Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
című, müncheni sörözőt ábrázoló képéért (1892). Sikere mély benyomást tett itthon. Jókai is megemlékezett róla jegyzeteiben: „szegény magyar művésznövendék - állami ösztöndíj - megismerkedik egy fiatal előkelő és szép angol dámával - megházasodik - remek ember" (idézi: Schleinitz 1 91 3, 22). 1892-ben Budapesten festett Hulló levelek című képét - mely az őszi Városligetben üldögélő öreg honvédot ábrázol - Majovszky Pál kultusz-minisztériumi államtitkár, finom ízlésű műgyűjtő vásárolta meg. László 1893-tól Budapesten élt, megfestette többek között Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek, a parlament elnökének portréját. 1894ben Ferdinánd bolgár herceg udvarában festett néhány portrét, s elnyerte a bolgár művészeti érdemérmet. A kilencvenes években készített plein air képeit finom, tónusos festés és az érzelmes témák keresése jellemzi. Az esti harangszó című, 1 895-ben festett képének művészi gyökerei - mint azt Keleti Gusztáv találóan megjegyzi - a Miilet parasztképeinek követői révén „térfoglaló újabb humanizmus titkos áramából" táplálkoznak. Ám kritikusa sem veszi észre, hogy László Fülöp képe, Az esti harangszó -Millet Angelusának ez a variánsa - épp lényege, világfelfogása alapján tér el a millet-i „parasztkultusztól". A Szépművészeti Múzeum gyűjteményét megalapozó vásárlások révén került László Fülöp képe még 1896-ban magyar állami közgyűjteménybe. Irodalom Ezredéves Országos Kiállítás 1896, kat. sz. 719; Keleti 1898, 37; Műcsarnok 1900, 57; Schleinitz 1913; Lyka 1982 2 (1951), 68. MNG ltsz.: 1530 S. K. III. 5. 20. MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919) Shylock 1898 körül Shylock um 1898 olaj, vászon; 1 30 x 82 cm j. I. j.: Mednyánszky Mednyánszky szellemi fejlődésének állomásait naplójában rögzítette. Noha Shylock című képét nem datálta, ez valószínűleg a naplójában általa Nagyőr-Párizs periódusnak nevezett korszakból való (1898). Ekkor festett képeit „az allegorizálás kezdeteként" említi, témáira „szimbolikus haláltánc" és „a lélek szenvedélyes működése, testben kifejezve" leírásokkal utal. Mednyánszky személyiségében nagy szerepe volt az elesettek iránt érzett részvétnek, megindultságnak. Vándorként élve életét, önmagát azonosította velük. Mednyánszky nem csak a passzív szenvedés iránt volt érzékeny, hanem a morális szenvedés iránt is: „A sors elítélt engem arra, hogy a társadalom minden árnyoldalát ösmerjem, mert hozzáfűzött egy csoport szegény emberhez, kiket megszerettem, s
