Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Borsos József fényképeinek feldolgozásáról

illusztrációból közismertek. A kor szokása szerint a felvételek forrásul szolgáltak a képzőművészeknek, akik a sajtó számára átírták, vagyis átmetszették őket. Ismerősek azért is ezek az arcképek, mert politikusok, színészek, írók, zeneszerzők, vagyis az egykori közszereplők mellett ott találjuk a korszak neves arisztokrata családjainak tagjait is. Az 1867-es kiegyezés, Ferenc József osztrák császár magyar királlyá koronázása, az állami ünnepségek sorozata miatt számos arcképen megörökítették az ünnepi viseletet, a magyar díszöltözetet, mai szóhasználattal a díszmagyart. Ilyen különleges alkalom legközelebb majd csak az 1896-os ünnepségek alkalmával teremtődött. Az 1848-as forradalomra, a nemzeti gyászra való finom utalások az öltözékben jelentek meg; a fekete díszmagyar szimbolikus jelentéssel bírt.

98 Ez azonban a fényképeken nem érzékelhető az albumin technika miatt, hiszen a sárgásbarna színű felvételeken nem azonosíthatók a színek. A hatalmas, viszonylag egyöntetű műtermi arcképgyűjtemény tanulmányozásának egyik lehetséges módja a társadalmi státusz szerinti tagolódás bemutatása. Arisztokratáink fényképeinek nyilvánossá válása és hatása - kétségtelen mintaértékük ellenére - még nem egészen tisztázott folyamat. Nem tudjuk, hogy egy-egy arisztokrata család hogyan szabályozta a róluk készült arcképek terjesztését. Borsos munkái közül főleg ezek maradtak ránk; ezeket tartotta megőrzésre méltónak a múzeumi rendszer. Az első alkalom, amikor az arisztokrata réteg együttesen lépett föl a nagyközönség előtt, egy jótékonysági gesztus eredménye volt. 1864-ben a pesti arisztokraták bazárt rendeztek az éhínségben szenvedők javára. Az ott árusító hölgyeket lefényképezték, majd arcképeiket egy albumban árusították, melynek bevétele is a szegényalapot növelte. A képek egy része természetesen Borsosnál készült. Mindez az arisztokrata réteg társasági szórakozásának egyik formája volt, melyben azonban a fénykép szerepe nem jelentős.

99 Azért érdekes a köznép előtt való megjelenés új fajtája, mert a szegényes jelmez viselete e program része volt. Ismert tény, hogy számos főúr hordott alkalmanként jelmezbálban paraszti gúnyát.

100 A megvásárolható album, melyben az öltözködési, viselkedési mintát adó arisztokrácia voltjelen, a nyilvánosság új formái közé sorolható.

101 Az 1865-1868 között készült reprezentatív portrék fő jellemzője az ünnepélyesség, ami jórészt a történelmi helyzetből fakadt. Az arisztokrácia komoly, méltóságteljes bemutatására a bálok, a ceremóniák adtak egyedülálló alkalmat. A műhely az arisztokrácia reprezentációját szolgálta. A magyar arisztokrácia helyzetének, szerepének vizsgálatán belül külön téma a reprezentáció változásának és e változás hatásának a kutatása. Általánosítva annyi mondható, hogy a modern, polgári jogrendszer a veleszületett jogokat elvetette, aminek rendkívüli hatása volt az elkülönülő rétegre:„az arisztokrácia a szokásokban ritualizált távolságtartással fejezte ki szívósan őrzött másságát, tradícióit".

102 A feudális önreprezentáció elemei átörökítődtek, az öltözködési pompa válaszfalként működött a többi osztályokkal szemben. A magyar arisztokrácia életének, szokásainak, ruháinak bemutatásával foglalkozó fényképes köteteiben Csorba László és Baji Etelka számos Borsos-Doctor-felvételt sorakoztatott fel.

103 Ebben a műhelyben készített arcképeik egy újabb, teljes kötetet megtöltenének.

104 Megkísérelhető a reprezentáció változásának bemutatása a divat 90 BORSOS JÓZSEF - DOCTOR ALBERT: Gillming József portréja, 1862 (kat. F6) tükrében. Borsos fényképein jól követhető az először a hétköznapi viseletben, majd a díszöltözékekben is megjelenő, ún. magyaros ruházat (90-91. kép; kat. F6, F8).

105 A HAGYATÉK SORSA, A FORDULÓPONTOK RENDSZERE'

06 A történettudomány kényszerűségből tagolni igyekszik vizsgálódásának területét, ennek egyik lehetséges módja a korszakolás. Újabban vált divatossá a fordulatok (angolul „turn") által határolt mikrokorszakok kijelölése. Ezek esetenként a korábbi korszakbeosztással is ellentmondásba kerülnek. Az„iconic turn", vagyis a képi fordulat folyamatába beilleszthető a technikai sokszorosíthatóság, illetve továbbíthatóság története.

107 A művészettörténészek a 19. század képzőművészetében fordulópontként értékelik a litográfia 1810-es megjelenését, majd az 1839-ben feltalált fényképezést is. Az az időpont, amikor Borsos József bekapcsolódott a fényképezésbe, nem fordulópontra esik, hiszen már korábban lezajlottak az elméleti viták. A filozófusok, tudósok, írók és esztéták állást foglaltak az ügyben; a magyar helyzetet megpecsételte a Barabás Miklós és Székely Bertalan között 1863-ban zajló vita.

108 A fényképezésen belüli változást a vizitkártyák töme-