Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Reneszánsz, magyar reneszánsz, magyarországi reneszánsz. Részletek egy stíluskorszak kutatásának történetéből

11. Hetési Pethe Márton (f 1607) kalocsai érsek és Újlaki Ferenc (+"1555) győri püspök síremléke a pozsonyi Szent Márton-templomban (Könyöki József rajza, 1878; Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Tervtár) 12. Hetési Pethe Márton (fl607) kalocsai érsek síremléke a pozsonyi Szent Mártontemplomban legrészletesebb áttekintése — vagy inkább felsorolása — a magyarországi kora újkori síremlékeknek.

40 Ez is mutatja, hogy Ipolyi óriási anyagismeretre alapozva írta meg összefoglalásait. Amidőn másfél évtizeddel később, 1878-ban ismét összefoglalóan írt a magyar művészet történetéről, immár kitért a reneszánszra is. Nem hazudtolta meg korábbi önmagát. „Nem szólok tovább külön renaissance műkorszakunkról sem. Ez ugyanis a gótikánál is sokkal inkább mondható csupán importáltnak, sőt növényházi, rövid életű szép virágnak hazánkban, bármily korai és nagy lendületet vett is Mátyás király uralkodása alatt.Vitéz és Báthory, Dóczy és Bakócz főpapok, alig hogy még előbbi gót egyházi alkotásaikat bevégezték, mindjárt e sty Iben alkottak. Azért sokszor még e késő gót tervezetű műveken mutatkoznak, mint a kelő s áttörő nap első sugarai. Azért sokszor még e késő gót emlékeken is lesz a művizsgálat által nyomuk keresendő."

41 A magyar művészettörténet-írás egyik nagy vezérmotívuma jelenik meg itt: a Mátyás-kori reneszánsz mint „üvegházi növény". A nehézkes fogalmazásból annyi kihüvelyezhető, hogy Vitéz János, Báthory Miklós, Nagylucsei Orbán és Bakócz Tamás gótikus épületeket emeltek, de mindjárt rátértek a reneszánsz alkalmazására; ebből következik, hogy a művészettörténeti vizsgálódásnak a gótikus emlékeken is keresnie kell reneszánsz elemeket. Ezen a ponton Ipolyi félreérthetetlenül utalt Myskovszky Viktorra, a bártfai „munkás történeti búvárra", aki ekkor kezdte földeríteni a reneszánsz nyomait távol a fővárostól, kimutatva, hogy „a renaissance nálunk jóval korábban kezdett virágozni még a vidéken is, mint Németországban".

42 Újabb, nagy karriert befutó vezérmotívum: Magyarország elsőbbsége az olasz reneszánsz átvételében másokkal szemben. Hangsúlyozni kell, mielőtt valaki elfelejtené, hogy Ipolyi korában igen kevés all'antica emlék volt ismert: a mindig szem előtt lévő Bakócz-kápolna Esztergomban, a menyői keresztelőkút és a kapuzat,

43 egy igen szép fehérmárvány faragvány Egerben (ez mára elveszett),

44 valamint a koronaőrök táblája a visegrádi fellegvárban.

45 A felsorolás végén ott áll az ítélet: „Ami pedig késő renaissance, a barokk ízlés korából fennmaradt, mely egész hazánkat ellepte, elrontva még régibb nemesebb műemlékeinket is újjáalakításaival vagy csak toldozásai és foldozásaival - mindez szót sem érdemel, hacsak nem keményen kárhoztatót."

46 Ez a purista restaurálások kora. Ipolyiban sincs irgalom: a késő reneszánsz és barokk ugyanaz, ugyanúgy kárhoztatandó, sőt eltávolítandó. Steindl az 1878-as tűzvész után (1880 és 1898 között) bontja majd le a bártfai Szent Egyed-templom déli oldalán azt a pártázatot (s állítja „vissza" a tiszta gótikus formákat),

47 amely — Myskovszkytól lehet tudni - a legkorábbi volt az országban, s amely a pár évtizeddel később nemzeti sajátossággá kikiáltott pártázatos reneszánsz legelső datált példája lett. Ugyanott a városházát majd reneszánsz stílusban állítja helyre a 20. század elején Sztehlo Ottó, szintén a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) égisze alatt.

48 Myskovszky, a „munkás történeti búvár" Ipolyi értesüléseit a hazai reneszánsz alkotásokról részben Myskovszky Viktor (1838-1909) publikációiból szerezte. Myskovszkyról több szót kell itt ejteni, mint szokásos; alakja ugyanis elválaszthatatlan a magyarországi reneszánsz történetétől.

49 Nemcsak azért, mert az ő nevéhez fűződik az első önálló, szándéka szerint is reneszánsz tárgyú (kis)monográfia, hanem mert szinte egész életében a reneszánsz stílus tartotta bűvöletében. Myskovszky rajztanár volt, és talán lokálpatriótaként kezdte kutatni eleinte szűkebb pátriája, Bártfa és Sáros vármegye, majd a Felföld környező emlékeit. Nagyon sok adatot köszönhetünk neki. Folytatott levéltári kutatásokat is, és szorgosan rajzolta a reneszánsz emlékeket, főleg a kőfaragványokat és az épületeket, de iparművészeti alkotásokat — jórészt intarziás bútorokat — is. Közleményei a Vasárnapi Újságban, a Hazánk és a Külföldben, az Archaeologiai Köz-