Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
dulatokat beállított modellekkel eljátszatott jelenetek alapján festette meg. Tornyai - naplójegyzetei tanúsítják - érzékeny volt a kritikára, és a műértőknek is meg akart felelni. 1904-ben más kritikusai is a vázlatában megnyilvánuló festői temperamentumát dicsérték. A művészeti írók felfogásában tetten érhetjük a századforduló nagy ízlésváltozását, a festői vázlatok felértékelését is: a vázlat a maga közvetlenségével a nemzeti karakter megnyilvánulása - vélték. Amíg a hetvenes-nyolcvanas években a vázlatokkal elnyert díjak a később kivitelezendő mű ígéretének szóltak, azok a kritikák, amelyek a Tornyai Ráth György-díjas Jussától szóltak, a vázlatot már mint kész művet ünnepelték. Az általunk kiállított festményt Bodnár Éva, a művész monográfusa azonosította a Ráth-díjat kapott képpel, ám a műcsarnoki katalógusban (1904) és a Művész házban 1911 -ben rendezett kiállításán is Tornyai egy másik - e kompozícióhoz igen közelálló - művét reprodukálta Ráth-díjas műveként. Irodalom Országos Magyar Képzőművészet/ Társulat. Tavaszi kiállítás. Budapest 1904, kat. sz. 98; Tornyai János kiállítása, Művészház 1911. (október-november) kat. sz. 232; Lyka 1983 2 (1953), 65-68; Bodnár 1986, 80-97; Sinkó 1989b. MNG ltsz.: 80.48 T S. K. II. 4b. 6. SIMAY IMRE (1874-1955) Családi öröm 1904-1905 Familienfreuden 1904-1905 bronz; 38 cm j. a talapzaton: SIMAY IMRE KÁROLY 1905 Simay első és legsikeresebb szobra ez a háromalakos kompozíció. Az 1 904-ben mintázott és a következő évben bronzba öntött szobrot még abban az évben bemutatta a Műcsarnok kiállításán, ahol a Ráth György-díjat ítélték neki. Ezután is számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt nagy sikerrel és nyert el különböző díjakat (Pécs 1 907, ezüstérem; Milánó 1906, Grand Prix, Diplôme d' Honneur; Velence 1909, Grand Prix; Monza 1924, aranyérem). Egzotikus témaként állatok, majmok szerepeltetése a századforduló művészetében gyakran előfordul, de inkább zsánerszerű feldolgozásban. Szokatlan és újszerű vonás Simay szobraiban, hogy az állatalakok emberi érzelmeket, szituációkat testesítenek meg. A Családi öröm című kisplasztika kedves, meghitt témájával még zsáner elemeket hordoz. Mozgalmas, minden nézetből változatos kompozíció. A bensőséges témát kifejező részletek mellett stilizáló törekvés is jelentkezik benne. Éles ellentétet mutat a kemény, nagy síkokkal kialakított felület simasága és a kimélyített, árnyékos üregek alkalmazása. A zárt, összefogott kompozíciós rend erősödésével eltűnik a játékos derű, helyet adva a szinte kubisztikus formai redukciónak. Simay későbbi szobrai egy más életérzés, megfoghatatlan szorongás és félelem kifejezői lesznek (Ikrek 1906, Vadász 1 91 0, Védekezés 1 911 ). Irodalom P. E.: Simay Imre. In: Magyar Iparművészet 1912. (6.); Theis/er György: Simay Imre szobrai a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. In: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1974, 207-208; Nagy Ildikó: A szimbolizmus és szecesszió határmesgyéjén. In: Magyar művészet 1890-1919. Budapest 1981, 479-480. MNG ltsz.: 3223 F. M.
