Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

1. A Pesti Műegylet, a Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egylet és a Képzőművészeti Társulat vásárlásai a Nemzeti Múzeum számára A Széchényi Ferenc által alapított (1802) Széchényi Országos Könyvtárból 1808-ban alakult meg a Magyar Nemzeti Múzeum. A Múzeum tervezetét József nádor felkérésére már 1806-ban elkészítette a könyvtár őre, Miller Jakab Ferdinánd, és ez nádori jóváhagyás után 1807 decemberében került az országgyűlés elé. 1808. október 18-án szavazták meg a Múzeum létrehozását (8. te). Alapszabályai kimondják, hogy a Múzeum irányítása, az elnökség (praesidium) a mindenkori nádor kezébe van letéve, a Múzeum ügyeit pedig a nádori hivatal intézi. A Múzeumot a múzeumi pénzalapból tartják fönn, ez adományokból állt össze. A Nemzeti Múzeum hosszú időn át - egészen a kiegyezésig - alapítványi múzeum volt, a nádori irányítás a királyi vagy császári akadémiákhoz tette hasonlóvá helyzetét. (A bécsi császári Képzőművészeti Akadémia is ilyen, bizonyos autonómiával rendelkező intézmény volt a miniszteriális rendszer bevezetéséig [1852], curatora ebben az időben hg. Metternich kancellár volt.) A Magyar Nemzeti Múzeum ügyeiről József nádor számolt be a magyar országgyűlésnek (1811 ), s ugyanekkor szorgalmazta az 1790-ben kezdeményezett Tudós Társaság (Erudita Societas) létrehozását és a Nemzeti Múzeum keretei között való működtetését is. 1815 után - az Akadémia tényleges megalapításáig - a Múzeum akadémiai feladatokat is ellátott. A Nemzeti Múzeum könyv- és régiségtárának gyarapodása magával hozta a képzőművészeti tárgyak megszaporodását is. Képgyűjteménye azonban csak 1 836-tól kezdve volt a Múzeumnak, mikor Pyrker János László egri érsek ajándékaként 1 92 kép került a birtokába. E képek jelentős részben régi, külföldi mesterek alkotásai voltak, magyar művészek képeiből csak néhányat őrzött a múzeum, főképp művészek (pl. Balkay Pál) és magángyűjtők ajándékait (kat. sz. I. 1. 7. és II. 1. 1.). Az önálló képtári osztály az új múzeumépületben csak 1846. március 19-én nyílhatott meg. A magyar képek gyarapítását, egy „magyar nemzeti képcsarnok" létrehozását pedig egy alapítványi egyesület, a József nádor Magyar Képtári Társulat 1845-től kezdve tűzte ki céljául. József nádor halála akadályozta meg a Magyar Nemzeti Képcsarnok 1847-es megnyitását, amelyre a forradalom és az azt követő évek nehézségei miatt csak 1851. szeptember 8-án került sor. A Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egyesület az első évben gyűjtött 12 000 forintból megfesttette Barabás M i kl óssa I Jdzse/ nádor egészalakos képmásai (kat. sz. 1.). A magyar képcsarnok a negyvenes évek végén inkább magánosok és főképp festők adományaiból gyarapodott, hiszen a Múzeum igazgatója, Kubinyi Ferenc erre külön felszólította a hazai művészeket. Levélben fordult hozzájuk nemcsak műveik, hanem önarcképük megfestését is kérve. A képcsarnok az első időktől kezdve tanulmányi célokat is szolgált, a festők rendszeresen másolhattak ott, működésükről a Másolási Napló tanúskodik (MNG Adattár MMA 4066/1942 ltsz.). A Nemzeti Múzeum képcsarnokát már 1843-tól kezdve támogatta a Pesti Műegylet, ekkor a tartalék tőkéből a Múzeumnak ajándékozta Tikos Albert Elhagyott anya és id. Markó Károly Részlet a római Campagnából Ceraites mellett című képeit (kat. sz. II. 1. 4.). Ez évtől kezdve az egyesület egyik legfontosabb támogatója a Nemzeti Képcsarnoknak. Különösen akkor vált jelentőssé e támogatás, amikor az egyesület határozatot hozott, amely kimondja, hogy a műlap céljára megvásárolt képeket a műlapok elkészülte után a Nemzeti Múzeumnak ajándékozzák. A Nemzeti Múzeum igazgatóját, Kubinyi Ágostont 1852-től a Pesti Műegylet választmányának alelnökévé választották, így ez időtől kezdve a Múzeum szempontjai még inkább érvényesültek a Pesti Műegylet ajándékainál, vásárlásainál. A Nemzeti Képcsarnok Egylet vagyonát ugyanis 1853 májusában a helytartóság zárolta, az egylet működését felfüggesztette. Csak 1858. július 1 8. után küldte vissza az iratokat, a pénzkezelési jogot pedig csak 1860. november 10-én nyerhette vissza az egyesület. Ekkor határozott a Képcsarnok Egylet arról, hogy az egyesületi vagyonból megvásárolják id. Markó Károly örököseitől a művész hagyatékában maradt jelesebb műveket, és Markó-termet alakítanak ki a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeum a kiegyezés után betagozódott az állami intézmények sorába, alapítványi jellege megszűnt. A Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egylet még évekig működött, amíg 1875. március 7-én összeolvadt a Képzőművészeti Társulattal. Tőkéjét ez idő után a Képzőművészeti Társulat kezelte, új alapszabálya szerint az átvitt 29 078 forint tőkéből évenként 1000 forint erejéig egy képet vásárolt a Nemzeti Múzeum számára. A Nemzeti Képcsarnok Egylet utolsó megrendelését Munkácsy Mihálynak adta, aki e felkérés nyomán készítette el Újoncok című festményét (kat. sz. II. 1. 20.). S. K. 1. Kunstkäufe des Pester Kunstvereins und des Vereins zur Gründung der Nationalen Bildergalerie zugunsten des Ungarischen Nationalmuseums Ausgehend von der 1802 durch Ferenc Széchényi gestifteten Landesbibliothek Széchényi wurde das Ungarische Nationalmuseum 1808 begründet. Im Auftrag des Palatins Joseph bereitete Jakab Ferdinánd Miller 1806 die Entwürfe für das Museum vor und diese wurden nach Genehmigung durch den Palatin im Dezember 1807 dem Landtag unterbreitet. Am 18. Oktober 1 808 stimmte das Parlament für die Errichtung des Museums (Art. 8). Die Leitung des Museums und das Präsidium lag in den Händen des jeweiligen Palatins, die Angelegenheiten des Museums sollten vom Palatinsamt geregelt werden. Das Museum sollte vom Museumsfonds unterhalten werden, der aus Spenden eingerichtet wurde. Das Ungarische Nationalmuseum wurde lange Zeit hindurch - bis 1867, dem Jahr des Ausgleichs bzw. der Konstituierung der Österreichisch-Ungarischen Monarchie - als Stiftungsmuseum unterhalten. Dem Palatin unterstellt, war es in einer den königlichen oder kaiserlichen Akademien vergleichbaren Lage. (Nach diesem Prinzip funktionierte - bis zur Einführung des ministeriellen Systems