Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
vett jelentősebb személyek képe hiteles portrék alapján készüljön el. Benczúr kimerítő tanulmányokat végzett a műhöz, számos feljegyzése maradt fönn arra vonatkozólag, hogy az egyes szereplők hiteles portréja hol, melyik gyűjteményben lelhető fel. A mű főbb szereplői közül egyedül a jobb oldali trombitás alakja kitalált figura. A kapun beáramló sereg valamennyi tagjának képe fölismerhetően arckép, éppúgy, mint az előtéri gyalogosok figuráié, akik mind az ostrom egykori szereplőinek arcvonásait viselik. Kivételt képez Tüzes Gábor atya, kinek képmását egy pesti színészről mintázta Benczúr. A mű számos nagy kiállításon vett részt, az 1900-as párizsi világkiállítás egyetlen magyar festészeti Grand Prix díját nyerte (Id. kat. III. 3b. 18.). Benczúr 1901-es följegyzése szerint a kép a Székesfőváros tulajdonában volt. 1933-ban a Fővárosi Képtár gyűjteményébe került, 1957-től a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Irodalom Telepy 1963, 31-33; Horner 1938, 52-56, Telepy 1977 3 , 18-19; Telepy 1986; Szilágyi 1896; Gárdonyi 1925, 63-64; (Meiler Simon): A párizsi kiállítás. In: Új Magyar Szemle 1900. (3) 324. MNG ltsz.: FK 2867 B. G. III. 5. 22. IPOLY SÁNDOR (1857-1902) Erkel Ferenc géniusza 1897 Der Genius des Komponisten Ferenc Erkel 1897 XXXII. sz. színes kép olaj, vászon; 175 x 226 cm j. I. középen: Ipolyi Sándor több tematikus közhelyét. A képen ott láthatjuk a belső sugallataira és a képen megjelenő, lantján játszó ősmagyar regősre egyaránt figyelő zeneköltőt, akinek asztalán már ott van a művészetének jutalmául szolgáló babérkoszorú is. A kép alján vonószenekar játszik, a dallamokból testet ölt és felszáll Erkel géniusza, mint szépséges mezítelen nő. A kép jobb oldalán megjelenik Bánk és a megőrült Melinda alakja. Ipoly Sándor aktuális témához nyúl Erkel géniuszának megfestésével. Erkel 1893-ban halt meg, s a budapestiek még emlékezhettek a működésének 50 éves jubileumán tartott ünnepségekre. Ezek csúcspontja az 1888. december 16-17-én zajló operaházi ünnepély volt: ekkor megrendezték Erkel apotheózisát is. A színpadon megjelent az íróasztalánál ülő, ihletbe merült zeneszerző, s mellette a színpadon felvonultak összes operájának szereplői is. A kortársak véleményét Ábrányi Emil fogalmazta meg Erkel halála után két évvel megjelentetett monográfiájának előszavában: „A magyar nemzet, a magyar művészet az ő jelentőségét is csak akkor fogja majd igazán belátni és méltányolni tudni, mikor a változó nemzedékekkel, a változó nemzeti aspirációk homályos süllyesztőjéből fog visszatekinteni az ő alakjára, mint a magyar géniusz egyik világító oszlopára". Ipoly Sándor 1897-ben festett művét megvásárolta az állam és letétbe helyezte a Zeneakadémián. irodalom Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1897/98. évi téli kiállítására. Budapest 1897, kat. sz. 213; Ábrányi 1895; Ambrozovics Dezső: In memóriám Ipoly Sándor. In: Művészet 1903, 48. Ipoly Sándor nagyméretű, Erkel Ferenc géniusza című festményén egyesítette a 19. századi hazai zsenikultusz MNG ltsz.: 1513 S. K.
