Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kisházi Zoltán: „Vidéken éltem, Nagybányán, a festők városában" (Tersánszky és a nagybányai festők)

Tersánszky és a nagybányai festők „Vidéken éltem, Nagybányán, a festők városában. " KISHÁZI ZOLTÁN A

Nyugat 1911. december 16-i számának Disputa rovatában Tersánszky Józsi Jenő többek között a következőket írja: „Thorma János és Réti István nevű vezetők egészen helyesnek szentesítették utólag, hogy aki festő be óhajtja tenni a lábát az ismétlem szabadiskolába, az igenis és egyenesen respektussal tartozik a vezetők művészi törekvései iránt, különben le is út fel is út. Ám azt már, - nyilván nekem irányozva, - magok a vezetők jelentették ki ottan, hogy idegeneknek tilos beleszólani a vezetés belső ügyeibe. Lámcsak. Ámde mi az, hogy belső ügy közintézménynél. És mi az, hogy beleszólani? Nyilván ki fognak csapni az irodalomból, mert kecsegtető készpénznek vettem, hogy az iskola nem X. vagy Y. iskolája, hanem szabadiskola, tehát közintézmény. S még amúgy is. Teremtette".

1 Tersánszky Józsi Jenő: Háztetők, 1900-as évek Jenő lersánszky Józsi: Dächer / Roofs. 1900s (Petőfi Irodalmi Múzeum) Vajon mi indokolta ezt a pökhendi hangot az ország határain túl is ismert festőiskola vezetőivel szemben, egy olyan fiatalembertől, aki alig két év óta részese még csak az irodalmi életnek, és aki félénksége miatt strómant használt ahhoz, hogy első elbeszéléseit megmutathassa Osvát Ernőnek? A válasz kézenfekvőnek látszik: bennfentesnek tekintette magát, autentikusnak képzőművészeti kérdésekben. Nézzük, miért? Amikor 1896 májusában Hollósy Simon és harminc tanítványa Turman polgármester hívására és támogatásával Nagybányára érkezett, Tersánszky nyolcadik életévében járt. A mulatós kedvű, bohém társaság csakhamar felpezsdítette a jólétben megállapodott, csendes kisváros társasági életét. Az élénk szellemű, mozgékony fiú hamarosan közvetlenül is érzékelte ezeket a változásokat: „Egy este bálba készültek nővéreim, és engem lefektettek. Valamitájt hajnalban érkeztek haza, halkan trillázva és sepetélve a bál utóhangulatában. Nekem nagyszerű dobostorta-szeleteket hoztak. És másnap, harmadnap a piktorokról csevetelt az egész ház".

2 A csevetelésnél több is történt azután. A Tersánszky-házban megszaporodtak a művészvendégeskedések. így esett meg például, hogy a legidősebb Tersánszky-lánynak, Szidikének - a később Spanyolországot és Argentínát is megjárt - Nagy Zsigmond festő udvarolt. Az ügy leánykérésig jutott, de a frigy létrejöttét megakadályozta az apai szigor. Szidónia fiatalkori elválaszthatatlan barátnője Bilçiu román esperes Piri

3 nevű lánya volt, akit később Iványi Grünwald Béla vett feleségül. Tersánszkynak a festészethez való viszonyát kezdetben a józan gyakorlatiassággal kevert misztikus áhítat jellemezte. Lenyűgözve nézte, amint a piktorok vásznat feszítettek, felvázolták a témát, majd festéket kevertek és munkához láttak. Nyilasy Sándor

4 festő pedig rábízta a kazettáját, és a hazaszállításért egy hatossal jutalmazta: „Ez aztán még a dúsgazdagság csalóka látszatát is hozzávetette a piktornépről való álmodozásaimhoz" - írja.

5 A festők körüli „sepetélés" hatására elhatározza, hogy festő lesz. Az elemi iskolában, mint írja: „együtt ültem a padban Maticska Jenővel, és Krizsán János ugyanott két osztállyal följebb tanult".

6 Azt hihetnénk a festők születési évét ismerve, hogy az írót becsapja emlékezete,