Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

Voltaképpen meglepőnek is találhatjuk, hogy Ferenczynek e modern felfogású biblikus képe elnyerhette az Ipolyi-díjat 1 901 -ben. Ekkor odaítéléséről már nem a díj alapítója dön­tött, hanem a Képzőművészeti Társulat által titkos szavazás­sal életrehívott zsűri. 1898 után több modernebb felfogású művész és műpártoló is tagja lehetett a különböző zsűriknek, így a franciás ízlésű Andrássy Tivadar, a Társulat elnöke; a festők közül az akadémizmus hívei mellett különböző tisztsé­geket kapott a szecesszionista Márk Lajos és Vaszary János, sőt Mednyánszky László is. Már az 1900-as párizsi világkiál­lítás anyagának zsűrizése kapcsán is érezhetővé vált a mo­dernebb felfogás híveinek előretörése, amit az Ipolyi-díjjal kapcsolatos elvárások erőteljes megváltozása is kifejez. Irodalom Szmrecsányi 1911, 128; Genthon 1963, 63; Lyka 1983 2 (1953), 58; Réti 1994 2 , 26, 79. MNG ltsz.: 4401 S. K. II. 4a. 6. HEGEDŰS LÁSZLÓ (1870-1911) Krisztus siratása 1904 Die Beweinung Christi 1904 olaj, fa; 33,9 x 39,7 cm j. n. Hegedűs László, akit naplójában Székely Bertalan „talentu­mos, de nagyon elnyaggatott" embernek nevez, 1899-től volt a Képzőművészeti Főiskola tanára. Tanulmányait Pállik Béla mellett kezdte a nyolcvanas évek végén. Pállikot már korábban beválasztották az Egyházi festészet emelése tár­gyában állított állami bizottságba, s így növendékével az egyházi művészet elvárásait is megismertethette. Hegedűs később Benczúr növendéke lett, és müncheni majd párizsi tanulmányút után tért haza Pestre. Vallásos képein nem kö­vette szorosan a historizáló egyházművészet patentjeit, ha­nem a főképpen Németországban virágzó, biblikus ihletett­ség ű „szegényemberfestészet" - Armeleutemalerei - irányá­nak hazai képviselőjévé vált. Az egyházi festészet pártfogá­sára kitűzött pályázatokat az állami vallásalapból (évente 5000 Ft) és a főpapok alapítványaiból finanszírozták. A pá­lyázott és a kiállításokon szereplő képekről az Egyházművé­szeti Lap és a Magyar Sión is gyakran közölt egyházi szem­pontú bírálatokat. Az egyházi témák realisztikus feldolgozása - e kritikák írói szerint - kegyeletsértő és ellentétes az ábrázo­lási hagyományokkal. Feltehetően a konzervatív egyházi el­várásokat kívánta megkérdőjelezni a Képzőművészeti Társu­lat művésztagjaiból álló, és az Ipolyi-díjat odaítélő zsűri, amikor a konvencionális vallásos képek helyett 1905-ben Hegedűs László szegényes paraszti környezetben játszódó biblikus képét, a Krisztus siratását jutalmazta a 2000 koroná­val. A díjazott kép a Galéria gyűjteményében van (146 x 1 77 cm, MNG ltsz.: FK 2151), mérete miatt azonban nem ezt, hanem kisméretű színvázlatát mutatjuk be. Irodalom Székely Bertalan 1962,179; Szmrecsányi 1911, 128; Lyka 1983 2 (1953), 67, 114. MNG ltsz.: 4153 S. K. b. Ráth György-díj Ráth Gyögy főrendiházi tag és a királyi tábla tanácselnöke volt, mind a magyar igazságügynek, mind a magyar műpártolásnak emlékezetes alakja. Még diákként belépett 1848 után a pesti önkéntesek zászlóaljába, s részt vett a hadjáratban is. Az 1850-es években álnéven kiadta Kossuth Lajos parlamenti beszédeit, 1853-tól jogi pályára lépett. 1861 -tői Apponyi György országbí­ró elnöki irodájának vezetője, később királyi táblabíró és tanácselnök volt. Bécsi hivatalnokoskodása idején a kollektorkodás­hoz maga is kedvet kapott, részben a nevezetes könyvgyűjtő Apponyi Sándortól, részben műgyűjtő nagybátyjától, Ráth Károlytól. Érdeklődési köre roppant széles körű volt e téren, régi grafikákat és könyveket éppúgy gyűjtött, mint festményeket, sőt iparművészeti tárgyakat, ókori régiségeket is. Hagyatékából özvegye múzeumot hozott létre, melyet az ötvenes években sajnos beolvasztottak az állami múzeumokba, s így számunkra elveszett a múlt századi polgári műgyűjtés gazdag milieu-jét is megőrző gyűjteményének eredeti jellege. Ráth részt vett a művelődési egyesületek munkájában is. A Képzőművészeti Társulat választmányának 1863-tól volt tagja, 1870-től 1878-ig, lemondásáig elnöke. A Képzőművészeti Társulat első műcsarnokát és a régi Zeneakadémiát az ő fáradozása nyomán létesítették a sugárúti páros telken, sőt a telkek megszerzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom