Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

III. 5.16. STRÓBL ALAJOS (1856-1926) Anyánk 1894 Unsere Mutter 1894 márvány; 161 cm j. n. A mû nemcsak Stróbl, de az egész 19. századi magyar szobrászat egyik legtöbbet reprodukált, legismertebb alkotása. A nagy szeretettel és tisztelettel megmintázott idős női képmás a művész édesanyját, Wirosztek Karolinát ábrázolja. Kétszer ment férjhez, első házasságából származó unokája volt Kratochwill Lujza, Stróbl későbbi felesége. Második férje volt Stróbl József, a művész apja, tisztviselő Albrecht főherceg liptói birtokán. Négy gyermeket neveltek. A sok gond és küszködés nyomot is hagyott arcán. A sűrű ráncok, a beesett szemek, a táskás, megereszkedett bőr, megannyi pontos részletmegfigyelés, melyeket összefoglalva, s a carrarai fehér márvány strukturális tulajdonságait maradéktalanul kiaknázni képes mintázókészség segítségével magasabb minőséggé alakítva - a művész nemcsak édesanyjának, hanem az idős kornak is kiválóan jellemzett portréját készítette el. Az ábrázolt kezeit a nyitott kapcsos könyvön nyugtatja. A divatjamúlt, szalagos fejkötő, melynek szalagját a pihenés idejére ki lehetett oldani, a rendkívül egyszerű öltözék, melynek anyagszerűsége megint csak Stróbl kiváló mesterségbeli tudását dicséri, s a hosszú szoknya alól kilátszó, régimódi, öreges, széttaposott fűzős cipő „finom naturalizmusa" a nagybányai művésztelepet alapító Hollósy Simon művészetével mutat rokon vonásokat. A szobor a millenniumi kiállításon került először hazai közönség elé. Az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-ve\ tüntették ki. Ekkor már az állam vásárlás révén a Szépművészeti Múzeum birtokában volt. Másodpéldánya (kőből) a szlovákiai Királylehotán, a Stróbl által épített neogótikus kastély-művésztelep (majd úttörőház) kertjében áll. Irodalom Henszlmann 1955, 48-49.; Lyka Károly: Stróbl Alajos: Anyánk. In: Művészet 1961. (1. sz.) 3. MNG ltsz.: 1610 Sz. G. III. 5. 17. PÁLLIK BÉLA (1845-1908) Juhok és bárányok az akolban 1889 Schafe und Lämmer in der Hürde 1889 olaj, vászon; 144 x 216 cm j. I. j.: Pállik Béla Tata Pállik Béla, akit a nagyközönség leginkább állatképeiről ismert, a múlt század társadalmilag egyik legelfogadottabb művésze volt. Nemcsak állatképeket festett, de az egyházi festészet területén is működött, s ecsetjét a portréfestészet területén is keresték. Szana Tamás a Magyar Művészek című népszerűsítő könyvének belső címlapképéül is - mint legfontosabb modern magyar művet - Pállik Bélának Ferenc Józsefről Gödöllőn 1878-ban készített lovasportréját választotta. Pállikot elsősorban az arisztokrácia foglalkoztatta. Egyik támogatója Esterházy Miklós gróf volt, aki tatai kastélyában Pálliknak fényes műtermet rendeztetett be 1887-ben. Ezt a képét is ott festette. A bécsi világkiállításon elért sikere után 1878-ban Pállik is megkapta a Ferenc József Rendet.