Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban
16. Ismeretlen festő, 16. század vége (?): Császár Orsolya (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, archív felvétel) 7-én felvett leltárban, 106 Németújváron pedig az 1675 decemberében megkezdett összeírásban találkozunk. 107 Az 1657-ben inventait darabokat („az Urak eő Nagok kepey No 2"), valamint az 1675-ben regisztrált képeket, Esterházy László és Batthyány Eleonóra 1650—1652 köré tehető portréit, továbbá Batthyány Ádám és felesége valamikor 1632 és 1653 között készült ábrázolásait leszámítva a megelőző időből egyelőre kifizetési adatból sem tudunk családi portrékról, kivéve az alábbiakban közölt 1619-es és 1636-os 108 két gyermek-ravatalképet. Ami a leltárból tudott darabokat illeti: elképzelhető, hogy Batthyány Ádám 1646—1648 köré tehető fennmaradt egész alakos ábrázolása, Németújvárra való kitekintéssel a hátterében, az 1675-ös németújvári leltárban regisztrált kép (X- Í3). m A portré jobbra irányuló beállítása azt feltételezi, hogy párdarabja is volt, ami az ugyanott említett Formentini Auróra-portré lehetett. Az Esterházy család festményeket is tartalmazó ismert korai várleltára 1639-ből, Esterházy Miklós nádor idejéből való. 110 Hét családi arcképet sorol fel, melyekből a legkorábbi Esterházy Miklóst gyászban ábrázolja, vagyis első felesége, az 1619-ben elhunyt Dersfíy Orsolya halála utánra tehető. 111 Esterházyról és akkori feleségéről, Nyáry Krisztináról két további képpár található benne, ezek tehát 1624 utániak. Egyike bizonyára Nyáry Krisztina ma is meglévő 1626-ra datált portréja, 112 amely mára nem ismert párdarabjával együtt Esterházy Miklós 1625 októberében történt nádorrá választása alkalmából, illetve az után készülhetett. De megemlíti még a leltár két gyermekük, az 1626-ban született László 113 és a leltár felvételekor még csak 9 éves Anna Julianna portréit is, 114 amelyekhez eddig az időhatárig a meglévő és ismert művekből még továbbiak is hozzászámíthatok. 115 Ez az összesítés kétségtelenül hézagos, de az írott anyag még mindig csak részleges ismeretében nem is lehet más. Annyiban azonban reprezentatívnak tekinthető, hogy a képzőművészeti mecenatúra prominens családjainak és alakjainak arckép-készíttetési szokásairól informál. Tendenciák felvázolására, általános ismérvek felmutatására ennyiben talán alkalmas. Részben ezeknek a nagyságrendileg jellemző számoknak és a fennmaradt vagy adatból tudott képek menynyiségi viszonyának az ismeretében tűnik ki, hogy a portréfestetés többnyire valamilyen alkalommal kapcsolódott egybe — elvétve már a 16. század vége felé is, de nagyobbrészt a 17. század első felében. Jobbára akkor rendeltek arcképet, ha az az élet valamely stádiumához, eseményéhez kötődött, vagy akkor, ha az valakinek a számára, kérésére készült. S ezeknek a portrékészítési alkalmaknak a köre igen tág, ahogy némely típusnál viszonylagosan bő az emlékanyag is, ami ide köthető. 17. Nyugat-magyarországi festő: Császár Orsolya, 1626 körül (Burg Forchtenstein, Esterházy Privatstiftung)
