Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szatmári Gizella: Mikola András
Egyébként Réti is csak a fiatal Czóbel munkásságának vitakeltő, erjesztő hatásáról ír. Mikola, egykori tanítványa, hasonló szerepéről majd csak 1912-ben, a nagybányai kiállítás katalógusában emlékezik meg. Ezekre az évekre visszatekintve sorolja azok közé (Perlrott, Ziffer, Bornemisza, Frimm Jenő, Boromisza Tibor), akik Czóbel hatására „az új hitvallásra" tértek. 1906 novemberében újra Párizsba utazik. Bár eljár a Delécluse akadémiára, most már egyre kevésbé támaszkodik mesterei „kézvezetésére". Az állami ösztöndíj mellett (melyet 1907-ben nyer el), kisebb munkákat vállal, statisztál, hogy fenntartsa magát. Részt vesz a neves műgyűjtő és műbarát, Leo Stein nevezetes szombat estéin, ahol módja van személyes ismeretséget kötni a művészeti élet kiemelkedő, iskolateremtő neves egyéniségeivel. Megfordul Matisse műtermében is: „volt alkalmam látni munka közben" - írja, arról azonban nem tudunk, hogy a kapcsolat rendszeres, mester-tanítvány jellegű lett volna. Ekkor, tehát Párizsban készülhetett egyik legjelentősebb korai műve, az 1906-os évszámot viselő Önarckép. Fontos Mikola számára a kép kompozíciója: az egyensúly a karosszék és jobb oldali festményrészlet foltja; feje felett a két kép vagy ablak alsó széle, a szerkezeti felépítés: a kezek és a fej, illetve a kezek és az ecsetek által kijelölt háromszögek, valamint a képrészletek téglalapjainak szoros geometrikus rendje s az a harmónia, amelyet - a formákon túl - a színek közötti összefüggés teremt. A különböző forrásokban említett, s kissé túl is hangsúlyozott cézanne-i hatás, inkább a francia mester ismeretéből kialakított összbenyomás: a szerkezet, az egyensúly, a képépítés szigorú rendjében ismerhető fel a képen, mely idehaza igen kedvező fogadtatásra talált. Mégis: sem szerkezetessége, sem színvilága, sem formakezelése nem jelölt ki új utat számára, talán egyszeri, sikerült kísérletnek tekinthetjük. 1907 július közepétől október végéig újra Nagybányán, Réti mellett dolgozik, és november elején megint csak Párizsba utazik. Nyilvánvaló, hogy a kétfajta művészeti közeg, a plein air természetes és az impresszionizmust követő párizsi sokféle poszt-stílus, Cézanne, Matisse, Gauguin és a többiek felfogása egyaránt befolyásolják, hatnak rá, miközben keresi saját magát, egyéni hangját s ehhez a kifejező eszközöket. Korai műveit sajnos nem eléggé ismerhetjük. Nem tudjuk azonosítani azokat a többnyire Párizsban, illetve Franciaországban készült képeit sem, amelyeket első jelentősebb kiállítási szereplése alkalmával bemutat. 3 1907 júniusában rendezi meg kollektív kiállítását a fiatal, modern, Párizst járt festők egy csoportja - többek között Boromisza Tibor, Börtsök Samu, Czigány Dezső, Egry József, Gulácsy Lajos, Nagy István, Réth Alfréd, sőt Tornyai János is - a Könyves Kálmán Szalonban. A kiállításra Mikola is meghívást kap. Ezt valószínűleg Czóbel Lázár Bélához eljuttatott támogató sorainak köszönheti 3 , Czóbel kedvező véleményt nyilvánít „... igen komoly tehetségű festő ... igen jó tájképeket is láttam tőle ők ugyanis egy időben dolgoztak, kezdetben Nagybányán (1905), majd pedig Párizsban. Megbízáshoz is szeretné juttatni kollégáját („... esetleg fénykép utáni portrait-t kaphatna..."). Korábban Lyka Károly, a fiatal tehetségek pártfogója is felfigyelt rá. 1907. május 6-án kelt levelében, melyet a Könyves Kálmán-féle kiállításra küldött képekhez mellékelt, ezt írja „... A Művészet szerkesztőségében is van két kép, amit régebben Lyka Károly úr megfelelőknek mondott." Kéri továbbá, hogy az elküldött képeket Lykának mutassák meg, hogy mint a kiállítás egyik rendezője, ő válogasson közülük. 1 Feltehetően Párizsban festette a Havas utca, Breton vendéglő, a Kikötőben, a Párizsi külváros című képeit. Kiállítja - valószínűleg - az említett Önarcképét is. Bölöni György így ír ezekről: „Mikola András. O vonul ki tizenegy képével - a legkomolyabban: önarcképek, interieurök, csendéletek ezek, szemlélődések egy műteremmé kinevezett szegény hotelszobában, Párizs külső boulevard-járól is két kép: házak, fák, gyors és változó mozgású emberek. Öntudatos és józan munkák, melyekből a matéria Cézanne-féle szeretete szól hozzánk. Összevon, egyszerűsít, kikeresi a lényeget, nehéz feladatokat róva magára, halad a »művészet« felé, hol a puszta dolgok, tárgyak lelki szenzációkkal is összefüggenek". 6 Bölöni hosszú franciaországi tartózkodása alatt bőven tájékozódhatott a kortárs művészet legjaváról, így elhihetjük neki, hogy e „józan munkák" szerkezeti felépítését, kompozícióját a francia mester műveinek ismerete inspirálta. Mikola András, 1920-as évek András Mikola. 1920s (MNG Adattár I Archiv I Archives)