Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa

hogy Ferenczy Károly ismerte volna Kierkegaard munkáit, köztük a hit lovagjáról, Ábrahámról írott bekezdéseit a hívó rezignációjáról és a hit paradoxonáról. Mégis meglepőnek nevezhetjük, hogy Ferenczy rátalált erre a 19. században meglehetősen ritkán ábrázolt jelenetre, amely a hit és az erkölcs összeütközését fejezi ki.

105 Ferenczy az Ábrahám áldozata című képével nagyobb sikert aratott, mint a Háromkirály okkû: elnyerte vele az Ipolyi-díjat, s képét megvásárolta az állam.

106 A mélyárnyékú erdei képek mellett Ferenczy 1900ban elkészül a kietlen-kopár folyóparton játszódó Józsefet eladják testvérei című művével is. „A nagybányai lapály a köves medrű, kanyargó Zazarral, a kék hegyekkel szegett látóhatár monumentális sivársága, biblikus messzeségek hangulatát kelti föl képzeletében, miként ha az emberiség emlékeznék álmodozva gyermekkora rég elfelejtett történeteiről. Renaissance falfestmények tónusa, epikus nyugalma ömlik el a nemes kompozíción" - vall a képről a jó barát, Réti István.

107 A kép középpontjában a ruháitól félig megfosztott, „fogoly madárként vergődő"

108 József áll, ágyékán még ott csillámlanak gazdag öltözetének foszlányai, körülötte a testvérek, akik, mintha nem is egy családba tartozóak lennének, napsütötte, kidolgozott testükkel, s egyszínű humuszaikban, rezzenéstelen arcvonásokkal figyelik, hogy testvérük árát hogyan fizeti ki az előtérben álló, sárgakaftános kereskedő. A jelenetből csak József tekint ránk, figyelő arca, a képből kipillantó művész-képmások régi formulája szerint, magát a művészt jelenti.

109 A kép első „olvasatában" az árulásról, a testvéri irigységről, a meghasonlásról, azaz a bűnről szól. Általánosabb értelmére a kép szokatlan nagy mérete, s gondosan mérlegelt komponálásmódja, leginkább mégis az alakok időtlen, mozdulatlan jellege figyelmeztet. A képen alig van valami történés, mintha a festő nem a hajdani bibliai történetet szerette volna elénk idézni, hanem József elárulásának jelenete csupán a jelen szimbólumaként, parabolaként szolgálna. Malonyay Dezső ráérzett e kép, és Ferenczy művészetének erre az antihistorikus jellegére, mikor a Józsefet eladják testvérei című képről szólván így fogalmaz: „Felfogásában a kép nem szigorúan historikus, még sincs benne semmi zsánerszerű. Az emberek cselekvésében, mozdulatukban valami félelmesen végzetszerűt látunk. Mintha nem is a saját akaratukból cselekednének. .. E biblikus érzést tetézi a vonalak és színfoltok egyszerűsége. Erezzük: e végzetes hely, ez a síkság mindig ilyen kopár volt, az a kék eget tükröző víz nem az élő víz... de a Holt tengerhez hasonló. Sohasem változó, halálosan kék és nyugodt, misztikusan mély."

110 Amíg A hegyibeszéd az emberi közösség melegét és harmóniáját állítja elénk, addig a József-jelenet az egyén és a közösség meghasonlását, az individuum magányosságát ábrázolja. Az arisztokratikus kifinomultság és a „faragatlanság" típusainak a képen ábrázolt ellentéte szoros kapcsolatban állhat Ferenczynek, Valér fia által jól jellemzett, ám soha mélyebben nem elemzett esztéticizmusával, azokkal az élet-, és művészeti elvekkel, melyeket Ferenczy többek között Joris-Karl Huysmans általa oly kedvelt műveiből is megismerhetett. Huysmans az elsők között volt Párizsban, aki hatáF.v. Uhde: Hegyibeszéd, 1887 F. v. Uhde: Bergpredigt, 1887 The Sermon on the Mount. 1887 (Budapest, Szépművészeti Múzeum) rozottan szembefordult korábbi példaképe és mestere, Zola elveivel, s regényeiben (A rebours 1884, Là-bas 1891) érzékenyen ábrázolta a durva tömegtől visszahúzódó, esztéticizmusba merülő hőseit, akik egyben egy magasabb morál keresői.

111 Ferenczy azoknak a századvégi eszmei változásoknak hatása alá került, amelyek főképpen Henry Bergson intuieionizmusa nyomán - elszakadva a szociálisan elkötelezett naturalizmus elveitől, az újidealizmus különféle változatai (újromantika, irracionalizmus, individualizmus, az impresszionizmus újabb, a szubjektumot előtérbe állító vonulata stb.) iránt érdeklődtek. Mint azt Gross kifejti: „az esztéticizmus megveti a megformálatlan, »szellemnelküli« természetet és művészetet nélkülöző közönséges emberi életet, olyan művészetért küzd, amely a maga realizmusában ugyan a valóság felé orientálódik, de egyben törekszik az anyag esztétikai átalakítására, egy művészeti princípium által átitatott valóság ábrázolására."

112 Amíg a József-képet az álomlátás tudományával „megvert" ember: a művész sorsára vonatkozó példázatnak tekinthetjük, a három évvel későbben festett Keresztlevétel mintegy összefoglalása Ferenczy morállal és hitbeliséggel kapcsolatos felfogásának. A kép feszültségét egyrészt a halál bevégzettsége és mozdulatlansága, másrészt a megvilágosodottság villámütésszerű jelenetének kontrasztja adja. Genthon István is e mozzanatra figyelt fel: „Talán a fájdalom és a napsütés, az érzelmi túlcsordultság és a kozmikus özön ellensúlya az, amely ily rendkívüli intenzitással ragadja meg a szemlélői:".

113 Ferenczy radikális újítása ez a napsütésbe állított keresztlevétel-jelenet, mely több elemében is eltér az ikonográfiái hagyománytól. A Biblia szerint Jézus halála-