Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)
III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Könyvillusztráció
meg egy repülőútjának élményeit. Molnár-C. Pák a modern életforma, a város, a sebesség hódolója a kötet ihletett illusztrátorának bizonyult. Montázsszerű kompozícióiban ezúttal több modern irányzat, az expresszionizmus és a futurizmus mellett a szürrealizmus elemei is megjelentek. AM: Lengyelországban a két világháború között a művészi grafika kibontakozásával együtt a szép könyv iránti bibliofil igény is megjelent. Ez voltaképpen paradoxonnak tűnik, hiszen így a grafika, egy eredendően tömegművészeti műfaj, hirtelen a könyvgyűjtőknek szánt luxustermékké vált. Tadeusz Cieślewski Fametszet könyvben, albumban és a falon. Vitairat a fametszet grafikai rangjáról című kötete remek példája a tökéletes, illusztrált könyvnek, mely természetesen - hogy is lehetett volna másképp - eredeti fametszetekkel jelent meg, ám úgy, hogy azoknak semmiféle köze nem volt a bevett gyakorlathoz. Cieślewski esztétikai és funkcionális szempontból alaposan kielemezte a paginák, iniciálék és élőfejek problematikáját. Végeredményként egy szép, alapjában véve olvasható könyv született, amely azonban mindenekelőtt saját kifinomult, talán túlságosan is artisztikus formájára irányítja az olvasó figyelmét. A szöveghez nem közvetlenül illeszkedő illusztrációk egy másik példáját képviselik Mrożewski fametszetei. Mindemellett ebben a korban a könyv az olvasást szolgálta, még ha eredeti grafikákkal készült luxuskiadás volt is. A korabeli könyv kétdimenziós, különösebb nehézség nélkül ki lehet nyitni, lapozgatni és olvasni, nem emlékeztet tehát az inkább képzőművészeti alkotásnak tekinthető artistic book háború után kialakult típusára, amely egyre inkább eltávolodik az irodalmi szövegtől. Az elsődlegesen gyerekeknek szánt bibliofil könyvek szép példája Kraszewski: Nagyapó és nagyanyó című kötete, amit L. Fiszer adott ki 1922-ben Edmund Bartlomiejczyk illusztrációival. Nehezen elképzelhető azonban, hogy bármelyik szülő ilyen - olajzöld és krémszínű merített papírra nyomott, díszzsinórral fűzött - könyvecskét adna egy gyerek kezébe, melynek képeit és szövegét a művész a középkori módszer nyomán közös nyomódúcba metszette. Stefan Mrożewski fametszetei főként mappák formájában jelentek meg, melyek egy-egy könyv illusztrációinak sorát foglalták magukba. Technikájának ismertetőjegye a Lengyelországban akkor igen ritkán alkalmazott fésűs véső és a fametsző tű használata volt. Következetesen hű maradt alaposan kidolgozott, egyéni stílusához, a fekete háttérben fehéren kirajzolódó ábrázolás módszeréhez. Fametszeteit - költőien - a fekete bársonyon vagy áttetsző fátyolon nyugvó brabanti csipkéhez hasonlították, s Mrożewski valóban a ködök, felhők, füstök, esők megjelenítésének kiváló mestere volt. Legjobb példa erre a Cervantes Don Quijoté-jához készített egyik illusztrációján látható, amely 1930-ban készült Don Quijote második kalandjára indul címmel. A metszeten Don Quijote és Sancho Panza a felkavart vízben homályosan tükröződő képét látjuk, akiket a hátuk mögött felkelő, a hajnali ködöt feloszlató nap első sugarai világítanak meg. Rendkívüli, mondhatni virtuóz technika ez, egyike a lengyel, sőt az egyetemes grafika legnagyobb vívmányainak. Mrożewski, ellentétben a Ryt csoportbeli társaival, olyan művész volt, aki sokat utazott, világpolgárnakérezte magát, és-éppen a vi-lágirodalom remekműveinek illusztrálása miatt - sokfelé ismerték külhonban. Mrożewski eredetisége többek között abban rejlett, hogy nem volt teljes mértékben hű a szöveghez, úgy alkotott - ahogy egyébként minden nagy illusztrátor-művész, mint például Salvador Dali is -, hogy saját víziókat teremtett az eredeti szöveg motívumai Edmund Barttomiejczyk, Książka Dziad i baba I ill. a Nagyapó és nagyanyó c. kötethez / Book The Old Man and the Old Woman, 1922, 11/14
