Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 1. VÁROS. TÖMEG. GÉP. A MODERNIZMUS ARCAI - - Expresszionizmusok: formisták és a poznani Bunt csoport Lengyelországban, aktivisták Magyarországon

A tízes évek lendülete élt tovább Gallé Tibor 1922-ben és 1925-ben megjelent két grafikai sorozatában, melyek a falusi szülőhelyéről a nagyvárosba kerülő művész felnőtté érésének állomásait és a hadifogság élményeit dolgozzák fel. A Magányosan az úton szülőfaluja. Harta jellegzetes házsorát álomszerű látomásként örökíti meg. A Nagy falak közt és a Lázár utca a csillogást és a szenvedést egyaránt magában hordó nagyváros groteszk képe. Az expresszív formakezelés mellett fölföltűnnek Gallé műveiben a Neue Sachlichkeit motívumai, önironikus felhangjai. Uitz Béla Ludditák című, 14 lapos sorozatában egyedülálló módon kapcsolódik össze a korszakban párhuzamosan érvényesülő, de ellentétes két irányzat, az expresszionizmus és a konstruktivizmus ábrázolási módja. A művész absztrakt kompozíciós vázlatok alapján készítette el indulatoktól fűtött, agitációs szándékú cinkkarcait. A grafikák témája a szövőmunkások lázadása a 19. század eleji Angliában. Az ötletadó, s egyben a mappa német nyelvű előszavának szerzője Bolyai Bettelheim Ernő kommunista újságíró volt, aki tevékeny szerepet vállalt 1919-ben az Osztrák Kommunista Párt megalapításában. Az emigráns magyar művészek éles vitákat folytattak a művészet szerepéről. Uitz szélsőséges álláspontot képviselt, a kommunista művészet létrehozását tekintette céljának. írásaiban keverednek az esztétikai és szociológiai fogalmak. „Proletár" és „burzsoá" művészetről beszél, ugyanakkor törekvéseit elhatárolja a szociáldemokrata művészetkritika által elvárt naturalizmustól. Kísérlet az ideológiai forma felé (1923) című írásában spekulatív elméletet dolgozott ki, közvetlen kapcsolatot keresve absztrakt, geometrikus formák és ideológiai tartalmak között. A Ludditák kompozíciós vázlataiban ezek az elképzelések, valamint Analízis című sorozatának tanulságai csapódnak le. Bajkay Éva, Uitz monográfusa, találóan ismerte fel, hogy egyúttal összefüggés áll fenn Uitz absztrakt rajzai és azok között a kompozíciós sémák között, melyeket az utókor a klasszikus műalkotások elemzésekor konstruált.

2 Uitz Béla szakított Kassákkal, másokkal együtt, akik a művészet feladatát az osztályharcban való közvetlen részvételben látták. Az új „proletár" művészetet Uitz a közérthetőség és az avantgárd formai vívmányok összebékítésével képzelte el. Az absztrakt vázra először tintarajzzal fűzte fel figuráit, majd az elkeseredés, a lázadás indulatát extrém gesztusokkal és mimikával kifejező alakokat és csoportokat a mélyen maratott cinkkarcnak a papír felületén szinte kidomborodó, hevesen kanyargó gazdag vonalhálójába ültette át. Művében tükröződik a forradalom katasztrófaként megélt bukása, amiből mégsem a feladás következik, hanem a folytatás szenvedélyes akarása. „A forma lehet kevésbé vagy erőteljesebben kifejező, egyszerű vagy bonyolult".

3 Anna Manicka Lengyelország és Magyarország a 20. század elején teljesen eltérő helyzetben volt. Lengyelország még mindig (orosz, német és monarchiabeli) megszállás alatt volt, Magyarország viszont, az Osztrák-Magyar Monarchia részeként ugyan, de önálló államként működött. 1914-ben kitört az első világháború, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlásához és számos új állam, például Lengyelország és Csehszlovákia létrejöttéhez vezetett. A történelem akkoriban nagy hatással volt a filozófiára, a kommunikáció dinamikus fejlődése pedig hozzájárult az új eszmék rendkívül gyors elterjedéséhez. A tudományok fejlődése azonban, a látszat ellenére, nem tette fölöslegessé se a filozófiát, se a művészeteket. A 20. század filozófiájának legfőbb tárgya az volt, hogyan élhet az ember a modern társadalomban, abban a szép új világban, amelyben nem maradt hely az Istennek, az ember pedig egyre magányosabb lett, egyre inkább elidegenedett. S míg a filozófia, mint a bölcsesség és az igazságszeretet hordozója, továbbra is próbálta feltárni és megmagyarázni a világ fejlődésének mechanizmusát, valamint igyekezett megtalálni az ember helyét az új, gépesített valóságban, addig a művészet, legalábbis látszólag, sutba dobta a maga nemes küldetését. A művészet „árulása" a mimesis elvétől való elszakadás miatt következett be. amelynek lényege