Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai
IX.1. Péterfy (Petrovits) Lajos (1894-1944) Unalmas téli nap, 1913-14 körül Olaj, vászon, 42x57 cm J. b. I.: Petrovits L. Magántulajdon Proveniencia: a művész családjának tulajdonában. Kiállítva: 1914, Nagy kiállítás, Művészház, kat. 113. (Unalmas téli nap, 300 kor) Péterfy 1913-ban lépett be a Művészház Művészeti Egyesület tagjainak sorába. A Művészház háborút megelőző utolsó tárlatán mutatta be Unalmas téli nap című festményét, mely valószínűleg azonos azzal a havas háztetőket ábrázoló képpel, mely jelenleg a hagyatékában található. A budapesti részletet bemutató kép Péterfy talán legmerészebb és egyben legmodernebb műve. A festményen kizárólag egymásba metsződő geometrikus formákból „felépített", sivár bérházakból és gyárépületekből álló tipikus városi táj bontakozik ki. A vastag, pasztózusan kezelt olajjal festett kép mentes az aprólékos részletezéstől. A festményre jellemző erőteljes színvilág és nagyvonalú, sommázó formakezelés újdonságnak számított a művész addigi festészetében. R. A. IX.2. Bohacsek Ede (1889-1915) Rákosligeti taj, 1912 Olaj, vászon, 59x68 cm J. b. I.: Bohacsek 912. Felirat hátul: Rákosligeti táj 600 kor. Magántulajdon Proveniencia: a művész hagyatékából. Kiállítva: 1912, Zsűrimentes kiállítás, Művészház, kat. 124. vagy 125. (?) (Tájkép, 60 vagy 100 kor); 1914, Nagy kiállítás, Művészház, kat. 10. (?) (Tájkép, 300 kor); 1917, Bohacsek Ede festményei és Pátzay Pál szobrai, MA, kat. 33. Irodalom: Majoros Valéria: Bohacsek Ede Vác, "999. R. 62. kat. 2. (Rákosligeti táj, Rákosligeti ház); Modern magyar 2003. R. 516. A fiatalon elhunyt festőt a Művészház alapító tagjaként búcsúztatta a Művészet című folyóirat." Munkái 1910-től folyamatosan szerepeltek az egyesület csoportos kiállításain, zömében szántóföldeket, kerteket ábrázoló tájak, néhány kivételt leszámítva egységesen Tájkép cím alatt. 12 A rákosligeti kertek alját ábrázoló festményéről csak feltételezni lehet, hogy látható volt a Művészház valamelyik tárlatán. Amennyiben így volt, az 1912-es zsűrimentes kiállításra beküldött két tájkép kozul az egyikkel, esetleg az 1914. évi nagy kiállítási anyagban megtalálható egyetlen olajfestményével lehet azonos. Bohacsek legkiérleltebb műveihez hasonlóan ritmikus, ornamentális rendszerré stilizált táji motívumok, néhány alapszínre hangolt kolorit és szilárd kompozíció jellemzik a vásznat. Bár művei önálló képalkotói készségről tanúskodnak, Bohacseknek életében kevés elismerés jutott. Rózsa Miklós 1932-ben Gulácsy Lajossal, Nemes Lamperth Józseffel és Fémes Beck Vilmossal emlegette egy sorban, mint a modern művészet egyik korán elhalt tehetségét. 13 D. O.
