Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban

18. Nyugat-magyarországi festő: Császár Orsolya, 1626 körül, részlet Talán az egyik leggyakoribb megörökítésre okot adó alkalom az élet végső eseménye, elmúlása volt. A halottak ábrázolása, a ravatalkép nálunk egységesen 17. századi képtípusként jelenik meg, leszámítva Zrínyi Miklós 1574 előtt készült halotti portréját, amelyet egy adatolt epitáfiummegrendelés alapján az akkor Bécsben működött Adriáén van Conflanshoz kapcsolhatunk.

116 A század legkorábbi ismert példájától, Freiseisen György körmöcbányai kincstári főgondnok 1603-as ábrázolásától

117 a században legkésőbbi Jánoky Farkas-ravatalképig, amelynek dátuma 1698,

118 jelenleg 31 ravatalképről, illetve olyan portrékészítési esetről tudunk, aminek az eredménye valószínűleg ilyen vagy ehhez hasonló ábrázolás volt.

119 Kerültek elő adatok újabb képekre, illetve néhány eddig számon tartott, portréra vonatkozó említésről derült ki, részben forrás alapján, hogy azokban is halotti ábrázolásról vagy annak rendeléséről van szó. Ez újabbak legtöbbje az Illésházy és a Batthyány család egy-egy tagjával kapcsolatos, s több vonatkozik közülük elhunyt gyermek megörökítésére vagy már kész gyermek-ravatalképre. Az észak-magyarországi főnemesi családok, aThurzók, IIlésházyak, és a környezetükbe tartozó protestáns középnemesek ravatalképeit tartottuk eddig a legkorábbiaknak, azt gondolva, hogy az ilyen típusú ábrázolások Magyarországon elsőként ebben a megrendelői körben jelentek meg.

120 Korábban nem tudott vagy nem kellően értelmezett forrásadatokból azonban kiderült, hogy a halott megörökítésének szokása a Nyugat-Dunántúlon, a Batthyány (egyébként Batthyány Ádám 1629. szeptemberi, elsőként történt áttéréséig protestáns hiten lévő) családban is igen korán megvolt. Batthyány Ferenc 1619 őszén halva született lányának, Dorotytyának

121 a képét „íratta le" az „újhelyi", azaz bécsújhelyi 19. Nyugat-magyarországi festő: Esterházy Miklósné Nyáry Krisztina, 1626, részlet képíróval, a korábban említett Michael Taglyvû, akinek nevét csupán ebből a forrásból ismerjük. A kifizetés ütemezése szerint a kép elkészítése pár napig tartott.

122 Még gyakrabban hallunk, tudunk ravatalképekről Batthyány Ádám idejéből. Elsőként 1636. június 2-án meghalt fia, a féléves Ferenc ábrázolását rendeli meg, akinek megörökítésére Sopronba küld képíróért.

123 Szintén új adat került elő 1654-ből, Batthyány Ádám leánya, Esterházy Lászlóné Batthyány Eleonóra ravatalképéről, amelyről eddig nem tudtunk.

124 Festőjét a forrás kőszeginek mondja, benne eszerint Johann Michael Tripsius kőszegi képírót azonosíthatjuk, mivel ő volt az, aki a temetési címereket is készítette,

125 de az ő munkája volt az egy évvel korábbi fennmaradt ravatalkép is Batthyány Ádám feleségéről.

126 Halotti képről esik szó a Batthyányné Lobkovicz Poppel Évának szóló egyik levélben is. Ebben Szentgotthárdra várják a képírót, Poppel Éva egyik meghalt unokájának, Csáky László egyik fiának megörökítésére.

127 A másik ravatalkép-együttes, amelyről adatok alapján mára több tudással rendelkezünk, az Illésházyaké. Ebből a családból eddig három művet ismertünk, Illésházy Gáspár és felesége, Thurzó Ilona, valamint fiúk, Illésházy Gábor képeit. Mindhárom a 17. század közepére, illetve a következő évtizedre tehető, de hogy a ravatalkép-festetés szokása a családban korábban is megvolt, az már csak említésekből, elsősorban a trencséni várban egykor volt portrék feliratának 18. század végi másolatából, valamint a vár 1678-as leltárából derül ki. Jelenleg a legkorábbi halotti ábrázolás, amiről e forrásokból értesülünk, Illésházy Gáspár 1621-ben, kétévesen elhunyt fiáé, Ádámé.

128 De gyermek-ravatalkép volt az a másik is, amelyik Illésházy Gábor ikerfiait, az egy-, illetve kétnapos korukban elhunyt Gáspárt és Gábort egy kettős ha-