Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - III. Nemzetközi impresszionista kiállítás a Művészházban

III. NEMZETKÖZI IMPRESSZIONISTA KIÁLLÍTÁS A MŰVÉSZHÁZBAN A Nemzetközi impresszionista kiállítás minden kétséget kizáróan a Művészház történetének egyik legjelentősebb vállalkozása volt. Az 1910. április 25-én megnyílt s közei két hónapig látogatható tárlat, valamint a bemutatót kísérő előadássorozat kulcsszerepet játszott a modern festészet, elsősorban a 19. századi francia piktúra magyarországi hatástörténetében.

1 A kiállítás megálmodója és szervezője, Rózsa Miklós kizárólag hazai magángyűjteményekből válogatott, így a közönség elé tárt másfélszáz műalkotás, valamint a gazdag reprodukciós anyagot felvonultató katalógus a korszak hazai műgyűjtésének is egyik legfontosabb dokumentuma.

2 A kiállítás rendezői, Iványi Grünwald Béla, Rózsa Miklós, Mihályi Deák Jenő, Borszéky Frigyes és Lázár Béla a bemutatott alkotásokat a katalógus lapjain hét csomópont köré szervezték. „Az ősök" elnevezésű szekcióba többek kozott Goya, Delacroix, Daumier és Courbet képei kerültek, míg „A magyar ősök" csoportjában Munkácsy, Paál, Szinyei Merse és Mészöly alkotásai kaptak helyet. „A japánok" címszó alatt Hokusai, Utamaro és Hiroshige metszetei, a „Manet és köre" elnevezésű csoportban - a névadó mellett - Cassât, Boudin, Monet és Degas festményei jelentek meg „A magyar naturalisták és impresszionisták" között mások mellett Hollósy, Ferenczy, Mednyánszky ós Vaszary neve tűnt fel, míg „Az intimisták" társaságába Carrière, Bonnard, Redon, Vuillard és Toulouse-Lautrec műveit sorolták. A fejlődés végpontját a „Neoimpresszionisták - szintetikusuk - dekoratív törekvésűek" illusztrálták, akik kozott éppen úgy helyet kaptak Cézanne, Gauguin és Van Gogh elsőrangú művei, mint a legújabb törekvéseket reprezentáló Matisse, Picasso vagy Rouault alkotásai. A rendezők vállalkozása felettébb ambiciózus volt; műalkotások segítségével elmesélni a modern művészet fejlődésének aktuális olvasatát. Rózsa Miklós kiállítási koncepciója két fontos pilléren nyugodott. A bemutatott képek forrása és a válogatás elvei együtt adták a tárlat igazi különlegességét. A festmények egytől egyig budapesti magángyűjteményekből, többek között Kohner Adolf, Nemes Marcell és Majovszky Pál európai rangú kollekcióiból érkeztek.

3 Az effajta bemutatók hagyománya Magyarországon a 19. század nyolcvanas éveire nyúlik vissza, ám az első jelentős, festményekre koncentráló és tudományosan is megalapozott magángyűjteményi tárlatra 1902-ben került sor Budapesten, az Orvos-szovetség szervezésében.

4 A századforduló éveiben a történelmi főnemesség vezető szerepét a műgyűjtés területén is a városi polgárság dominanciája váltotta fel. A rendkívül gyors és erőteljes vagyonosodás leginkább a zömében zsidó származású nagypolgárságot jellemezte. A legfontosabb gyűjtők: Nemes Marcell, Kohner Adolf, Hatvány Ferenc és Herzog Mór Lipót anyagi ereje és a műtárgypiac világháború előtti nyitottsága még lehetővé tette kivételes kvalitású nemzetközi válogatások létrejöttét is, de emellett mindannyian feladatuknak érezték a hazai kortárs művészet támogatását és jelentős magyar festményanyag megszerzését is. A Művészház kiállítására mintegy húsz alkotást, többek között Goya, Gauguin, Van Gogh, Bonnard és Matisse műveit kölcsönző Kohner Adolf a korszak egyik legnagyobb magyarországi kollekcióját hozta létre.

5 A gyűjtemény építésének virágkora körülbelül egy évtizedig, 1904-től az első világháború kitöréséig tartott. Érdeklődési körének centrumában a francia impresszionisták álltak, de gazdag és rendkívül erős anyag reprezentálta a stílus 19. századi előzményeit, valamint a posztimpresszionista művészek tevékenységét is. Ehhez csatlakozott egy kevésbé egyöntetű, de ugyancsak elsőrangú műveket tartalmazó magyar anyag. A Nemzetközi impresszionista kiállítás a magyar gyújtéstörténet legnagyobb alakjának grandiózus hazai bemutatkozására is alkalmat teremtett: Nemes Marcell egyszerű, csupán elemi iskolázottsággal rendelkező szénkereskedőből lett az európai műtárgypiac egyik jelentős szereplője.

6 A középkori miseruháktól a kortárs magyar festményekig mindent nagy bőséggel és páratlanul magas színvonalon felvonultató kollekcióban a régi mesterek, elsősorban Greco, Goya és Tintoretto művei, valamint a modern francia újítók alkotásai jelentették a legnagyobb értékeket. Nemes kitartására és anyagi erejére jellemző, hogy Van Goghtól az idők folyamán összesen öt mű fordult meg a kezében, ami még akkor is tiszteletet parancsoló mennyiség, ha tudjuk, hogy ma már ebből két festményt a korai hamisítványok körébe sorolnak. Cézanne művészetét legalább hat alkotás képviselte gyűjteményében, ráadásul ebben a tekintélyes számban pazar főműveket is találunk, köztük a Buhrle-gyűjtemény Vörösmellényes fiú\éx, mely a Művészház kiállításán, sőt a katalógus lapjain is - Olasz fiú címmel - a közönség elé került. A tucatnyi Courbet-, számos Renoir-, Sisley- és Monet-kép, a Mányoki Ádámtól Farkas