Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

kikért mindent kész volnék megtenni, s kiket egyszer mégis megbosszulok?" Ugyanekkor (1 898. február) ezt is feljegyzi: „szlováknak, magyarnak, svábnak, zsidónak közös a nyomorúsága". Az elgyötört, botjára támaszkodó, bizalmatlan tekintetű öreg zsidót ábrázoló képének a művésztől származó címe: Shylock, Shakespeare Velencei kalmár című drámájának főhősére utal. A címadás is a kép szimbolikus értelmét fejezi ki. A kitaszítottságnak, a bizalmatlan, megkeményedett lelkű öregségnek szimbólumát festette meg S/7y/oc/rjában Mednyánszky, akinek melankóliájával mégis azonosulni lehet. Különös egybeesés, hogy Shakespeare művében Shylockot vetélytársa, Antonio többször is kutyának nevezi. Shylock az első felvonásban elmondott hosszú monológjában ki is bontja ezt a rá vonatkozó kutya-metaforát. A kutya-szimbólumot, illetve nevet-talán ebből az irodalmi forrásból eredően is - Mednyánszky önmagára vonatkoztatta, hiszen többször „öreg kutya"-ként írta alá magát leveleiben és képein egyaránt. Efféle „szimbolikus" képeiből rendezett rendkívüli sikerű párizsi kiállítása után 1 898-ban odaítélték Mednyánszkynak az állami nagy aranyérmet, s a Shylock bekerült a Szépművészeti Múzeum számára vásárolt, valamint a párizsi világkiállításra kiküldött képek közé, ahol néhány más modern képpel együtt - így Rippl-Rónai József Kuglizok és Vaszary János Aranykor című képével - képviselte a valóban modern magyar festészetet. Irodalom Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1900/1. évi téli kiállítására. Budapest 1900; Műcsarnok 1898, 37; uo. 1900, 560; uo. 1901, 72; Mednyánszky, 1960, 64-66. MNG ltsz.: 1944 S. K. III. 5. 21. BENCZÚR GYULA (1844-1920) Budavár visszavétele 1896 Die Rückeroberung der Burg Buda 1896 olaj, vászon, 356 x 705 cm j. I. j.: Benczúr Gyula Budapest 1896 Buda 1686-os visszafoglalásának 200 éves évfordulójára a főváros egy nagyszabású történeti festményt szeretett volna rendelni Benczúr Gyulától, a Mesteriskola alig pár éve kinevezett igazgatójától, a pesti Új Városháza számára. A főváros képzőművészeti bizottsága 1885 februárjában azzal a kérdéssel fordult Benczúrhoz, hogy hajlandó-e az 1686-os ostromról történeti képet festeni. Benczúr rendkívül rövidnek tartotta a határidőt még a vázlatkészítéshez is, de végül elvállalta a feladatot tizenkétezer forint honorárium ellenében (Benczúr évi fizetése hatezer forint volt valamint négyezer forint működési pótlék; az állam évi vásárlásai a Képzőművészeti Társulat kiállításain ezekben az években alig haladták meg ezt az összeget). Benczúr azonban még a tavasz folyamán jelezte, hogy a kép a vázlatok alapján kétszer akkora lesz, mint tervezte, s egyben kérte, hogy honoráriumát emeljék föl huszonnégyezer forintra. Ezek után a megrendelés kérdése néhány évre lekerült a napirendről, s majd csak az ezredévi kiállítás kapcsán merült föl ismét. Benczúr és Gerlóczy Károly alpolgármester 1 893 nyarán egyeztek meg végleg abban, hogy a művész 1 896-ra elkészíti a képet, honoráriuma pedig huszonnégyezer forint lesz. A hivatalos megrendelés 1893. július 13-án kelt, a főváros képzőművészeti bizottsága 1986. április 24-én vette át a művet Benczúrtól. A fővárosnak annyi kikötése volt, hogy az ostromban részt