jelent az anyaggal, a kifejezéssel." Az 50-es, 60-as években Romániában is hasonló követelményeket támasztottak a művészekkel szemben, mint hazánkban, s ezeknek ő is kénytelen volt eleget tenni. „Érett kora ellenére érzékenyen reagál az életünk rezdüléseire, amitől üzemi témájú kompozíciói, munkásportréi, a párt által vezetett építőmunkát ábrázoló vásznai tanúskodnak", írja az elhivatott kritikus, tehát kénytelen-kelletlen megjelennek a figurális művek, az önportrék során kívül „a munkásokat ábrázoló kompozíciók és az avasi portrék". 27 Kiállítási szerepléseiről Banner Zoltán, Murádin Jenő a köteles tisztelet hangján rendszeresen megemlékeznek, hangsúlyozva a „palettához" - értsd: az ó-nagybányai hagyományokhoz „való hűségét". 1958-ban, 64-ben és 66-ban különböző kitüntetéseket, így például Érdemes Művész címet is kap. 28 Egykori mestere Réti, így jellemezte összefoglaló művében: „Erős értelme, szabatos, logikus gondolkodása, józan ítélőképessége kivételesen kemény akarattal, szívós munkássággal és emberi igénytelenséggel párosult. Ez az acélos lelki alkat a legnehezebb életkörülmények közt is kicsikarta eredményeit, ami őszinte respektust szerzett neki kortársai előtt". 29 1970. július 4-én, 86 éves korában hunyt el Nagybányán.
