Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa

Ferenczy Károly: Abraham áldozata, 1901 Károly Ferenczy: Abrahams Opfer / Abraham's Sacrifice. 1901 (MNG) val, „meghomályosodik a nap és a templom kárpitja középen ketté hasada" (Lukács 23.45), s „Hat órától kezdve pedig sötétség lón mind az egész földön kilenc óráig" (Máté 27.45). A keresztlevétel-jelenetek többnyire ezért elsötétedett ég alatt játszódnak. Ferenczy eltért ettől a hagyománytól, ahogy Krisztust sem a megszokott típusként ábrázolja, képén a halottnak robusztus karaktere van, s hajviselete sem a tradíció szerinti. Krisztus voltára csupán a kezén és a lábán néhány folttal jelzett sebhelyek figyelmeztetnek. Ferenczy kompozíciója, noha eltér az ikonográfiái tradíciótól, mégis a képhagyományt idézi: a figurák elrendezése Caravaggio híres keresztlevételét (Róma, Vatikáni Galéria) követi - a balfelé haladó, Krisztus testét nehezen cipeló' tanítványokkal, jobbra pedig a karját jajveszékelve égnek táró Magdolnával.

114 A Caravaggio-jeleneten több alakot is láthatunk, így például Máriát, aki megrendülten hajol Jézus holtteste fölé. Ezzel szemben Ferenczy képén csupán János evangélista és Arimateai József látható, Mária pedig nincs is rajta a képen, csupán a sirató Magdolna. Caravaggio képének megvilágítása is hasonlóképpen különös, a sötét háttér előtt plasztikusan emelkednek ki az oldalról beeső fény által megvilágított figurák. Úgy tűnik, mintha Ferenczy ezt a bizonytalan eredetű caravaggiói megvilágítást transzponálta volna képén az alkonyati erős nagybányai napsütéssé. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy Ferenczy Keresztlevételén a megszokott szereplők közül csupán a kedves tanítványokat, továbbá a megtért bűnös asszonyt, Magdolnát szerepelteti. A két férfialak elmerül a halottal való foglalatoskodásban, s ügyet sem vetnek a síró asszonyra. Magdolna pedig, két kezét különös mozdulattal feltartja, mint akit éppen elvakít a bánat vagy a fény, szemét is behunyja. Mozdulata értelmezhető a siratás ősi gesztusaként, de imádkozó gesztusként is, ahogy összecsukló térdei is éppúgy lehetnek az elaléló ember, mint a - hitbeli megvilágosodásának jeleként a térdre rogyó ember mozdulata. E képen is tetten érhető a bevezetőben Luther kapcsán már említett protestáns eredetű ábrázolási hagyomány, mely a nézőre bízza az ábrázolt tárgy hitbeli vagy profán voltának értelmezését. Ferenczy Keresztlevételének ugyanis kétféle síkon is lehet érvényes értelmezése: egyrészt a halál profán bevégzettsége felől, az emberi sors általános tragédiájaként, másrészt teologi-