Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Borsos József fényképeinek feldolgozásáról

89 BORSOS JÓZSEF - DOCTOR ALBERT: Beke Béla portréjának elő- és hátlapja, 1863 (kat. F245) nagyarányú gyűjtésének a szokása, otthoni albumokba rendezése. Egy ideig ezek az arcképek és arckép-gyűjtemények képezték a pesti szalonokban az esti beszélgetések fő tárgyát. Mindezek a Párizsból induló divathullámok az élet minden szintjén meghatározták a fényképészek munkásságát. A hagyományos művészettörténeti elemzésekezen a ponton kezdődhetnek, a fénykép felületének vizsgálatával. A vizitkártya-fénykép (6x9 centiméteres apró kartonra ragasztott, vékony papírra másolt kép) új találmány, a francia AndréAdolphe-Eugène Disdéri

90 szabadalmaztatta és vezette be 1854-ben.

91 Ezzel forradalmasította az arcképfényképezést. Több millió arckép készült tíz év alatt, ezért angolul „kartomániának" nevezték ezt a divatot. Angliában 1861-1867 között három-négymillió vizitkártyát adtak el; Camille Silvy például 17 000 modelljéről 850 000 vizitkártyát készített.

92 Az 1850-es évek végére a gyűjtőláz felerősödött, és a képek albumokba kerültek. Családi albumokba rendezték a szűkebb környezet arcképeit, ettől elkülönültek a„mások" képeinek gyűjteményei: a barátok és a korszak hírességei: politikusok, színészek, esetleg más népek és tárgyak reprodukciónak albumai.

93 Egy „közönséges", vagyis hétköznapi ember és egy híresség arcképének ára között huszonötszörös különbség volt. Disdéri 1860-ban megalkotta a Kortársak galériáját, amelyet a Figaro című lapban hirdetett. Két frankért hetente küldte a vizitkártyát a hírességek rövid életrajzával. 1862-ig több mint százhúsz képet adott közre, köztük színészekét, színésznőkét. Alois Löcherer Münchenben publikálta 1850-1862 között Photographisches Album der Zeitgenossen címmel hasonló kiadványát.

94 Közép-Európában az album-összeállítások divatja később kezdődött el, majd ez az eljárás mint szabadalmaztatott, jelentős összegeket jövedelmező vállalkozás hosszú ideig létezett. Borsos említett inventáriumából tudjuk, hogy 44 000 számozott negatív készült a műhelyben. Ennek nagysága akkor érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Pest lakossága 1857-ben 131 705 fő volt, mely 1869-re 200 706 főre emelkedett, ehhez hozzájárult 9743 fő katonaság.

95 A lakosság harmada megörökíthette magát.

96 A korabeli divat szerint az apró vizitkártyákból mindenki tizenkét darabot rendelt, majd ajándékozott szét. Ezért több példányban megmaradtak hírességeink arcképei, melyeket műkereskedések is árusítottak. Az egyik felvételen a készíttető feljegyezte, hogy arcképéből kinek, mikor ajándékozott (89. kép; kat. F245).

97 Szinte minden képből több eredeti felvétel van, általában különféle feliratokkal ellátva. Borsos arcképei a ma nézőinek is ismerősnek tűnnek, hiszen metszetekből, a korabeli újságok metszett