Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szatmári Gizella: Mikola András
Mikola András SZATMÁRI GIZELLA Szatmáron diákoskodó fiatalember számá. ra életreszóló nagy élmény Hollósy szabadiskolájának 1901-es kiállítása, s az érettségi utáni jutalom: a szünidőben egy hónapot Nagybányán tölthet. Bár rajzból elégségest szerez, ősszel mégis a Rajztanárképzőbe iratkozik Pesten. Itt görög és római művek után készített gipszmásolatokat kell rajzolnia. O azonban a nagybányai szellemiség „káros hatásának" köszönhetően sötét hátteret rajzol ezekhez, mire Várdai Szilárd igazgató meginti, ezért decemberben kilép. 1 Szülői rábeszélésre - nyolcan vannak testvérek - arra törekszik, hogy biztos megélhetés reményéMikola András: Tanulmány András Mikola: Studie / Study (Repr.: Művészet 191015.) vei kecsegtető álláshoz jusson. Beiratkozik a debreceni jogi egyetemre, ahol másfél évet tölt el. A festészet itt is kísérti: korábban festett két képével részt vesz a műkedvelők kiállításán. Az 1904-es nyár újra Nagybányán találja: korábban ugyanis levélben kérte meg Ferenczy Károlyt, vállalja el növendékének, s mivel a válasz kedvező volt, azonnal indult. 1905 januárjában azonban Szablya Frischauf Ferenc budapesti magániskoláját látogatja. Úgy látszik, ez az az időszak, mely Mikola döntését véglegessé érleli: a rögösnek ígérkező művészpályát választja. Pénzkereső elfoglaltsága mellett (újságnak rajzol, ügyvédi irodában dolgozik) először csak az esti tanfolyamra jár, majd a délelőtti munkába is belekapcsolódik. Májusban újra Nagybányára utazik, most Rétihez csatlakozik. Lassan meggyökeresedik benne a tudat: neki is Párizsba kell mennie, mint a többi művésznövendéknek, közelről kell tanulmányoznia az új művészeti áramlatokat, megismerkednie az új „csillagokkal". Mint nagypeleskei születésű, Szatmár vármegyéhez fordul ösztöndíjért. A közgyűlés 140 korona támogatást szavaz meg számára. Ez alig elegendő a vasúti költségre, de novemberben már a Julian akadémia növendéke, közelebbről Jean-Paul Laurens-é. A történeti festészet jeles művelőjét azonban hamarosan otthagyja a Delécluse akadémia és a másik Laurens, Ernest kedvéért. Párizsi tartózkodásához jó segítség Szatmár megye újabb, ezúttal 300 koronás ösztöndíja. Nyáron (1906) újra Nagybányán dolgozik, Réti korrektúrája mellett. A főispáni látogatás alkalmával rendezett kiállításon már bemutat egy tanulmányfejet és egy „neoimpresszionista" női arcképet. 2 Erről az időszakról visszaemlékezéseiben így ír: „A nyár, amelyet Nagybányán töltöttem, arról volt nevezetes, hogy ez évben a művészek között új, forradalmi erjedés indult meg ... Az új hangok a Párizsban járt fiatalabb festőktől származtak." Érdekes módon nem nevezi meg, kik voltak ezek a „fiatalabbak", s ami még különösebb, nem szól arról, hogy ő maga is járt Párizsban, nem is egyetlen alkalommal. Sőt, 1905 és 1908 között mondhatni Párizsban élt, csak nyaranként utazott vissza Nagybányára. Nem valószínű, hogy egyszerűen csak szerénységből nem nevezi meg saját magát, feltehető, hogy alkalmi „kirándulásnak", próbálkozásnak tekintette párizsi tapasztalatai alapján készített munkáit.
