Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - MIKÓ ÁRPÁD: Misztériumjáték. A táblák sorsa: források és feltevések
Szent Józsefé, a Szeráfi Szent Ferencé és a Boldogságos Szűz Máriáé, a nagyobbik oltár díszítésére. Továbbá hat nagyobb méretű kép, amely az Úr szenvedésének misztériumát mutatja be, Nagyböjtre. 4" 52 A szöveg - mint általában az izgalmas szövegek - problematikus. Nem világos, hogy a sor végén, a margóra írott négyes szám mire vonatkozik: a passió-képekre vagy a tétel első négy szentképére. Bármiként is értelmezzük a forrást, ennyire közel semmi más adatot nem érezni a canonica visitatiók végtelen betűtengerében M S mester ma is meglévő hat táblájához. Az imago egyébként itt feltétlenül festményt jelent, a szobrokat a jegyzék statuának mondja. 53 A templom 1829. évi canonica visitatiója ismét kitér erre a hat képre: „Továbbá hat nagyobb méretű [kép], amelyek az Úr szenvedésének misztériumát mutatják be, Nagyböjtre, ezekről azt mondják, hogy a tűzvész idején eltűntek 6." 54 A tűzvész 1806-ban pusztított Selmecbányán, ekkor súlyosan megrongálódott a Mária mennybevitele-templom is. Az 1829. évi vizitáció szerint a tűzvész előtt hét oltára volt az egyháznak, amelyek közül kettőt, a Szent Kereszt-oltárt és Szent Mihály arkangyalét a Selmecbánya környéki egyik kicsiny falu, Steffoltó templomának ajándékozták. Maradt öt: a Szent Mihály arkangyal és Mária mennybevitele tiszteletére szentelt főoltár (1811), valamint négy mellékoltár: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Mária és Szent József eljegyzése, valamint Nepomuki Szent János. Utóbbi kettő a tűzben megrongálódott. Nem pusztult el azonban minden festmény: azok az ezüstözött keretű - vászonra festett - ovális képek például, amelyeket a főoltár körül írtak le 1779-ben, 1829-ben is megvoltak. 55 Nem tartom lehetetlennek, hogy ama hat nagyobb méretű kép sem semmisült meg, hanem csupán elkerült valahová. Sajnos a Mária mennybevitele-templom korábbi canonica visitatiói nem részletesek annyira, mint az 1779. évi. A templom státusza egyébként is elég bonyolult. 1773-ig, a rend feloszlatásáig a jezsuiták birtokolták, s jó ideig ez volt a város plébániatemploma is. Úgy tetszik, nem háborítatlanul: 1706-ban a szécsényi végzések értelmében el kellett hagyniuk a várost; 56 a klenódiumokat a jezsuita atyák biztonságos helyre szállították. 1707ben, amikor a templomot Mérey Mihály honti főesperes vizitálta, három kelyhet és egy cibóriumot talált. A templomnak három oltára volt: főoltárán csak egy Crucifixusszobor állt, s volt egy „elegáns és elég nagy méretű tabernákuluma" is, a két mellékoltár közül az egyiken (a jobb oldalin) Krisztus volt látható, amint „az Atyához könyörög a kertben", a bal oldalin - ennél az oltárnál miséztek minden nap - Xavéri Szent Ferenc. 57 A jezsuiták a főoltárt 1713-ban már eléggé avíttasnak találták. Legalábbis a házfőnök, Adam Kirchmayer szerette volna a templom szentélyét sokkal fényesebbé tenni, és ezért 1713-ban a Trencsénben dolgozó jezsuita építésztől és festőtől, Andrea Pozzo bécsi tanítványától, Christoph Tauschtól két tervet is kért: az egyik szerint meghagyták volna a főoltárt, s mögötte festették volna ki a falat, a másik új, „bécsi módra készült" főoltárt is tervbe vett. Az erről szóló feljegyzésben szerepel két (esetleg több) „igen régi" kép is, amely a főoltárnál - talán mögötte, nem lévén tekintélyes felépítménye - függött a falon. 58 Akár M S mester képeire vonatkoztatjuk ezt az adatot, akár nem, az biztos, hogy a templomban a 18. század elején még voltak középkori táblaképek. Talán szobrok is: 1729-ben, amikor felállították a Szent Kereszt-oltárt, a rajta elhelyezett Crucifixus-szobrot száz esztendőnél is régebbinek írták le, vagyis jóval a jezsuiták Selmecbányára jövetele előtt készülhetett. 59 A jezsuiták a 17. században valószínűleg „megörökölték" a lutheránusoktól a templommal együtt annak berendezési tárgyait is. A Selmecbányái jezsuita rezidencia história domusából a képekről sajnos semmi nem derült ki. Az atyák gondosan följegyezték évről-évre a gyarapodást, az építkezéseket is, innét tudjuk, hogy 1728ban a kamara gróf, Sternbach báró új oltárokat állíttatott, 60 ezek váltották fel az 1713-ban leírtakat. A korábbiak eredete homályba vész. 1679-ben, a Thököly-felkelés idején „Józsa páter" kurucai kirabolták és felégették a pártjukra állni vonakodó várost, és a jezsuita templom sem kerülte el a pusztulást. 61 Megőrződhettek-e ott középkori tágyak? Nem tudjuk. A jezsuiták előtt a lutheránusoké volt ez a templom is. Ok nem voltak harcos képrombolók, mint a kálvinisták: sok középkori kép és szobor maradt meg az ő tulajdonukban. így például a Selmecbányái Szent Katalin-templom főoltárának szobrai is. 62 A várost korán elérte a reformáció: már a Mohács előtti évekből vannak erre vonatkozó adataink. 63 A Mária mennybevitele-templom elég sokáig volt a lutheránusok birtokában. Eredeti, középkori titulusa Szent Miklós volt, s a domonkosok birtokolták, akik egészen a Mohács előtti időkig jelen voltak a városban. 64 Templomuk 1532-ben leégett, Mária királyné állíttatta helyre 1533-ban. 65 Hogy a berendezés mennyire sérült meg ekkor, nem lehet tudni. Kérdés, nem ide vitték-e át M S mester főoltárának darabjait, miután erődítménnyé alakították át az óvári Mária-templomot? De szükségük volt-e a reformált vallás híveinek bárhol ezekre a táblákra? Ezek azonban igen-igen halvány feltevések, inkább csak kérdés formájában lehet őket megfogalmazni. Igazából a templomokra vonatkozó történeti forrásokban nem tudjuk kimutatni M S mester táblaképeit. Kereshetnők őket még a hontszentantali Koháry-Coburg-kastélyban is. A kastély 1781-ben készült, rendkívül részletes inventáriuma azonban - amelyet Buzási Enikő szívességéből ismerhetek - nem tartalmazza a képeket. A leltározók szobáról szobára haladva gondosan, egyenként leírták a festmények, metszetek - gyakorlatilag a berendezés részeinek - kereteit, azt is, hogy üvegezettek voltak-e vagy sem, ám tárgyukról csak a portrék esetében emlékeztek meg. Mindazonáltal nincs olyan tétel vagy tételsor, amely akárcsak meggyanúsítható volna M S mester tábláival. A kápolnában sincs ilyen; képtár pedig, mint már fentebb említettem, a kastélyban nem volt.
