Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - SINKÓ Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900
215 Szmrecsányi 1911, 151. 216 Szmrecsányi 1911, 109-110. 217 Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat negyedszázados történetének rövid vázlata. Budapest 1887, 3-4. 218 Bürke 1972, 65; Warnke 1985, 217. 219 A nemesítésekről, illetve az „első" és „második társaság" különbségéről a Monarchiában lásd Csáky, Moritz: Adel in Österreich. In: Das Zeitalter Kaiser Franz Josephs, 1. Teil. Ausstellung in Schloss Grafenegg . Wien 1984, I. 212-219. A Pro Litteris et Artibus érdemjel felváltotta a korábban adományozott, ám kitüntetésként nem hordott, 1835-ben alapított aranyérmet. Bellák Gábor közlése szerint a Pro Litteris et Artibusná\ magasabb kitüntetést művész nem kapott, ez a rendjel a viselési hierarchiában a 19. számú. Leszámítva a nemesi származású művészeket, néhány művész önállóan is nemességet kapott, részben összefüggésben a rendjelekkel: Hauszmann Alajos 1918-ban, Horvay János 1 918-ban, Keleti Gusztáv 1901 -ben. László Fülöp 1912-ben, Munkácsy 1880-ban, Quittner Zsigmond 1905-ben, Stróbl Alajos 1913-ban. Továbbá lásd: Új Idők 1896. (II.) 362. 220 Gerő 1988, 180-184. 221 Bécsben a Künstlerhaus kiállításához kapcsolódva 1 874-től kezdve adták ki a Károly Lajos főherceg által alapított aranyérmeket. Vö. Illustrierter Katafog der Internationalen Jubi/eums-Kunst-Ausste/fung in Künstlerhaus. Wien 1888, 3-4. Ferenc József 1 890-ben alapított egy 400 dukátot érő díjat a Künstlerhausban kiállító művészek számára vö. Aichelburg 1986, 56. 222 A külföldi értelmezésről: Műcsarnok 1898, 113-114; ua.1899, 39-40, 67, 128; Lacambre 1994. 223 Műcsarnok 1900, 305-306. 224 Lásd Szmrecsányi 1911, 127-132, továbbá a katalógust. 228 Habermas 1993, 217-218. 226 Róna 1929, II. 660. 227 Róna 1 929, II. 660. A Képzőművészek Egyesületének indítványait lásd: Műcsarnok 1 898, 3-4. A javaslat nyomán Harkányi Frigyes, 1885 óta a Társulat elnöke, miután megalapította a nevéről elnevezett díját, lemondott az elnökségről. Ekkor választották meg Andrássy Tivadart elnökké, aki csakhamar szintén lemondott, ám végül mégis sikerült marasztalni őt. 228 Tahi Antal és Knopp Imre a Magyar Képzőművészek Egyesületének ülésén nehezményezték, hogy a minisztérium művészeti előadója (Lippich Elek), saját ízlése szerint vásárolt a Társulat kiállításain, lásd Műcsarnok 1900, 266. 229 A művészek követelték, hogy a Képzőművészeti Tanács háromnegyede a művészek által delegált tagokból, negyedrészben a kormány által kinevezettekből álljon.Lásd: Műcsarnok 1898, 91, 192; ua. 1899, 80. A Tanács átalakításáról lásd Műcsarnok 1901, 278-281 230 A M. Orsz. Képzőművészeti Tanács szervezete és működési szabályzata. Budapest 1902. A Tanács 69 tagból állt, melyből harminchét festő és szobrász vagy építőművész volt. Vö. Műcsarnok 1901, 325, 343-344. 231 Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter beszédében állást foglalt a „francia decadence" befolyása ellen. Ugyanakkor jó érzékkel utasította vissza azokat az igényeket, amelyek mindig az államtól várják a műpártolást.Vö. Műcsarnok 1898, 168-170. Ugyanezen évben közlölte művészeti programját, s nyilatkozott a művészeti állapotokról, vö. Műcsarnok 1898, 167-168. A legtöbb vitát Hock János képviselő parlamenti felszólalásai és Művészeti reform című írása keltették, vö. Budapesti Napló 1898. nov 24; Műcsarnok 1898, 125-135. 1899-ben ismét parlamenti vita tárgya a művészet, lásd Műcsarnok 1899, 176-187.1 900-ban Berzeviczy Albert hozta fel a művészet ügyét a képviselőházban, lásd: Műcsarnok 1900,148-149. Később is előfordultak efféle ügyek: Tisza és Andrássy a művészetről, lásd: Budapesti Hírlap 1 911. február 6. 