Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

TANULMÁNYOK - Zwickl András: „A modern művészet háza"

A Művészház tevékenysége nem korlátozódott a kiállítások rendezésére, illetve műtárgyak értékesítésére. Sokrétű programjában kezdetektől fogva helyet kaptak előadások is. Már fennállásának első hónapjában elindította felolvasóestjeinek sorozatát, amelyen neves műkritikusok, irodalmárok és színésznők léptek fel.

95 Az Impresszionista kiállítással párhuzamosan tartott előadások közreműködőinek névsorában a korszak szellemi életéneK számos reprezentatív alakjával találkozunk. 1910 júniusában például Balázs Béla tartott előadást A zenei szépség evolúciójáról, az ezt követő hangversenyen Balabán Imre zongoraművész modern zeneszerzők, többek között Bartók Béla és Kodály Zoltán darabjaiból adott koncertet.

95 Zenei rendezvények a későbbiekben is előfordultak a Művészház programjában. 1912 januárjában a Neukunstgruppe kiállításárak megnyitójára Dénes Zsófia így emlékszik vissza: „Közben felhangzott Schonberg zenéje a zongorán. Ő maga adta elő szerzeményeit, és zenéje olyan forradalmisággal jelentkezett, mintha csak a Kokoschka-képeket szólaltatná meg. Rejtélyes új zenét, amilyet akkor hallottunk először."

97 1913 őszén tobb hangversenyt is tervbe vettek, elsőként a Waldbauer-Kerpelyvonósnégyes szerepelt a programban,

98

1914 februárjában pedig három fiatal ének-, illetve zeneművésznő lépett a közönség elé.

99 A Bund-kiállítás nyitva tartása alatt „zenés délutánt",

100 sőt még egy „model-revue"-t is szerveztek, amelyen „a külföldi körútról érkező Bécsi Műhely Poiret példáját követve, saját kreációjú toilettjét vonultatta fel gyönyörű próbakisasszonyok testén a meghívott közönség előtt."

101 A Művészház tevékenységének kibontakozását más területeken is nyomon követhetjük. Az egyesület már 1910-ben megpróbálkozott önálló művészeti folyóirat indításával, de a Modern Művészetből, amelyet eredetileg havonta szándékoztak kiadni, mindössze egy szám jelent meg. Az egyesülethez több folyóirat is kapcsolódott, mint például az 1911-től megjelenő Auróra, amelynek az első három számában cikkek és hirdetések tudósítottak a Művészház kiállításairól, és amelyet kezdetben az egyesület tagjai tagilletményül, ingyen kaptak.

102 Bőséges reprodukciós anyagot és tobb cikket közölt a Művészház kiállításairól a Sopronban kiadott Kultúra, amelyet a tagok mint az egyesület „hivatalos lapját" kapták.

103 A Művészházhoz szorosabban kötődött az 1912 januárjában induló Interieur, amelynek munkatársai között ott találjuk Rózsa Miklóst és a Művészház titkárát, Kónyay Elemért. A lapban megjelent cikkekből kiderül, hogy Kovács Béla szerkesztőnek meghatározó szerepe volt az 1913-as Bund-kiállítás létrejöttében, és rendszeresen beszámoltak a Művészház kiállításairól, amelyeket a katalógusokban közölt reprodukciók kísértek.

104

1912 novemberében a Művészház újból saját folyóirattal jelentkezett. A Szabad Művészet, amelynek főszerkesztője Rózsa Miklós volt, valójában az Inteneur mutációja, alig módosított utánnyomása volt. Az összesen megjelent öt szám - a harmadik számtól Új Művészet néven adták ki - némi késéssel párhuzamosan futott az Interieur dupla lapszámaival, és noha cikkeiben a Művészház és a Művészklub kiemelt helyet kapott, beszámolt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításairól, cikkeket közölt a modern magyar művészet jelentős alakjairól, szó esett a Nyolcakról és a Josef Hoffmanról egyaránt. A folyóiratok grafikai megjelenése, elsősorban a címlapok jól mutatják, hogy az évek folyamán az egyesület arculata jelentős átalakuláson ment keresztül. Az első, egyszerű emblémát 1911 októberében újra cserélték, és noha az eredeti főbb elemei - a felirat (Művészház művészeti egyesület), az 1909-es évszám és a képzőművészetet jelképező három címerpajzs - a későbbiekben is megmaradtak, az egyre dekoratívabb jelvények a népművészeti elemekből építkező magyaros szecesszió jegyeit mutatják Ez a modern formanyelv érvényesült a katalógusokon, meghívókon, plakátokon és levélpapírokon, sőt a Művészklub nyomtatványain is. Az 1913-14-es év fordulója ismét újabb változásokat hozott a Művészház történetében. Az őszi szezon újdonságaként az egyesület programja olyan vállalkozással bővült, amely még az 1909-ben kiadott Alapszabályokban sem fordul elő. Miután az ott a ,,2.§. Az egyesület célja" alatt felsorolt összes tervet - vidéki művészegyesületek alakítása, kiállítások rendezése, állandó művásár létesítése, művészeti előadások, ónálló művészeti lap kiadása, díjak kiadása - sikerrel megvalósította, 1913 őszén a Művészház saját szabadiskolát alapított, amelynek induláskor Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vaszary János voltak a vezetői.

105 A kiállítási évad ismét a szokásos zsűrimentes kiállítással kezdődött, amelyet egy sokszínű iparművészeti kiállítás követett, és utána még érdekesebb fordulatot vett az egyesület kiállításpolitikája. Ennek hátterében egy fontos esemény állhatott, ugyanis ekkorra Rózsa Miklós, az egyesület alapítója és vezetője lemondott a Művészház igazgatói pozíciójáról. Nem tudni, pontosan mikor került sor erre a lépésre, de az őszi évad már valószínűleg nem az ő vezetése alatt indult. A döntésben minden bizonnyal az egyesületen belüli erőviszonyok eltolódása, a fiatal és progresszív művészek háttérbe szorulása játszott szerepet.

106 Rózsa távozása a Művészház kiállításaiban is éreztette hatását. Az Iparművészeti kiállítást követő, immár harmadik bécsi vendégszereplés alkalmával 1913 végén - első pillanatban teljességgel érthetetlen módon - A Wieni Kunstlerhaus kiállításán a konzervatív osztrák szalonfestészet mestereinek munkái töltötték meg a Művészház termeit.

107 De hogyan került a Művészházba ez a kiállítás? Egybehangzó vélemények szerint a Művészház egy, a németül leggyakrabban ugyancsak „Künstlerhaus"-ként emlegetett Műcsarnoknak címzett, de rossz helyre kézbesített levélben felkínált bécsi cserekiállítás-aján-