Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
III. 3b. 31. ISMERETLEN MŰVÉSZ A Magyar Királyi Szent István Rend kiskeresztje 1912 UNBEKANNTER KÜNSTLER Das Kleine Kreuz des königlich-ungarischen Sankt-Stephans-Ordens 1912 aranyozott ezüst, zománc; 34 mm A rendjel mindhárom osztálynál egyforma, csupán méretben különböznek egymástól. Aranyszegélyű, zöld zománcos kereszt, benne kerek, vörös zománcos középpajzs. A pajzsban koronás zöld hármashalmon fehér kereszt, két oldalán M(aria) T(heresia) betűk. A pajzsot feliratos gyűrű keretezi PUBLICUM MERITORUM PRAEMIUM szöveggel. A jelvény hátlapján tölgykoszorú, benne fehér alapon „S[anc]to St[ephano] R[eg]i Ap[ostolico]" aranybetűk. A kereszt aranykoronán függ zöldszegélyes, bíborszínű selyemszalagon. A Szent István Rend volt a legelőkelőbb magyar polgári rend, Mária Terézia alapította 1764. május 5-én. Az alapszabályzat szerint a rend - az egyházi tagokat nem számítva 20 nagykeresztesből, 30 középkeresztesből és 50 kiskeresztesből állhatott. Az adományozhatóság nemesi származáshoz kötött követelménye a 19. század második felétől kezdve lassan megszűnt. Az is igaz viszont, hogy - akárcsak a Vaskorona Rend esetében - 1884. július 18. után a nemesi rangra emelést is felfüggesztették. Azt megelőzően kiskeresztes rendtag is kérelmezhette a bárói rangot. Korszakunk magyar művészei közül Arany János (1867) és Jókai Mór (1876) váltak még 1884 előtt a rend tagjaivá, de báró nem lett belőlük. Képzőművészeink közül négyen kapták meg e magas kitüntetést: Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály és Lötz Károly 1 896-ban, Szinyei Merse Pál pedig 1 91 2-ben. A fent említett írókon kívül még Mikszáth Kálmán lett a rend tagja 1910-ben. A jelen kitüntetés egykor Szinyei Merse Pálé volt. Irodalom Grietzner 1893, 268-272; Trost 1910, 14-15; Felszeghy 1943, 278-309; Mericka 1974, Taf. XVIII. e; Makai-Héri 1990, 214, kat. sz. 194. MNM Éremtár ltsz.: 4/945-6 B. G. 4. „Ö Felsége a király vásárlásai" A 19. század folyamán kérdésessé vált, hogy az uralkodó gyűjteményei privát vagy állami tulajdont képeznek-e, s milyen mértékben kell ezeket az államnak vagy az udvarnak fenntartania. Bécsben a császári festménygyűjteményből a század végére alakult ki a Hofmuseum (Kunsthistorisches Hofmuseum). Budán ellenben, ahol szintén jelentős császári eredetű képtári részt őriztek, még József nádor idején is a várpalotában, a század közepén felszámolták a gyűjteményt. A várban elhelyezett művek száma 1849-ben meghaladta a 680 darabot, melynek egy része Buda ostromakor megsérült. Még az ostrom előtt a várbeli kamaraelnöki lakásból 78 értékes régi festményt adtak át a Nemzeti Múzeumnak, 504 képet pedig 1856-ban elárvereztek. A budai palota így jórészt műalkotások nélkül maradt. Az uralkodói reprezentáció igénye a kiegyezéssel merülhetett fel ismét. Az uralkodó és családja fontosnak tartotta a század során, hogy a mindenkori bécsi tárlatokon vásárlóként is megjelenjék. 1848 előtt főképpen az akadémia tárlatain volt vásárlás, ezeket az udvar hivatalnokai bonyolították le. Amíg József nádor Pesten negyven éven át élénken foglalkozott a Nemzeti Múzeum gyarapításával, csak elvétve fordult elő, hogy az uralkodó vagy családja a pesti kiállításokon is vásárolt volna. Ferenc József az ötvenes években néhány alkalommal felkereste a Pesti Műegyletet. 1852-ben ő nyitotta meg a kiállítást. 1864-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Hans Gasser Markó Károlyról készített, sa Műegylet kiállításán is bemutatott márvány-büsztjét. További hazai vásárlásáról csak a kiegyezés előtt, 1866-ban tesznek említést, amikor is Molnár József Szent Család című képét vette meg, s odaajándékozta azt az egyesületnek kisorsolásra. A magyar művészek az 1 866-os szüreti bálra meg is hívták az uralkodót, aki kimentve magát 1000 forintot küldött. Ezt a Műegylet alapítványként kezelte a továbbiakban. Ferenc József pártfogó gesztusai a hetvenes évek második felétől megszaporodtak. Trefort Ágoston előterjesztése alapján 1877-ben, az udvartartás költségeinek terhére, 30 000 forintot engedélyezett a Képzőművészeti Társulat műcsarnokának befejezésére, majd 1879-ben ismét 30 000 forintot engedett át. Az új műcsarnokot (a Sugár-, ma Andrássy úton) ő nyitotta meg 1877. november 8-án.
