Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Zwickl András: Nagybánya és a aktfestészet
minden részlettel." 4 Csók egyik stúdiuma arról tanúskodik, hogy a legtöbb magyar művésznövendék következő állomásán, a párizsi Julian akadémián lényegében ugyanilyen szellemben folyt az oktatás. 5 AZ ELSŐ GENERÁCIÓ Münchenben az akadémia mellett működő iskolákban is központi szerepet kapott az akt. Hollósy Simon szabadiskoláját egy, a kilencvenes évekből származó karikatúra éppen aktfestés közben örökíti meg. 6 Az itt tanulók naturalisztikus kidolgozású tanulmányai hasonlóan száraz és kemény rajzmodorról tanúskodnak, mint a müncheni vagy a Julian akadémián készült rajzok és festmények. 7 Arról, hogy Hollósy milyen fontosnak tartotta az aktstúdiumot, egy 1894-ben készített tervezete alapján alkothatunk képet, amelyben a hazai művésziskola felállításáról ír: „Télen: 8—12-ig akt, délután 2—4-ig fej, este lámpavilágítás mellett aktvázolás mindennap új állásból. Április felé, május, június, július hónapokban ... délelőtt esetleg aktot vagy egész alakokat künn a szabadban plein-air rajzoltatni, festetni, délután tájképeket ..." 8 Egyik későbbi tanítványának, A. Ny. Tyihomirovnak visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy Hollósy miben látta az aktrajzolás jelentőségét, és részletes beszámolót kapunk az anatómia illetve a síkok összefüggéseit a meztelen emberi testen demonstráló módszeréről. 9 A Hollósy-iskola 1896-tal kezdődő nyári nagybányai tartózkodásai során az első kérdés az aktmodellek szerződtetése volt. A művészképzés egyik központjának számító Münchenben ez nem okozott gondot, de a vidéki kisvárosban modellt állni nem volt megszokott feladat. 10 Réti leírása szerint ez kezdetben annyira szokatlan volt, hogy más tárgyú képekhez is elsősorban koldusok vagy gimnazisták ültek modellt, és „Persze aktmodellról szó sem lehetett. Még jóval későbben is férfiak sem igen vállalkoztak rá. A tizes évek felé a szabadiskolában azonban kezdték megszokni, sőt később nők is vállalkoztak, főleg falusi parasztlányok ..." n Ezek a sorok kissé túlzónak tűnnek, hiszen Réti könyvéből tudjuk, hogy 1897-ben a Hollósy által szubvencióból kitűzött pályadíjat az alapítótagokból összehívott zsűri Jacob Nussbaumnak egy plein air férfi félaktjáért ítélte oda, egy szabadtéri csoportfényképen pedig Hollósy és növendékei négy kitámasztott festménnyel láthatóak, amelyek egy különböző nézetből megfestett félmeztelen női modellt ábrázolnak. 12 1909-ben maga Réti is ír aktmodellekról az akkor nyolcadik éve fennálló Szabadiskola történetében, ahol Hollósy távozása után a tanítás változatlan formában folytatódott, de - amint arról a korabeli sajtó is beszámolt - kezdetben valóban okozhatott problémát, hogy kevés volt az aktmodell. 13 Ez a körülmény - legalábbis az első időkben - az oktatásban talán visszaszoríthatta a ruhátlan emberi test ábrázolását, ám a művészeket már ekkor sem befolyásolhatta jelentősen az aktos témájú képek megfestésében. Ferenczy vagy Iványi festményein rendszeresen előfordulnak félmeztelen férfitestek, Csók első nagybányai képén egy női aktot is szerepeltetett. 14 Aktmodellt Haranghy Jenó': Plein air kirándulás az Izvorára 1912-ben Jenó'Haranghy: Pleinair-Exkursion auf den Izvora in 1912 Plein-air Excursion to the Izvora Hill in 1912 (Mgt. I Privatbesitz I private collection) eleinte - Ferenczy Béni emlékezései szerint - csak cigányok álltak, ám ők is többnyire csak félmeztelenül, más nők számára erre már csak a „züllés lejtőjén" kerülhetett sor. 15 A későbbiekben azonban ez is megszokottá vált, a művészek magát az iskolai aktrajzolást is többször megörökítették, mint például 1912-es rajzain Haranghy Jenő. 16 Az oktatásban a meztelen test ábrázolása nemcsak a rajzkészség vagy a látás általános fejlesztését szolgálta, hanem az emberi test sajátosságainak minél jobb megismertetésével, rögzítésének begyakoroltatásával a növendékeket a korszakban legnagyobb presztízzsel bíró és legnépszerűbb műfajokban való jártasságra készítette fel. Ugyanis a vallásos, történelmi vagy mitológiai témájú kompozíciókban, de még a zsánerjelenetekben is a legfontosabb feladat az emberalakok megfestése volt. Akttanulmányként mindegyik iskola az anatómiai pontosságra törekvő, naturalisztikusan részletező ábrázolást várta el a hallgatóktól. A mesterségbeli tudás elsajátításának elsőrendű eszközeként művelt aktrajz módszerének részleteit tekintve természetesen voltak különbségek, de az a tény, hogy a müncheni akadémián előnynek számított, ha valaki előzőleg Hollósy iskoláját látogatta, jól mutatja: mindkét helyen lényegében ugyanaz a felfogás érvényesült. A szakma egyszeregyének számító feladat, az emberi test ábrázolásának rutinná tételében a tanárok olyan készségfejlesztő módszerekkel is éltek, mint Herterich, aki „tízszer is letöröltette a már kész jól áttanulmányozott rajzot, sokszor két-három hónapi munkát - azért, hogy végül már kívülről bebiflázva is tudja a tanítvány". 17
