Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Zwickl András: Nagybánya és a aktfestészet

de művei a képtípus konvencióin nem mutatnak túl. Thorma képein aktok csak a húszas években, főleg természeti környezetbe helyezve tűntek fel újra, amelyeken - Rétihez hasonlóan - két hagyományos típushoz, a mitológiai jelenetekhez illetve a fürdőző-témához kanyarodott vissza, ezek a festmények azonban frissebbek és jobban megoldottak, mint Réti munkái.

48 Miként jelentek meg a kortárs művészet közegében a nagyközönség előtt a nagybányai művészek aktos képei, mennyire voltak jelen a kiállításokon? A nagybányaiak csoportja önállóan először 1897 decemberében a régi Műcsarnokban mutatkozott be.

49 A kiállított művek közül csak kevés aktos kép azonosítható (pl. Ferenczy: Orpheus-vázlat), az ismeretlen művek esetében a katalógus szűkszavú megjelölései az ábrázolás témájára sem engednek következtetni. Nem tudjuk, mit ábrázolhatott Ferenczy vagy Réti egy-két tanulmánya, vázlata. Ennek ellenére, úgy tűnik, nem aktos, hanem más műfajú képek domináltak (portré, tájkép), az eddig tárgyaltakon kívül csak egyetlen műről, Iványi Grünwald Béla Fürdő legény című képéről valószínűsíthető, hogy valamilyen mértékben meztelen testet ábrázolt.

50 A Hollósy-iskola növendékeinél a katalógus csak a neveket sorolja fel, a kiállított munkák címét nem. A következő évi, második kiállítás katalógusából viszont már kiderül, hogy a Hollósy-iskola elsősorban tanulmányfejekkel és tájképtanulmányokkal szerepel, bár nincs kizárva, hogy aktok is előfordultak.

51 A többiek munkái túlnyomórészt arcképek, de ebben az évben állította ki Csók a Bűnbánó Magdolnát, és Iványi Grünwald a Forrásnak, amely egy tájba helyezett fiú félaktot ábrázol.

52 Az 1899-es harmadik kiállításon Iványi Isten kardja című képe volt az egyetlen mű, amelyen - a „hunmagyar" mitológiai történet keretében - félmeztelen férfiakt tűnt fel. Negyedik alkalommal pedig a Műcsarnok 1900-1901-es Téli kiállításába beolvasztva léptek színre a nagybányaiak, ahol ugyancsak mindössze egy-két, aktot is szerepeltető kép volt kiállítva tőlük.

55 A korabeli műcsarnoki kiállítások átlagához viszonyítva tehát az derül ki, hogy az első generáció művészei a kortársakhoz képest feltűnően kis számban festettek, és még kisebb mértékben állítottak ki aktokat. Ennek egyik magyarázata minden bizonnyal az aktokhoz fűződő rendkívül erős erotikus asszociáció volt, amely a korabeli folyóiratokban rendszeres vita tárgyát képezte. A Műcsarnok című lapban az aktok kiállításokon való jelenléte körüli vitát Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete robbantotta ki, amely az „időszaki művészeti kiállítások gyakoribb látogatását is lelkére köti a középiskolák tanári testületének és ifjúságának".

54 Beöthy Zsolt és Alexander Bernát viszont a fenti elgondolást nem támogatta, mivel ez azzal a veszéllyel járna, hogy a nem megfelelőképpen felkészített „serdültebb ifjúság ébredező érzékisége mindenesetre fel fogna ébredni".

55 A vitát kommentáló cikkíró ellenben visszautasítja azt a megfigyelést, miszerint az ifjúságot „kizárólag az érzékiséget ingerlő és így erkölcstelenségre csábító nuditások érdeklik".

56 Vajda Ernő cikke is hasonló álláspontot képvisel, véleményét külföldi irodalomból vett példával támasztja alá, amely szerint „a mi korunkban ... sokan igen könnyen hajlandók a meztelenséget az erkölcstelenséggel egynek tartani".

57 A szakemberek mellett olvasók is hozzászóltak a kérdéshez, Hornyai Ödön dr. írása valószínűleg jól tükrözi annak a „valláserkölcsi alapon fejlesztett" ízlésű polgári rétegnek a művészetfogyasztói attitűdjét, amelynek otthonában is számos meztelen emberi testet ábrázoló műalkotás található. Az írásból megtudhatjuk, hogy Hornyai gyermekeit nem zárja el ezektől a műalkotásoktól, hanem arra tanítja őket, hogy az ilyen műveket miként kell „művészi szempontból elemezni".

58 A következő évben Ernst Lajos cikke a Wlassics-rendeletre reagálva ismét felkorbácsolta a kedélyeket, ő ugyanis szintén távoltartaná az ifjúságot a tárlatoktól.

59 Delej László több érvet is felsorakoztat Ernst ellen, egyfelől a „női és férfi testnek kifogyhatatlan szépségét" hozza fel indokul, másfelől azt, hogy ezek az aktok többnyire régi történetek szereplői, és ebből fakadóan „már »fogalmak« és egy rég megkövesült symbolum kifejezői", ezért a néző ne a ruha hiányára figyeljen, hanem az eszmét keresse a képben.

60 Ugyanakkor egyesek szerint „a modern tárlatok nemcsak nuditásaik, hanem kiforratlan irányaik miatt semmi szín alatt sem valók az ifjúságnak".

61 A modernebb irányzatok több teret kaptak az 1902ben induló Művészet oldalain. A lapban reprodukált aktok egyrészt tanulmányok vagy vázlatok, másrészt szimbolikus tartalmú, gyakran erotikus töltésű képek szereplői. Az első néhány évfolyamban meglehetősen kevés aktot közölt a folyóirat. Progresszív jellege ellenére a lapban eleinte alig bukkantak fel nagybányai művészek, reprodukált munkáik között pedig alig fordul elő akt. Az 1905-ös évfolyam hozott változást, az első számban színesben közölték Ferenczy Műteremben (Festő és modell) című képét, és ezt követően szinte minden aktábrázolási típusra számos példát találunk. Indulása után néhány évvel a lap már meglehetősen nagy számban reprodukálta a legváltozatosabb típusú és stílusú aktokat. A kortárs modern törekvéseket legtöbbször „szecesszió" címszó alatt összemosó kritika nem tett éles különbséget a naturalizmus, a szimbolizmus vagy a plein air között, és minden, a műcsarnoki festészettől akár tematikailag, akár stilárisan eltérő művet előszeretettel címkézett ezzel a megnevezéssel.

62 A szimbolikus tartalmakat hordozó szecessziós stílus - mint például Vaszary festészete - előszeretettel használta az aktot univerzális jelképi lehetőségei miatt. A tiszta aktkompozíciók már nem konkrét események narratív-illusztratív ábrázolásai, hanem elvont tartalmak, „eszmék" megörökítői. Ez az aktértelmezés eltér ugyan a korabeli műcsarnoki festészetétől, azonban itt is jelen van az erotika, de azt nem leplezetten, hanem legtöbbször direkten, például a szexualitás ambivalenciáját tematizálva ábrázolja.

63 Ami mégis közös mindkettőben, hogy a képnek valamilyen sujet-vel vagy legalábbis mondanivalóval kellett bírnia, amelyet természetesen megfelelő cím világított meg. Ezzel szemben a nagybányaiak - sokszor szecessziósnak nevezett - törekvései igyekeztek elkerülni az erotikát, és minimálisra próbálták csökkenteni a kompozí-