Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

Valószínűleg Ipolyi Arnold érte el, hogy Ferenc József 1882-től rendszeresen vásárolt a Képzőművészeti Társulat kiállításain, amelyeket évenként meglátogatott. Ipolyi 1882. február 12-én tartott közgyűlési beszédében még nehezményezve említi, hogy az uralkodó csak a bécsi tárlatokon vásárol, ez évtől kezdve azonban Ferenc József évente Pesten is gyűjtött képeket. A nyolcvanas évektől egyre gyarapodó magyar királyi kollekciót a minisztériumi illetékesek és a társulat igazgatása is figyelembe vette. A külföldi nemzetközi tárlatokra és a világkiállításokra is jó néhány darabját kiküldték. Az uralkodó vásárlásainak nem anyagi, hanem társadalmi vonatkozásait vették figyelembe a kortársak, mint „ő-felsége fényes példaadását" a müpártolás terén. Noha az uralkodó a hetvenes évek második felétől rendszeresen megfordult a Képzőművészeti Társulat kiállításain, a vásárlások nem mindig személyes, hanem udvartartása hivatalnokainak ízlését tükrözték. A vásárlás körülményeiről néha a lapok is említést tettek. így értesülhetünk arról, hogy a képek kiválasztásáról 1 901 -ben ugyanaz a bizottság döntött, amely a kormányvásárlásokról is. 1899-ben az uralkodó számára Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos, Ybl Lajos várkapitány, K. Lippich Elek, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyeinek titkára, Hauszmann Alajos, a palota építője, Szinyei Merse Pál és Kardos Gyula festők válogatták ki a szóbajöhető műveket a kiállításon. A Ferenc József által megvásárolt képek némelyike nagy publicitást kapott, s nyomatok, műlapok formájában széles körben ismertté vált. Szmrecsányi Miklós, aki a Képzőművészeti Társulat titkárából emelkedett a minisztérium művészeti ügyeinek előadójává, az uralkodó egyik vásárlásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az a művész műveinek „udvarképességét" is bizonyítja. A személyesen az uralkodó vagy hivatalnokai által választott „udvarképes" művek a fennmaradt listák szerint még kivételképpen sem származtak a magyar história-festészet köréből, legnagyobb hányaduk magyar népéletkép és tájkép volt. Ezeken kívül néhány állatképet és vallásos tárgyú alkotást vettek meg a királyi szálláshelyek és hivatalok díszítésére. Ferenc József különben Bécsben is inkább választotta a zsánerképeket vagy a zsánerjelenet formájában megjelenő históriai életképeket. Velence elfoglalására nem egy allegorikus vagy történeti jelenet emlékeztette, hanem a Velencei menyasszonyrablás című históriai életkép; a királyi nagylelkűséget, s az ellene 1853-ban elkövetett merényletet a Nagy Károly meginti a hanyag tanulót című Kari Blaas kép példázta. A magyar történelem eseményeire is csupán néhány zsánerkép utalt a gyűjteményében: Vágó Pál Menekültek című képe a lengyelországi eseményekkel függött össze, a szegedi árvízzel Greguss Imre: Szeged szebb lesz mint volt című kép foglalkozott, az 1878-as boszniai okkupációra Ligeti Miklós Az okkupált című szobra emlékeztetett. Mindez természetesen csupán Ferenc József gyűjteményeire vonatkozott. A budai vár Hauszmann-féle átépítése során a palota reprezentációs termeibe a magyar históriai képek és szobrok egész sora került: a Szent István-terem képei az Árpád-házi elődökre voltak hivatva emlékeztetni a látogatót, a Mátyás-terem pannói pedig a diadalmas Mátyás - mint az uralkodó elődje - tetteit hirdették. S. K. 4. „Käufe seiner Majestät des Königs" Im Laufe des 19. Jahrhunderts ist es problematisch geworden, ob die Kunstsammlungen des Herrschers Privateigentum oder staatlichen Eigentum bilden und inwieweit sie vom Staat oder vom Hof erhalten werden sollten. In Wien hat sich aus den kaiserlichen Gemäldesammlungen gegen Ende des Jahrhunderts das Kunsthistorische Hofmuseum herausgebildet. In Buda hingegen, wo sich - noch zu Zeiten des Palatins Joseph im Burgpalast - ebenfalls eine beachtliche Galerie kaiserlichen Ursprungs befunden hatte, wurden die Sammlungen um die Mitte des Jahrhunderts liquidiert. Die Anzahl der Werke belief sich 1849 auf 680, die bei der Belagerung der Burg während der Freiheitskämpfe im Jahr 1849 teilweise beschädigt wurden. Noch vor der Belagerung wurden 78 wertvolle Gemälde aus der Wohnung des Kammervorsitzenden dem Ungarischen Nationalmuseum übergeben, 504 Stücke wurden 1856 versteigert. Der Königspalast in Buda verblieb also fast ohne Kunstwerke. Der Anspruch auf königliche Repräsentation kam erst mit dem Ausgleich des Jahres 1867 wieder auf die Tagesordnung. Der Herrscher und seine Familie legte im Lauf des Jahrhunderts Wert darauf, in den Wiener Ausstellungen auch als Käufer in Erscheinung zu treten. Vor 1848 wurden vor allem in den Ausstellungen der Akademie Käufe getätigt, aber diese wurden durch Hofbeamte abgewickelt. Während sich Palatin Joseph vierzig Jahre lang um die Bereicherung des Nationalmuseums bemühte, kam es nur ausnahmsweise vor, daß der Herrscher oder Mitglieder der kaiserlichen Familie in Pester Ausstellungen etwas gekauft haben. In den fünfziger Jahren kam es einige Male dazu, daß Kaiser Franz Joseph den Pester Kunstverein aufsuchte. 1852 eröffnete er die Ausstellung, 1853 schenkte er die Marmorbüste Hans Gassers vom ungarischen Landschaftsmaler Károly Marko, die in der Ausstellung des Kunstvereins vorgestellt wurde, dem Ungarischen Nationalmuseum. Von weiteren Käufen finden sich erst unmittelbar vor dem Ausgleich, 1866, Aufzeichnungen, als er die Heilige Familie von József Molnár erwarb und dem Verein zur Auslosung überließ. Die ungarischen Künstler luden den Herrscher 1866 auch zu ihrem Weinleseball ein, der sich jedoch mit der Überweisung von 1000 Gulden entschuldigte. Diese Summe wurde vom Kunstverein im weiteren als Stiftung verwaltet. Die freigebigen Gesten von Kaiser Franz Joseph wurden seit der zweiten Hälfte der 70-er Jahre häufiger. Auf eine Eingabe des Kultusministers Ágoston Trefort genehmigte er 1877 zu Lasten der Kosten der Hofhaltung 30.000 Gulden für die Vollendung der Kunsthalle des Kunstvereins, sodann 1879 noch einmal 30.000 Gulden. Die neue Kunsthalle in der Sugárút (Radialstraße, heute Andrássy Straße) wurde am 8. November 1877 von Kaiser Franz Joseph eröffnet. Es war wahrscheinlich Bischof Arnold Ipolyi, der es erreichte, daß Franz Joseph ab 1882 regelmäßig in den Ausstelllungen der Gesellschaft für Bildende Kunst als Käufer auftrat. In seiner Rede auf der Generalversammlung der Gesellschaft erwähnte noch Ipolyi mit einigem Vorwurf, daß der Herrscher nur in den Wiener Ausstellungen Kunstwerke kaufte, aber vom selben Jahr an tätigte Franz Joseph jährlich auch in Pest Käufe. Seit den 80-er Jahren wurde die sich vermehrende königliche