232 Festők, szobrászok esetében nem nehéz alkotásaikat a jubileumokon felidézni, körülményesebb ez, ha író vagy színész az ünnepelt. Erkel Ferenc jubileumán a színpadon olyan apotheózist mutattak be, melynek középpontja a művész büsztje volt, körülötte pedig operáinak egyes alakjai vonultak föl. Hasonlóképpen a „magyar színészet ünnepén" (1890) „látomásoknak" nevezett színpadképek követték egymást, mindegyik centrumában az egyes korszakokat megtestesítő író megkoszorúzott mellszobrával, amelyet jellemző csapatokat alkotva, körülvettek drámáiknak szereplői. Vö. V.U. 1890, 719-732. Az efféle „apotheózisok" a színházi előadásoknak a század elejétől fogva megszokott részei voltak. 233 Vö. Czobor 1882. Munkácsy ünnepléséről lásd Boros Judit és Szabó László tanulmányát e katalógusban. 234 Lötz Károly ünnepe 1898. február 27-én volt az Iparművészeti Múzeumban, vö. Műcsarnok 1898 11 ; V.U. 1898. február 27., 149-1 50; Magyar Iparművészet 1897-98, 193-196; Athenaeum nagy képes naptára. Pest 1899, 44-46. Apotheózisa 1905-ben a Műcsarnokban volt. 235 A szobor a halhatatlanságban élő géniuszt jeleníti meg. Jókai sokféle alkalmi beszédéből idézzük ezzel kapcsolatban azokat a sorokat, melyeket Petőfi szobrára értett. A szobor Jókai szövegének illusztrációjául szolgált; Zichy képén Petőfi szobrán kívül a nemzeti és polgári erények alakjai is szerepelnek: „Szobrod előtt állok! beszédét hallgatom! Mert beszél a szobor, csak érzék kell hozzá, amely meg tudja hallani, mit? Az érc lát, a kő érez, ha emberi alakot öltött", lásd: V.U. 1898 márc. 13. (11. sz.) 236 Dávidházi 1989, 47-71. 237 „Egyházak, szekták és kultuszok ismérveinek sajátos keveréke jellemzi a magyar Shakespeare-tisztelet viselkedését", vö. Dávidházi 1989, 300. 238 A „zseni-religió" kifejezést elsősorban a romantikával megjelenő újfajta zseni-kultusz jelenségeire szokták érteni főképpen Edgar Zilsel munkája nyomán: Zilsel 1918. 239 A hazai irodalmi kultusz-kutatást néhány előzmény után újabban Dávidházi Péter idézett Shakespeare-tisztelettel foglalkozó műve inspirálta. Továbbá lásd még Margócsy István, Mezei Márta és mások tanulmányait az Irodalomtörténeti Közlemények 1990, 3. számában, mely közli, a Kultusztörténeti Kutatócsoport bibliográfiáját is. Újabb eredményeiket Tények és legendák (Budapest 1994) című kötet adja közre, melyben a vallásos analógiákat különösen Praznovszky Mihály és Keserű Katalin tanulmányai hangsúlyozzák. 240 E katalógusban is közlünk néhány dicsérő költeményt, ünnepi beszédet. 241 Lásd e katalógusban Király Erzsébet tanulmányát. 242 Csontváry zsenikultuszát megpróbálta összefoglalni a szerző megjelenés alatt lévő, Csontváry zsenikultusza című tanulmánya, illetve Sinkó 1991, 156-174. 243 Claude Keisch Kunsthistorienmalereinek nevezi a művészek életével kapcsolatos zsánereket és allegóriákat. Vö. Keisch 1972, 1. 244 Haskell 1971; Gohr 1975; Bielmeier 1983. 245 Széli Kálmán miniszterelnök 1900. május 3-án bejelentette a mester halálát a képviselőháznak. Wlassics Gyula május 4-én szólelt fel, hangsúlyozva, hogy Munkácsy „ahol diadalt aratott ott a magyar haza aratott diadalt, ahol az ő hírnevét és dicsőségét hirdették, ott a magyar haza hírneve és dicsősége gyarapodott". Műcsarnok 1900, 228-229. 246 A Munkácsy-temetésről lásd Boros Judit és Szabó László tanulmányát e katalógusban. 247 Vö. Urbanits, 1987. 248 A Rómában élő művészek „Ponte Molle társaság"-ának Cervara-ünnepségein részt vettek magyarok is, például Kovács Mihály és Heinrich Ede. Bíró 1 954, 538. 249 Hartmann 1976. városok szerint tájékoztat ezekről. 250 A művész-címer adományozásának jelenetét ábrázolja E.N. Neureuther 1841 -ben kiadott emléklapja, mely 1843-ban a nürnbergi Dürer-Verein évi prémiumlapja volt. A művész-címer: osztatlan nagyobb pajzsban három hasonló alakú kisebb pajzs, már 1357-ben szerepel a freiburgi dóm egyik üvegablakán. A 19. században igen sok helyen szerepel, melyhez az említett legenda, miszerint azt Maximilián császár ajándékozta Dürernek bizonyára hozzájárult. A Képzőművészeti Társulat is alkalmazta ezt a címert sajátjaként. 251 Az estélyről lásd Boros Judit és Szabó László tanulmányát e kötetben. 202 Nagy 1990, 1-2, 16-17. 253 Lásd Király 1991 254 Németh G. 1976, 467-468.
