Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Borsos József fényképeinek feldolgozásáról

80. Borsos József füvészkerti műtermének terve, 1864 Fővárosi Levéltár, Építési Bizottmány, 539/1864 szerkezet is feltárult.

14 Ez alapján tudjuk elképzelni, hogyan nézhetett ki Borsos műterme, amelynek-tipikus jellege miatt (teteje cserép, oldalfala üveg) - meghatározó szerepe volt a pesti épületek között. Egy korabeli műhely belső szerkezetét, a termek nevét és azok funkcióit Barabás Miklós beadványából ismerjük, ám az ő műtermét egy ház tetőterében alakították ki.

15 Ezért mondta Barabás szarkasztikusan azt, hogy a Borsos-fényírdához hasonló üvegkalitkák nyáron katlanok, télen hidegek, kifűthetetlenek voltak.

16 A cserépkályhákban való állandó tüzeléshez éjjeli tűzőrt kellett alkalmazniuk a szigorú tűzveszélyességi előírások miatt.

17 A lift, a telefon és később az elektromosság modernizálta a fényképészeti műtermeket; utóbbi hatására az üvegfalazatot általában téglára cserélték.

18 Borsos 1870-ig dolgozott ezen a helyen, majd az egyetemi építkezések megkezdésekor távoznia kellett. A pesti belvárosba, a Deák utca 4. szám alá költözött, ahol a tetőtérben, viszonylag magasan elhelyezkedő „galambdúc" már korábban, 1861-től működő fényképírda volt. Borsos 1875 májusáig dolgozott itt, majd az épület megrepedezett, életveszélyessé vált, utóbb lebontották. A következő helyszín a Kristóf tér 5. szám volt, ahol 1877 áprilisáig marad a vejével, Varságh Jánossal közösen alapított vállalkozás.

19 Az utolsó egy évben az újraegyesült cég a Borsos-Doctor-Varságh nevet viselte. Borsos és Varságh odaköltözött Doctor Albert műtermébe, az Erzsébet tér 1. szám alá. A háromemeletes, késő klasszicista, romantikus elemekkel díszített házat 1848-ban Hild József tervei alapján építették.

20 A számos költözés megnehezíthette ugyan a fényképészek gazdasági helyzetét, de pusztán a helyszín kényszerű váltakozásával nem indokolható a mesterek nyugállományba vonulása (1878-ban Borsos 57, Doctor pedig kb. 65 éves volt). A műhelyre vonatkozóan újabb adatok bukkantak fel annak az 1877-es szerződésnek a mellékletében, amellyel Borsos a leányának adta el a céget (egyébként jelképes összegért). Az irat tartalmazza a fényképészeti műhely inventáriumát.

21 Az első helyen a fényképezőgépeket sorolják fel,

22 majd nyolc különféle asztal és hét szék következik. A tárgyak némelyike, mint műtermi kellék, felismerhető a fényképeken: szalon- vagy íróasztal mellett, általában gót stílusú, zöld ripsszel bevont szék vagy a vörös bársonnyal bevont karosszék mellett ülnek, illetve állnak a modellek.

23 Az inventáriumban több szőnyeg és függöny után metszett keretű, aranyozott, nagy álló tükör szerepel. A fényképezésnél használt hátterek közül háromnál az ábrázolás tárgyát említik: olajfestésű szalonhátteret, tájképeset, valamint „gót ablakot és ajtót". A hátterek közül egyeseket csak anyaguk alapján neveztek meg, volt sima posztó és virágos papírból készült is. A műhely fontos kelléke a tizenkét darab vas fejtámasz, amely segített a modelleknek mozdulatlanul ülni. A műteremben egy festőállványt is elhelyeztek, melynél egy csigaszerkezettel lehetett beállítani a magasságot.

24 A 44 000, számmal ellátott negatívot öt szekrényben száz speciális ládában tárolták. A másoló keretek hatalmas mennyisége: a száz vizitkártya és hatvan kabinet nagyságú keret mutatja a műhely „termelésének" (a kópiák napfényen való átvilágításának) határait. A speciális tárgyak csoportjába tartozik a négy retusírozó puhafa asztal, amelyeken kijavították a negatívok és a pozitív kópiák apró hibáit. A bélyegző gép a képekbe ütötte a cég nevét szárazpecséttel. Három darab kétajtós szekrényt laboratóriumnak képeztek ki. Nagy vas hengerező gép préselte a vékony fényképet a kartonra; ennek volt kaucsukkal áthúzott változata is. Az inventárium 118 tárgya között volt négy ún. kirakatszekrény, amelyből kettő barna fényezett fából készült, üvegajtókkal látták el, és a kapuk alatti bemeneteknél használták. A másik kettőt forgatható belső résszel üvegezték, és a kapukon kívül helyezték el. A műhely reklámtevékenységének bizonysága, hogy már a kezdetektől alkalmaztak építményekre kifüggeszthető táblákat. Az Építési Bizottmány iratai között található egy reklámtábla terve 1863ból, melyet Fekete Dániel építész rajzolt Borsosnak.

25 A KAPCSOLATOK HÁLÓZATA: A FESTÖ-FÉNYKÉPÉSZEK CSOPORTJA A szabadságharc bukása után, az 1850-es évek elején a képzőművészek közül sokan elmenekültek, mások pedig a rossz gazdasági helyzetnek köszönhetően nem kaptak megrendeléseket. Ebben a helyzetben a tanult festőművészek egy része új szakmát kezdett. 1860-tól az Osztrák Császárság ipari fejlődése is befolyásolta ezt a változást. A dagerrotípiát 1839ben fedezték fel, ezért a kezdeti két évtized problémáit nem lehet megkerülni, amikor a festészet és fényképészet kapcsolatának magyarországi adatait tárjuk fel. Az 1840-1860 közötti első húsz évet már részletesen feldolgozták a kutatások, az