Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Borsos József fényképeinek feldolgozásáról

A mai ELTE BTK helyén lévő kert 1850-től elhanyagoltan várta sorsa alakulását. Az építkezések megkezdéséig bérbe adták a Borsos-Doctor fényképészeti cégnek, ők pedig műhelyük környezetében ideiglenes építményekben, kis pavilonokban számtalan látványosságnak adtak helyet. A műhely épülete a fényképész tevékenységének alapja, az életmű elemzése erre támaszkodhat: az újabb művészettörténet-írás a műtermek, berendezésük és a bennük folyó élet leírásával a művészet és műalkotás társadalmi kontextusait, a műalkotás genezisét tárja fel.

4 A fényképészeti műhelyek Európa fővárosaiban a középosztály erősödésével egyre fontosabb színterekké váltak. Városon belüli elhelyezkedésük a későbbi üzleti sikerben fontos szerepet játszott. Párizsban az Opera körül, Londonban a Regent Streeten, Bécsben a Ringen voltak a már specializálódott, az arisztokrácia számára fenntartott műtermek. A pesti helyzetről a lakcímjegyzékek alapján tájékozódhatunk. Az iparrendtartás változása miatt az 1860-as évek elején tízről hatvanra emelkedett a pesti fényképészek száma.

5 A mesterek részben új épületeket emeltek, részben átalakításokat végeztek. A városon belüli mozgásuk jól nyomon követhető. A fényképészeti műhely különleges hely volt, ahova az emberek ünnepi külsővel vonultak be, mert ott„halhatatlanítani" akarták magukat. Hogy ez végül mennyire vált bűvös pillanattá, az a műteremtől és a mestertől egyaránt függött. Az biztos, hogy a műtermi fényképezés aktusa életre szóló élmény, az emlékezetben megőrzendő mozzanat volt. Ahogyan Nádas Péter megfogalmazta a 19. századi helyzetet: a fényképezkedés annak az elképzelésnek a jegyében zajlott, hogy minden embernek vannak nagy napjai.

6 A genius loci, a hely szelleme nemcsak a képzőművészeti alkotásokat határozta meg, hanem a fényképeket is. Az épített terek újabb kutatása a művész életművének mélyebb megismerését segítette elő. Cs. Plank Ibolya 1997-ben kidolgozta a pesti fényképészeti műtermek tipológiáját.

7 E témában az elmúlt tíz év alatt számos irányból megindultak a vizsgálódások.

8 A fényképészeti műhelyek udvarokban, kertekben, házak között felállított építményei, a korszakban közkedvelt„üvegszalonok"(Glas Salon) pavilonok, ideiglenes építmények voltak. A fényképek történetének megértése megköveteli az épített környezet bemutatását is. Hídvégi Violetta összeállított egy repertóriumot, amelyben Pest város Építő Bizottmánya iratait: az 1861-1873 között beadott terveket dolgozta fel.

9 A Levéltári segédletek negyedik kötetében 11 402 tétel szerepel, jelölve az építmények funkcióját is.

10 A napfényműtermek mint speciális helyek az első negyven évben meghatározóak: tisztában kell lennünk azzal, hogyan világította be őket a fény, hogyan tagolódtak a munkafázisokhoz alkalmazkodó terek. A műtermek középponti része üvegcsarnok volt, ahol függönyök és fényterelők segítségével szükség szerint felső, elülső vagy oldalfényeket lehetett beállítani. A jól szervezett cégek nagy helyiségekben, sok alkalmazottal dolgoztak. Szükség volt sötétkamrára a negatívok előhívásához, egy kisebb sötétkamrára a kazetták behelyezéséhez és cseréjéhez, egy nappali fénnyel világított másolóhelyiségre, öblítő helyiségre a papírképek számára, retusszobára a negatívok és pozitívok kezeléséhez, egy könyvkötészetnek nevezett helyiségre a nedves és száraz kasírozáshoz és a képek fényezéséhez, fogadó- és várószobára, valamint öltözőfülkére. 79. BORSOS JÓZSEF - DOCTOR ALBERT: Borsos József arcképe, 1863 (kat. FI 95) A füvészkertről készült rajz alapján rekonstruálhatjuk a Borsos és Doctor-műterem helyzetét, nagyságát és bejáratait is. (80. kép) Az első időkben a fényírda hozzáépült az országúti (ma Múzeum körút) kerítéshez,

11 de nem volt bejárata, csak a kertből. Később folyamatosan bővítették, és újabb helyiségekkel nagyobbították a tereket. Idővel már utcáról nyíló, önálló bejárat is volt. Borsosék állandóan perben álltak a pesti Építési Bizottmánnyal: ez a testület felülvizsgálta az ideiglenes építményeket, elrendelhette átalakításukat, lebontásukat, foglalkoztak a tűzveszélyességi problémákkal is. Az egész füvészkertre vonatkozó pesti városi iratanyag közel száz tétele izgalmas küzdelmet tár elénk.

12 Borsosék minden építészeti kifogást igyekeztek megmagyarázni, korrigálni, hogy elkerüljék a műhely lebontásának fenyegető rémét. Wieser Ferenc építész 1864-ben adta be a hatóságnak a füvészkerti műterem tervét.

13 A nyújtott alaprajzú épületet fachwerkes szerkezettel tervezték. Az üvegműterem ferde tetővel csatlakozott a műteremhez. Látható, hogy az üvegfal négy egységre osztva 4x3 darab üveglapból épült fel. A szomszédos, Ötpacsirta (ma Puskin) utcából nyíló Beleznay-kertben állt Christ Anna üvegműterme, melyet 1870 telén úgy örökítettek meg, hogy félrehúzták az összes függönyt, így a teljes belső