Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - Kiss ERIKA: Ötvösművek a 16-17. századi Magyarországon
17. Georgius Heltner (mester 1672-től, Brassó): Szenteltvíztartó, 1695 (Bucures,ti, Muzeul National de Artâ al Románia; NiCOLESCU 1968 nyomán) mű is található, melyre a szűk technikai és formai, dekorációs repertoár a jellemző — az impozáns méretek mellett.További érdekes vonása e műveknek, hogy olyan tárgytípus, a talpas pohár is megjelenik főúri környezetben, mely a 17. század első két harmadában tipikusan polgári tulajdonosoknál fordult elő. A román fejedelmeknek azonban egyre-másra készítették — elsősorban brassói és nagyszebeni mesterek — jellegzetes, nagy virágos-leveles trébeléssel, gazdag figurális csoportokkal díszített munkáikat, melyek java a fejedelemség megszűnte utáni három évtizedben készült. Erdélyben elsősorban a szász lutheránus gyülekezetek és városok rendelkezetek hasonló minőségű helyi produkcióval. 92 A szász mesterek a 15. század óta folyamatosan dolgoztak román megrendelőknek. 93 A 17. század végén azonban az egyik legfontosabb „felvevő piacuk", a fejedelmi udvar, nem elsősorban a városi mesterek munkáira támaszkodott a nagyobb megrendelések esetében. A fennmaradt címeres, feliratos emlékek jegyei alapján olyan mesterek készíthették e műveket, akik valószínűleg elsősorban az udvar számára dolgoztak. 94 A fejedelmi udvarból éppen ez időszakból ismerjük egy valódi, konvenciós ötvösmester nevét, szerződését. Belényesi György 93 azonban nemcsak — készítéssel és javítással is foglalkozó — ötvös, hanem a pénzverőház vezetője is volt. Hasonló példát nem tudunk a korábbi másfél századból, meglehet csak a források hiánya miatt. Úgy tűnik, az erdélyi udvar már nem látta el megfelelő mennyiségű megrendeléssel a népes helyi céheket, az Apafiudvar a korábbiaknál szűkebb körön belül bonyolította le luxusbeszerzéseit. A szász városok mesterei a 17. század utolsó harmadától az erdélyi területen kifejlődő jellegzetes, késő reneszánsz elemekkel tarkított, nagyvirágos-leveles barokk stílust a román fejedelemségbe exportálták, ahol viszont éppen a század utolsó évtizedeitől nőtt meg az igény minőségi munkáik iránt. A 17. század sajátos erdélyi műveik révén közel fél évszázadra a román udvarok meghatározó stílusa lett. A képhez hozzátartozik, hogy a minden bizonnyal az ötvösműhelyek gyakorlatában — mintakészletében, öntőformáiban - folyamatosan továbbélő késő gótikus tradíciók 96 színezték ezt a sajátos erdélyi dekorációt. Jegyzetek 1 A művészeti kiállítások szerepére lásd: HASKELL, FRANCIS: The Ephemeral Museum. London, 2005. 2 Catalogue des Objets Hongrois de l'histoire du travail a l'exposition universelle de 1867, a Paris par Le Docteur FLORIAN ROMER. Pans 1867; HENSZLMANN IMRE: A bécsi 1873. évi világtárlatnak magyarországi kedvelőinek régészeti osztálya. Magyarország Régészeti Emlékei, II. kötet, 2. rész. Budapest 1876. 3 Rómer 1867-es munkája mintaszerű, a legkorszerűbb elvek szerint készült. Az általa válogatott művek — ezüstművek és ékszerek — szabatos leírása mellett pontosan jelzi, ha a mű egyes részeivel kapcsolatban fenntartásai vannak, ha kiegészítéseket lát, ha nem ért egyet a hagyományos attribúcióval. Ezen túl pedig nemcsak jelöli, de ábrán is közli a tárgyakon látható ötvös- és hitelesítő jegyeket. 4 THALLÓCZY í£77,306. 5 Fölhívás a kiállításon való részvételre. Egyházművészeti Lap 4 (1883) 151. 6 A kiállítás katalógusa: Ötvösműkiállítás 1884. 7 MIHALIK 1900/2,109-119. 8 A témaválasztás bővüléséről és az ábrázolt eseményeknek a korabeli politikai eseményekkel való összefüggéséről: HASKELL, FRANCIS: The Manufacture of the Past in Nineteenth-Century Paintings. In: HASKELL, FRANCIS: Past & Present in Art and Taste. Selected Essays. New Haven - London 1987,75-89. 9 ISPHORDING, EDUARD: Wenzel Jamnitzer und sein Werk im Urteil der Nachwelt. In: Wenzel Jamnitzer und die Nürnberger Goldschmiedekunst 1500-1700. Kiáll. kat. Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg 1985, 191-206; ESER, THOMAS: Weit berühmt vor andern Städten. Kunsthistorische Relevanz, städtische Konkurrenz und jüngere Wertschätzungsgeschichte der Nürnberger Goldschmiedekunst. In: Nürnberger Goldschmiedekunst, II. Goldglanz und Silberstrahl. Szerk. TEBBE, KARIN. Nürnberg 2007, 9—31. Az egyéniség keresése a magyarországi művészettörténet-írásban is megalkotta a maga szinte mitikussá növelt alakját, a nagyszebeni Hann Sebestyént. 10 Csak néhány fontos publikációt kiemelve: REISSENBERCER 1883; PULSZKY 1880, 267-303 (Franz Bock művének kritikája); BALLAGI 1883,201-392; KÁRÁSZ 1892,193; GYÁRFÁS 1912; NÓVÁK 1913; CZOBOR 1896; CZOBOR 1881,118-122,136-146,170-184, 200-204,246250,275-281,336-342. 11 RADVÁNSZKY I— III; RADVÁNSZKY 1888; RADVÁNSZKY 1893. A Radvánszky-könyvtár és Radvánszky Béla tudományos szerepére: H. HUBERT GABRIELLA: A sajókazai Radvánszky-könyvtár története. Szeged 1998,27-37. 12 Egy átfogó magyar viselettörténet megírásának szándéka vezette Vízkelety Bélát, a Nemzeti Színház jelmeztervezőjét, aki a Vasárnapi Újságban publikálta munkája előtanulmányait. A kérdésben elsősorban művészek nyilvánítottak véleményt. Johannes Aquila Bántornyán 1863ban felfedezett falfestményei kapcsán azonban már a régiségtan tudós képviselői is hallatták hangjukat. Elsősorban Rómer Flóns viselettörténeti megfigyelési voltak szakmai szempontból fontosak. Akadémiai székfoglalóját e témában tartotta 1872-ben. A kérdésről: Rómer Flóris kézirata A magyar jelmezről. KERNY 1989,129-145. 13 ROSENBERG, MARC: Der Goldschmiede Merkzeichen, I-IV Frankfurt am Main - Berlin 1922-1928. 14 SZADECZKY 1913. 15 A debreczem ötvösczéh rendszabályai 1598—1600.Történelmi Tár 1887, 595; MIHALIK J. 1900; MIHALIK J. 1911,85-155; GYÁRFÁS 1912; MIHALIK 1918. A második világháborút követően elsősorban az egykori Felvidék céhes központjairól láttak napvilágot további publikációk. Mindenekelőtt EvaToranová munkásságát kell kiemelnünk. Összefoglaló
