Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
irodalom Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1892. évre, 10; Szmrecsányi 1911, 128; Lyka 1982 2 (1951), 58; Szabadi 1993, 198. MNG ltsz.: 4658 S. K. is méltónak ítélték pályatársai és a műértők, jelzi, hogy fél évre rá a téli kiállításon odaítélték a 600 koronás Ráth György-díjat Esti hangulat lovakkal című képének. (A bizottságban a díjalapító Ráth György elnökölt, a zsűritagok Baronyi Artúr, Dudits Andor, Jendrassik Jenő, Kardos Gyula, Katona Béla és Szüry Dénes voltak.) Réti fontosnak tartja megjegyezni, hogy ez volt az első nagybányai stílusú kép, mely díjat nyert a Képzőművészeti Társulatban. Ferenczy Az állatkertben (Szarvaskert) című képét ugyanis, melyet még Münchenben festett, 1893-ban megvásárolták a király számára. Az Esti hangulat lovakkal című műve az 1900. év elején az Országos Képtárba került. Ugyanezen évben kiküldtéka párizsi világkiállítás magyar csoportjának kiállítására, ahol bronzérmet nyert vele a művész. irodalom Tárgymutató az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1899-1900. évi téli kiállítására. Budapest 1899, kat. sz. 164; Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei 1900, 48; Szmrecsányi 1911, 128; Genthon 1963, 27;Réti 1994 2 , 49. MNG ltsz.: 1737 S. K. II. 4b. 4. FERENCZY KÁROLY (1862-1917) Esti hangulat lovakkal (Esthangulat lovakkal) 1898 Abendstimmung mit Pferden 1898 II. 4b. 5. TORNYAI JÁNOS (1869-1936) Juss Vázlat, 1904 Das Erbe Skizze, 1904 olaj, vászon; 1 57 x 228 cm j. I. I.: Tornyai olaj, vászon; 81 x 100 cm j. n. A fák között, az alkonyati csöndben haladó lovasok témája 1899-1900-ban élénken foglalkoztatta Ferenczyt. Megfestette ennek bibliai emelkedettségű változatát a Három királyok című képén (1 900), s előtte a műfajilag nehezen elhatárolható művében: Esti hangulat lovakkal címmel. A képről azt vélhetnénk, hogy zsáner, ám szinte minden cselekmény kiszorul róla, s noha a lovak és vezetőjük láthatóan hazafelé poroszkálnak, a kép majdnem csendéleti benyomást tesz; mintha voltaképpeni témája maga a csönd vagy az alkonyi időtlenség lenne. Ezért láthatták a Műcsarnok cselekményes zsánerfestészetéhez szokott látogatói meghökkentően modernnek Ferenczynek ezt a képét is a VI. teremben kiállított többi nagybányai festő képéhez hasonlóan, ám azokból mégis kiválva. Ez volt ugyanis az a kiállítás, ahol a nagybányai festők végre együtt mutatkozhattak be a Műcsarnok közönségének. Lyka Károlynak és Réti Istvánnak a nagybányai művészet nehézkes érvényesüléséről írott soraiban nem kételkedhetünk, azonban Ferenczy Károly már 1899-ben elnyerte a Társulat tagjainak alapos bizalmát, hiszen beválasztották az aranyérmeket és a társulati díjakat odaítélő kilenc tagú bizottságba. A bizottsági tagok természetesen nem pályázhattak az általuk odaítélt díjakra. Hogy Ferenczy művészetét erre Tornyai János, tanulmányai után, melyeket Budapesten majd Párizsban közel húsz éven át folytatott, az 1904-es tavaszi tárlaton mutatta be Juss című nagyobbszabású életképét, és elnyerte vele a Ráth György-díjat. A festő a falusi élet drámai jelenetét, az anyai örökségért perlekedő asszonyokat és családjukat festette meg. Művét - nagy mérete ellenére-vázlatnaktekintette, és tovább érlelve a témát, még húsz éven át számos tanulmányt készített hozzá. A végleges, nagy Jusson (204x295 cm, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum) még 1932-ben is dolgozott. Kevés festőtől maradt fenn annyi feljegyzés, vázlat s képötleteket rögzítő fotó, mint Tornyaitól. Ezekből láthatók, hogy szeme előtt olyasféle óriási méretű, drámai népéletkép lebegett példaként, amilyent Munkácsytól ismerünk. Talán épp a Ráth György-díjas vázlatára kapott kritikák is hozzájárultak ahhoz, hogy stílusa a részletező előadásmód helyett egyre inkább összefoglalóvá vált. Nagytekintélyű művészeti írók, mint például Lyka Károly, külön is kitértek 1904-es kiállításakor képének vázlat-jellegére: „ez a Juss, mint a szerző (Tornyai) maga is mondja, vázlat. Sebaj, a fő az, hogy artisztikus elevenség és meggyőződés ül ezen a vásznon... Döntő azonban, hogy itt a mozdulatok megrögzítésénél szinte a temperamentumra kell hagyatkoznia, mint ahogy a kitűnő vadász kapásból lövi a surranó vadat" (idézi Bodnár 1986, 81-82). A hagyatékból előkerült fotókból látható, hogy Tornyai mégsem bízta magát temperamentumára, hanem az élénk moz-
