Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai

IX.3. Szigethy István (1891-1966) Bohacsek Ede, 1913 Olaj, vászon, 41,5x34 cm J. j. I.: Szigethy 913 MNG, Itsz.: 60.133 T Proveniencia: vétel a művésztől 1960-ban. Kiállítva: 1914, Nagy kiállítás, Muvészház, kat. 132. [Arckép, 300 kor.) IX.4. Czigany Dezső (1883-1938) Önarckép (Feszületes önarckép), 1913 Olaj, vászon, 95x69,5 cm J. j. f.: Czigany [és] Czigany 13 MNG, Itsz.: FK 928 Proveniencia: a Székesfővárosi Múzeum vásárlása 1914-ben a művésztől. Kiállítva: 1914, Nagy kiállítás, Művészház, kat. 23. (Önarckép, 1000 kor); 1914, XXXIX. Jahresausstellung, Künstlerhaus, Wien, kat. 139. Jelenlegi ismereteink szerint Czigany közel hetven önportrét festett, mely mennyiségét és kvalitását, valamint az életműben elfoglalt helyét tekintve is kitüntetett figyelmet érdemel. A festő 1910-ben így fogalmazta meg művészi hitvallását: „Amint én lelkivilágommal, temperamentumommal és ösztönszerűségemmel, az én természetemmel képeimen megjelenek, ezzel leszek művész, és annyit ér a művészetem, amennyire vissza tudom adni magamat.'"

4 Egyik első kritikusa és egyben barátja, Bölöni György Czigany portréművészetének legfőbb sajátosságaiként határozta meg a hangsúlyozott karakterkeresést, a bizonyos mértékig színpadias beállítást, valamint a különleges és érzéki színek ellentétei iránti erőteljes vonzódást.

15 Az 1914-ben közgyűjteménybe került művön együttesen jelenik meg a látható mind pontosabb leképezésére, valamint a láthatón túli lényeg megragadására irányuló művészi akarás. Az önelemzésre fokozottan hajlamos Czigany ezen ellentétes pólusok közös nevezőre hozásában látta elsőrendű művészi feladatát 1910 körül. Portréművészete ekkor, a Nyolcak körében érlelődött igazán egyénivé. R. A.