Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kisházi Zoltán: „Vidéken éltem, Nagybányán, a festők városában" (Tersánszky és a nagybányai festők)

Tersánszky Józsi Jenó': Apja arcképe, 1901 Jenó' Tersánszky Józsi: Porträt seines Vaters / Portrait of His Father. 1901 (Petőfi irodalmi Múzeum) ugyanis Maticska Jenő 1885-ben született, Krizsán János 1886-ban, Tersánszky pedig 1888-ban, így aligha ülhettek egy padban.

7 Akárhogy is történt, ez a két ember meghatározó szerepet játszott Tersánszky szellemiségének, világnézetének kialakulásában. A kivételes tehetségű és szomorú sorsú Maticskának, valamint a vasszorgalmú, meditativ szellemű Krizsán Jánosnak abba kellett hagyniuk középiskolai tanulmányaikat, hogy beállhassanak növendéknek, mert középiskolás tanuló nem lehetett hivatalosan festőtanonc. Az áttörhetetlen szülői ellenállás miatt Tersánszky nem is gondolhatott hasonló lépésre, ezért csak titokban „kerülgette" a festőiskolát, és figyelt. A tapasztaltabb Krizsán kezdettől bátorította és tanácsokat adott ahhoz, hogy miként szüntesse meg technikai hiányosságait. Ez a viszony azután életre szóló barátsággá alakult. Elméleti fejlődéséhez egy Kerekes nevű festő is hozzájárult. Róla később még szólunk. Többnyire hasonlóan gondolkozott, mint Maticska Jenő: „Valahogy nem akarózott nekem sokáig és mindvégig arról beszélni, hogy ugyanarra a rögös útra készülök, amire ő. Legföllebb ő mesélt ezt-azt a piktúráról, mondhatom, mindig elég pesszimizmussal".

8 Az 1906-ban elhunyt, súlyosan tüdőbeteg festőnek Tersánszky állított örök emléket a legnépszerűbbé vált regényfigurájának külső megjelenítésével. „A Kakuk Marci figurája teljes pontossággal egy ifjan, tragikusan elhalt festőművész barátomra illett rá. Maticska Jenó'nek hívták... O volt olyan rókaképű, gyönge derekú legény. Bandzsított kissé, a fejét közel szerette dugni annak arcához, akihez beszélt, és főleg sohasem nevetett hangosan, a legmulatságosabb dolgokon sem. Legföllebb valami idétlen vigyor futott át a vonásain".

9 A festészetről hallani sem akaró apa az érettségi után Tersánszkyt egy évre elküldte a városból jegyzőgyakornoknak. Gyerekkori barátjának, iskolatársának, a festőművészetet szintén életcélnak tekintő Duma Sándornak

10 írja később, felidézve a Szapáryfalván eltöltött időszak hangulatát: „Nem vagyok se szomorú, se jókedvű se - és éppen ez a nagy baj - semmilyen. Még magam előtt is csak így tudom illusztrálni. Mikor én jegyző voltam és le kellett mondanom a piktorságról".

11 Tersánszky 1907-ben visszatért Nagybányára, ekkoriban ismerkedett meg Tihanyi Lajossal. A kezdeti ivócimboraságból hamarosan legendás viharokat sem nélkülöző - barátság alakult ki.

12 Feltételezhető, hogy a Nagybányához nem kötődő művészbarátok közül például Berény Róbertet és a fiatalon meghalt Fémes Beck Vilmos szobrászt is Tihanyi közvetítésével ismerte meg. Tihanyi és társai nemcsak egy új baráti közösséget jelentettek Tersánszky számára, hanem általuk egy új festészeti szemlélettel és gondolkodásmóddal is megismerkedett. Tersánszky idegenkedett a neoimpresszionista gyűjtőfogalommal jellemzettek magabiztos retorikájától: „Ne vaduljon neki valaki a tulajdon teóriájának a művészetről és ne akarjon egyszerre Cézanne lenni. Ez marha, az marha, bizony mint egy Mikola is, nehéz volna megítélni, hogy ki az aki nem akar zseni lenni, hanem anélkül, hogy csalhatatlannak tartaná magát a véleményeiben, dolgozik becsületesen. Tihanyi is jobban tenné ha rajzolna inkább, mint teóriázik... Ha pedig az elfogultság, hogy Michelangelót is tartom akkora embernek, mint Tihanyi Lajost, vagy isten bocsássa bűnöm Kernstok Károlyt - akkor elfogult vagyok. És egyáltalán semmi közöm a nagyképű művészi igékhez" írja Fémes Beck Vilmosnak.

13 Az 1910-es évek kezdete mozgalmas volt mind Tersánszky, mind a festőkolónia életében. 1910 februárjában Kurtay Ernő rajztanár

14 közreműködésével jelent meg Tersánszky első novellája a Nyugatban. Érdeklődésének új irányát jelzi e publikáció, ám pályáját - úgy tűnik - ekkor még nem határozza meg. Később egy Osvát Ernőnek írt levelében, amikor egy megírandó regényére hivatkozva előleget kér - nyilván festőbarátai hatására -, arról tesz említést, hogy a tél folyamán Münchenbe készül. Bajorországba sohasem jutott ki.

15 Ugyanekkor a festőiskolát a változások tartották lázban. Iványi Grünwald Béla Kecskemétre költözött tanítványaival. Tersánszky úgy látta, hogy Thorma János tevékenysége leginkább a reprezentációra szorítkozott, ideje javát a városi előkelőségek asztalainál töltötte, amikor korrigált, lekezelő modora miatt csak népszerűtlensége nőtt a tanítványok között.

16 Például 1911 októberében Harsányi György festőt Thorma János azért zárta ki az iskolából, mert a bíráló korrekcióra nem megfelelő szavakkal reagált.

17 Ferenczy Károlyt, aki 1905-től tanított a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1911-ben rendes tanárrá nevezték ki, ezért csak rövid időt töltött Nagybányán,