Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
TANULMÁNYOK - Zwickl András: „A modern művészet háza"
latra „csapott le". 108 A progresszív művészetet támogató és propagáló Művészhez minden bizonnyal a következő évi bécsi meghívás reményében fogadta be a Kunstlerhaus anyagát. A Művészház ugyanis régóta próbálkozott magyar művészek külföldi bemutatásával, és már a Neukunstgruppe, illetve a Bund budapesti látogatása kapcsán felmerült a kölcsönösség kérdése, de ezekből semmi sem vált valóra. 109 Az 1914 márciusi bécsi magyar „revanche-kiállítás" azonban ugyanúgy nem volt méltó a Művészház eredeti célkitűzéseihez, mint az osztrákok budapesti tárlata. A magyar művészek mindössze négy termet kaptak a Kunstlerhaus 39. tavaszi kiállításának keretén belül, és a kiállított művek arról tanúskodnak, hogy a bécsi siker érdekében a Művészház vezetősége súlyos kompromisszumokra is hajlandó volt. Az anyagban helyet kaptak másodvonalbeli, illetve konzervatív mesterek, a modernek pedig óvatosságból régebbi műveiket vitték ki Bécsbe. 1 ' 0 Számos festményt múzeumi tulajdonból kölcsönöztek, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly és Vaszary János korábban már kiállított képeikkel szerepeltek. Ráadásul éppen ezek a művészek voltak azok, akik a zsűri tagjaiként a progresszív fiatalok közül visszautasították Tihanyi Lajos és Berény Róbert festményeit, ők végül egy bécsi galériában, a Kunst Salon „Brüko" állítottak ki. 1 ' 1 Úgy tűnt, a Művészház - fennállásának ötödik évében - régóta áhított célját érte el azzal, hogy nagyszabású kiállításon mutathatta be a magyar művészetet külföldön. :1? Ezért azonban túl nagy árat fizetett, a kétes értékű sikerhez éppen eredeti célkitűzését, a fiatal, modern művészet támogatásának ügyét kellett megtagadnia. Ráadásul ez a látszatsiker amúgy is túl későn érkezett, és nem tudta megmenteni az anyagi összeomlás szélén álló egyesületet. A Palota-vásárlás és az átépítés kapcsán eladósodott egyesület nem volt képes hatalmas tartozásainak kiegyenlítésére. Amint arról a korabeli sajtó beszámolt, a Müvészklub a bevételek vonatkozásában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Művészház igazgatósága ezért nagy összegű kölcsönt szeretett volna felvenni, de ehhez szükség lett volna arra, hogy a kultuszminisztérium ígéretet tegyen az ekkor már évi 8000 koronás szubvenció harminc éven át történő kifizetésére. 113 Az irreális kérés, amellyel a Herczeg Ferenc vezette küldöttség járult a kultuszminiszter elé, éppen az ellenkező hatást érte el: Jankovich Béla még a 8000 koronás támogatást is megvonta az egyesülettől. Végső lépésként eladták a jelzáloggal terhelt épületet, amelyet a második számú hitelező, Teleki Géza vásárolt meg, aki „továbbra is a helyén hagyta az egyesületet, és nem tette ki palotájából a művészeket."" 4 Minderre azonban túl későn került sor, a katasztrófa elkerülhetetlen volt, az egyesület vezetői sorban lemondtak, és az 1914. április 28-án megtartott közgyűlés csődöt jelentett: a Művészház az első világháború kitörése előtt nem sokkal végleg bezárta kapuit, és megszűnt. Ekkor már Rózsa Miklós, az egyesület alapítója és művészeti igazgatója, aki az egyesület szerteágazó tevékenységét egy személyben fogta össze, nem volt a Művészház vezetője. Rózsa tevékenységének jelentősége nehezen felbecsülhető, mivel a művészeti szervező, a kulturális munkás korábban ismeretlen, új típusát testesítette meg, akinek szerepe a mai kurátorokéval vethető össze: az egyesület programjának kidolgozásán és a Művészház irányításán túl kiállításokat koncipiált és rendezett, előadásokat tartott, tanulmányokat és műkritikákat írt Széles körű társadalmi kapcsolatait kihasználva menedzselte a Művészházat, működésének finanszírozására különböző pénzügyi megoldásokkal próbálkozott. Közeli kapcsolatban állt a művészekkel, műgyűjtőkkel és a művészeti élet más szereplőivel. Nagy súlyt fektetett a PR-munkára és a marketingre. A sajtóban széles körű publicitást sikerült biztosítania az egyesületnek, a korabeli lapokban megjelenő írások arról tanúskodnak, hogy a megnyitók előtti napon tartott, jól szervezett sajtótájékoztatókkal, sőt, az összeállított sajtóanyagokkal elérte, hogy a Múvészház rendezvényei eseményszámba mentek, működését folyamatos érdeklődés kísérte. Rózsa arra is gondot fordított, hogy a Művészház képviselői modern „médiaszemélyiségként" jelenjenek meg, így például a lapok többször közöltek portréfotókat a „vezérkarról", illetve a kiállító művészekről. rb Rózsa a konfliktushelyzeteket is felhasználta a reklámozásra, a nemegyszer botrányszámba menő történések a sajtó hírverésének köszönhetően újra meg újra a Művészházra irányították a szélesebb közönség figyelmet. 116 A sajtóban megjelent írásokat egyúttal az egyesület jelentőségének és presztízsének demonstrálására is felhasználta, a sajtóvisszhangokat szisztematikusan összegyűjtve, akár külön kiadvány formájában, propagandacéllal közölte. 117 8 Henri Matisse G tározó férfi, 1903
