Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Borsos József fényképeinek feldolgozásáról

91. BORSOS JÓZSEF - DOCTOR ALBERT: Erreth Antalné Gillming Teréz portréja, 1862 (kat. F8) gessége okozta. A következő változás (mely nem egyenlő a fordulattal) az 1880-as években következett be a fényképek nyomdai előállításának lehetőségével, mely az újabb, még jelentősebb tömegességet, a sajtóban való újszerű megjelenést tette lehetővé. Ezt nem lehet beágyazni a képzőművészeti fordulatok közé, hiszen a következőre várni kellett 1895-ig, amikor megérkezett a „mozgó fényképészet", vagyis a film.

109 A történelem viharai mellett a jog szabályrendszere tette lehetetlenné a műtermi arcképek átmentését a következő századokra - önálló egységként. Az 1884-ben megalkotott XVI. törvénycikk szabályozta a szerzői jogot.

110 A 69. és 72. paragrafus egybevetéséből megállapítható, hogy a törvény a 69. paragrafusban a szerzői jogot kívánta az eredeti fényképfelvétel készítőjének biztosítani. Ezzel szemben a 72. paragrafus az arcképeknél kivételt állapított meg, amikor kimondta, hogy a megrendelt fényképészeti arckép utánképzési joga nem a fénykép készítőjét, hanem a megrendelőt illeti. A törvény 72. paragrafusának ez a rendelkezése az egyén személyiségi jogának következménye: senkinek nem volt többé joga másról annak beleegyezése nélkül fényképet készíteni, azt sokszorosítani, forgalomba hozni. Ebből következik, hogy ha a fényképész bárkitől engedélyt kapott, hogy róla felvételt készíthessen, ezzel csak az egyén hozzájárulásának korlátai között rendelkezhetett.

111 Ezt a törvényt és magyarázatát értékelhetjük alapvető fordulatként az arcképek nyilvánossá válásának folyamatában. Hatásaként a Borsos halála (1883) utáni időszakban elértéktelenedtek az addig féltve őrzött negatívgyűjtemények. Mára több százezer 19. századi arckép került múzeumi gyűjteményekbe, és mai helyzetük igen kedvezőtlen. A kutathatóság egyik fő akadálya a hatalmas mennyiség. Az 1860-as években a pesti fényképészek által együttesen létrehozott „arcképgalériában" legalább egymillió mára megőrzött fénykép van. De ezek egymáshoz, majd tágabban a festészethez való viszonyuk vizsgálata csak akkor mélyülhet el, ha majd egyszer könnyebben hozzáférhetők lesznek. Ma a fényképek a múzeumok mélyén lapulnak, és újrafelfedezésüket várják. Idővel az interneten keresztül láthatóvá, majd ezáltal szélesebb körben kutathatóvá válnak. Ez a most formálódó, virtuális gyűjtemény felgyorsítja, megkönnyíti az alapkutatásokat. Az összegyűjtést el lehet végeztetni lelkes fényképtörténészekkel, de a jogosultsági, a tulajdonosi és őrzési érdekek ma még vitákat váltanak ki. Ez jelentősen hátráltatja vagy teljesen meg is akadályozza e program megvalósulását. Egy ideig még az„egymillió 19. századi magyar ember arcképe"csak egyfajta képzeletbeli múzeumként funkcionálhat. Borsos jelenleg ismert életműve - háromezer arckép - kiváló kvalitása miatt bázisát képezheti egy majdani európai arcképgyűjteménynek is. A hagyományos képzőművészeti gyűjteményekben a fénykép művészi értéke praktikus funkciói mögött gyakran háttérbe szorul. Borsos József „festő és fényképész" (ahogyan magát nevezte) hagyatéka azért érdekfeszítő, mert a fénykép fontos - újdonságának szempontjából nézve 19. századi viszonylatban a legfontosabb - műtárgy. Ezt igazolja a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárának ezerháromszáz darabos Borsos-gyűjteménye, ebből válogattunk erre a kiállításra.

112 A művész egyedül és társaival készített fényképeinek száma még növekedni fog, ami árnyalhatja, esetleg módosíthatja a róla kialakított képet. Életműve - remélhetőleg jelenlegi feldolgozottságában is - viszonyítási pontként fog működni. Mára elfogadott tény, hogy a fénykép forradalmasította a képzőművészet minden területét. Élethű„másolatot" kínált az arckép alanyáról, ami hatással volt az arcképfestészetre: realista tökélyű festett művek versengtek a realista felfogású fényképekkel. A neves teoretikus, Horst Bredekamp szerint a képek minden médiaforradalmat kijátszottak: a fénykép megjelenését metamorfózisaik újabb változataként értékelte.

113 Ez az alapállás segítheti a további kutatásokat. A festmény és a fénykép szembeállítása ugyanis a múlté. A kutatási metódusnak a „kép" értelmezésének újabb irányait kell követnie. Ideje a képek által kiváltott érzelmeket, a testbeszédet és a képek hatalmát vizsgálni, hogy a művészettörténetből átléphessünk a képtudomány birodalmába. Ez a jövő.

114 JEGYZETEK 1 Köszönöm Király Erzsébetnek, hogy tanácsaival segítette a munkámat. 2 Az életrajz hosszabb összegzése: Farkas 1995. 3 Farkas 1996. Itt működött 1809-től 1848-ig az egyetem botanikus kertje, majd szűknek bizonyult a füvészkert számára a hely, és kiköltöztek az Üllői útra. A szabadságharc miatt a költözés elhúzódott 1850-ig. 4 Keserű Katalin: Előszó. In: Művészek és műtermek.Tanulmánykötet és katalógus a Budapest, a művészetek városa című kiállításhoz. Szerk. Hadik András - Radványi Orsolya. Ernst Múzeum, Bp., 2002. 7-10. 5 További segítséget nyújt Szakács Margit könyve, aki a Nemzeti Múzeum Fényképtárában található képek hátlapjai alapján topográfiai jegyzéket ál-