Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - MOJZER MIKLÓS: A festő hagyatéka, ahogyan ma látjuk

2. Szalag- és táskakészítők. Miniatúra a Behem-kódexből, 1505 körül. Krakkó, Bibliotéka Jagiellonska Ribbon- and Bagmakers. Illumination from the Codex Behem, c. 1505. Krakow, Bibliotéka Jagiellonska volt, engedélyért kellett fordulnia Rómához - éppen a Supplicationes-hivatalhoz, mint az oltárok és búcsúk ügyében is -, hogy az újabb javadalmat is elfogadhassa. Két javadalmat ugyanis tiltottak, a rendelkezés alól felmentést kellett kérni. Bizony, minden alkalommal folyamodni kényszerültek a kérők, mert nem kevesen törték magukat újabb és újabb beosztásokért (és vele jövedelmekért), amit rendesen meg is kaptak. Helyi ismeretség, összeköttetés és pártfogás az előfeltétele egy-egy jobb altaria (oltárigazgatóság) megszerzésének.

4 Az altaria afféle félállás ugyan, de néhol igen jól fizették. Selmecbányán heti egy forintot folyósítottak János atyának, ugyanannyit, mint a legmagasabb beosztású városi hivatalnoknak, a városi jegyzőnek. Az altaristák jó része ugyanis megválogatott személy és javarészük prédikátor, aki a saját képzésére több időt fordíthatott, mint a mindennapi kötelmeinek eleget tevő plébános vagy szerzetes - sokszor egyetemet végzett, sőt ott fokozatot szerzett, literátus, világot is látott pap -, adott esetben olyan valaki, aki a mai médiumok főbb szereplőihez hasonlítható. Egy-egy nagy buzgalmi akcióban, személyes példaképként irodalmi-intellektuális magatartás, prédikátori hatás gyakorlásában az altaristák megelőzhették a hivatalosan esetenként kevésbé aktív vagy eredményes plébánosokat, akik különben ugyancsak felügyeletet gyakoroltak fölöttük. Ha pedig némely altariát jutalomként is juttattak ellátójának, sokszor nem érdemtelenül, mert folyamatosan ellátott egyházi vagy közérdekű szolgálatokat segítettek vele. A világi papságból az altaristáktól - egyéniségük és szerepük szerint - várhatták el a legtöbb közéleti szerepet, nem utolsó sorban az olyasfélét, amilyet manapság szponzor-szerzőinek hívnak. És ők maguk is alapítottak egy-egy oltárt. A szervezőkészségűek közülük közeli kapcsolatban lehettek azokkal a mesterekkel, akik éppen a szárnyasoltárokat, vagy egyáltalán az egyházi felszereléseket kivitelezték. A késő középkori prédikáció-termelés és olyannyira népszerű szónoklatok idejéből ma már nehéz egyéniesítenünk azokat, akiktől írott - és lehetőleg eredeti, tőle magától származó - beszéd maradt fenn, de szem előtt kell tartanunk, hogy Savonarola,