Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
uralkodik az ipar fölött". Nem véletlen hát, hogy Vaszarynak az iparművészet és festőművészet elemeit egybeolvasztó művét, az Aranykort a zsűriben - a szecessziós alkotások közül elsőként - Társulati díjjal jutalmazták. A kép ebben az időben meghökkentően modernnek, provokatívnak tűnt: a tavaszi kiállítás folyamán egy látogató meg is rongálta. A képet még ez évben megvásárolta az állam, és 1900-ban kiküldték a párizsi világkiállításra is, ahol a világkiállítás egyik bronzérmét nyerte el. Irodalom Tárgymutató az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat kiállítására. Budapest 1898, kat. sz. 133; Műcsarnok 1898, 20-21; V. É.: Művészet és közerkölcs. In: Műcsarnok 1901, 2.; Szabadi 1979, 9.; Haulisch 1978, 13-14. MNG ltsz.: 1614 S. K. II. 4c. 6. CSÓK ISTVÁN (1865-1961) Árvák 1891 Waisen 1891 XII. sz. színes kép olaj, vászon; 1 20 x 1 36 cm j. I. b.: Csók 1891 Az Árvák és az „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" Luk. Ev. XXII 19. című műveit Csók István 1890-91 -ben festette Münchenben. Emlékezéseiben leírja, hogy az Árvák című képének alapja az a különös kékes megvilágítás volt, mely egyik este műtermét eltöltötte. Csók látogatókat fogadott, egy anya a leányával érdeklődött képei iránt. Az asztalnál ülőket az ablakon át kékes alkonyi fény világította meg, s úgy tűntek, mint valami túlvilági jelenés. Csók - asszociációját követve - szimbolista képet kezdett el festeni: egy anya ül az asztalnál, bibliát olvas, s a szemközti terítéknél, a kékes homályban ott ül tiszta fehérben kisleánya szomorú szelleme. Csók ezt a képet átfestette, mindkét szereplőjét sötét ruhába öltöztette és Árvák címmel zsánerképpé alakította át. Az idős asszony helyett egy másik leány van a képen, amint az imádkozásban kifáradva a bibliára borul. A szembenülő, összekulcsolt kezű leány sötétre váltott ruhája ellenére megőrzött valamit a korábbi változat jelenésszerűségéből. Csók az Árvákat még 1891 -ben kiállította a müncheni Glaspalast harmadik nemzetközi kiállításán. Ezen az európai seregszemlén - melyen a németek többek között Hans von Marées hagyatékával reprezentálták művészetüket, s felvonultak a barbizoni és impresszionista franciák, Manet, Monet és Sisley is - Csók nem nyert ugyan díjat, de Franz Hanfstaengl megvette a festőtől az Árvák reprodukálási jogát. Ez azt jelentette, hogy Csók képe mégis kitűnt a Glaspalast 2387 kiállított műve közül, hiszen Hanfstaengl a fontosabb és érdekesebb műveket fotó, és fénynyomat (heliogravure, Kunstlichtdruck) formájában, s különösen a Die Kunst Unserer Zeit folyóiratában egész Európában terjesztette. Csók az Árvákat 1891 telén Pesten is bemutatta, s elnyerte vele a Társulati díjat. A legnagyobb sikert azonban 1894-ben Bécsben aratta a képpel. A harmadik nemzetközi kiállításra a magyar kormány megbízásából a Képzőművészeti Társulat szakbizottsága 99 műből álló kollekciót állított össze, s közülük Csók nyerte el a kiállítás nagy aranyérmét az Árvákka\. Évek múlva is büszkén emlékezett vissza bécsi sikerére. Lázár Bélának 1910-ben írt levelében említi, hogy „kéken" festett képe roppantul hatott kortársaira, s különösen Bécsben, ahol „három évig kéken pingáltak a piktorok" (idézi: Farkas 1 957, 52). Csók szerint a képe nyomán az itthoni kiállításokon is egy csomó „lámpásos" kép bukkant fel. Talán Réti István Bohémek karácsonya idegenben (1893) és Gyötrődés (1895), továbbá Kunffy Lajos Five o'clock tee (1895) című képeire utalhatott. Kunffy visszaemlékezései egybevágnak Csók megjegyzésével. Mint írja, akkoriban „ha egy képen nagyon kékek vagy lilák voltak az árnyékok, már szecessziósnak nevezték. A barna és fekete színeket kiküszöbölték, úgyannyira, hogy fekete festéket a palettára sem volt szabad tenni". Nemcsak a színkezelés megváltozott divatja miatt kerülték a fekete színt a művészek, hanem elsősorban az „árnyéktalan festés" ideálját követve. Irodalom Képes tárgymutató az O. M. Képzőművészeti Társulat 1891 / 92. évi téli kiállításához. Budapest 1891, kat. sz.54; Die Dritte Internationale Kunstausstellung. 1891. München, Glaspalast. Ausstellungskatalog. München 1891, kat. sz. 295fa; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1892. évre, 10; ua. 1895. évre, 8; Farkas 1957, 13-14, 52; Szabadi 1979, 7-9; Kunffy 1981, 59; Csók 1990 2 , 89-90; Réti 1994 2 , 114-115. MNG ltsz.: 2863 S. K.
