Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
Ferenczy Károly: A hegyibeszéd IL, 1897 Károly Ferenczy: Die Bergpredigt II. / The Sermon on the Mount II. 1897 (szétdarabolva I verteilt ! cut to pieces) renczy antihistorizmusa radikálisan elutasítja a historizálást, azt a historizálást, amely a jelen világát visszahelyezi a múlt díszletei közé. 100 Ferenczy 1896 és 1903 között szinte évente festett egy-egy jelentős biblikus képet - Háromkirályok 1899, Józsefet eladják testvérei 1900, Ábrahám áldozata 1901, Keresztlevétel 1903 -, miközben stílusa mély változásokon ment át. Különösen a Keresztlevétel jelentett számára is döntő fordulatot: a Nemzeti Szalonban megrendezett kiállításáról (1903) néhány korábbi művét, így A hegyibeszédet is „kifelejtette". Szerepeltek viszont az erdőmélyi biblikus képek és a József-jelenet is. 101 Sikerei feledtetni látták a néhány év előtti értetlenséget, mellyel a Háromkirályok című képét fogadta a közönFerenczy Károly: A hegyibeszéd II. (bal oldal), 1897 Károly Ferenczy: Die Bergpredigt II. (linke Seite) 1897 The Sermon on the Mount II. (left side) 1897 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 99.) ség. Ez utóbbin az erdő sűrűjében haladó fehér lovak, testükön zöldes reflexekkel, az árnyékokban éppen hogy megvillanó koronák és köpenyek az erdei alkonyat csodaszerűségét fejezik ki, azt a csodaszerűséget, amelyről a kép ötletének felbukkanásával kapcsolatban Lyka is beszámol. 102 Az élményen kívül feltételezhető, hogy Ferenczy ismerte Uhde hasonló tárgyú képét (1895), melyen a három király alakja a sűrű német fenyőerdő árnyékából bukkan elő, keresve a vezérlő csillagot. 103 Ilyen erdei lovas alakként, derengő szellemlovasként ábrázolta a müncheni akadémia professzora, Ludwig von Herterich is Szent Györgyöt (1891). 104 Talán képének sikertelensége vezette Ferenczyt arra, hogy a következő évben ismét próbálkozzék az erdőmélyi csoda megjelenítésével és megfesse Ábrahám áldozata című művét. A kép vázlata is ismert. Ezen másféle elrendezésben látható a három alak: Ábrahám, Izsák és az angyal. A végleges képen az angyal középre került, s nem fehér, hanem zöldes, lombárnyékokból szőtt ruhában lép Ábrahám és Izsák közé. Izsáknak csak a csupasz háta - mint elhagyott sírkő - világlik ki a lombok közül, mozdulata beletörődést, rezignációt sugall. A csodának ő nem résztvevője, az csupán Ábrahám és az angyal között játszódik le abban a pillanatban, amikor az olaszos szépségű feketefürtös angyal tekintete összekapcsolódik Ábrahám meglepett, hitetlenkedő pillantásával. A rezgő bokrok közül kilépő angyal útját a feje körül megcsillámló világosság foltjai jelzik, míg Ábrahám és Izsák alakját egészen körbefonja az úttalan erdő. Ferenczy Valér nem emlékezik meg arról, Ferenczy Károly: A hegyibeszéd II. (jobb oldal), 1897 Károly Ferenczy: Die Bergpredigt II. (rechte Seite) The Sermon on the Mount II. (right side) 1897 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 100.)
