Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - MAROSI ERNŐ: AZ Alpokon innen és túl. A reneszánsz látszólagos válaszútjai Magyarországon 1500 körül és után
2. Baluszterpillér II. Ulászló monogramjával a budai királyi palotából, 1490-1500 (Budapest, Budapesti Történeti Múzeum) lások ikonográfiájának magyarázatában filológiai szempontok érvényesítését, valamint a rendeltetések és az alkalmak mérlegelését, az attribúciók gyakori revízióját, hanem állításainak árnyalását is. Különösen fontosaknak bizonyultak azok az új — régészeti leletek, illetve újonnan feldolgozott régi gyűjteményi anyag bevonásával nyert — belátások, amelyek bizonyították a Mátyás-kori műhelyeknek nem egészen hirtelen feloszlását egyfelől, illetve a hagyomány követőinek újabb és modernebb stiláris tájékozódását másfelől. Tagadhatatlan — s ezt nem utolsó sorban II. Ulászló címerével ellátott építészeti tagozatok is bizonyítják -, hogy Mátyás félbehagyott építkezéseit utódja is folytatta. 7 Kimutathatónak bizonyult a lényegében az ő szolgálatában összeverbuvált mesterkör további foglalkoztatása, kiváltképp Ippolito d'Estének az udvari stílus normáihoz ragaszkodó esztergomi építkezésein. 8 Továbbá nem3. Szatmári György pécsi püspök tabernákulumának egyik pilasztere (részlet), 1507—1510 körül (Pécs, Székesegyház) csak a különféle „Italusokra" vonatkozó levéltári forrásokban nevükkel, hanem a jellegzetes anyaghasználat (vörösmárvány, budai márga) s a stílus alapján kézzel foghatóan is megragadhatók a letelepedett, főleg budai, pesti helyivé vált, reneszánsz specialista mesterek és kereskedők. 9 A humanista elit több generációs meghatározó szerepe, vagyis nemcsak a Mátyás-kori indíttatásból táplálkozó, hanem - amennyire ezt a stíluskritika igazolni képes — az akkor kialakult művészeti orientációhoz ragaszkodva, ám az 1470—80-as években még ismeretlen, újabb fejleményekhez alkalmazkodó orientációja természetesen vitakérdés. Az, hogy a pesti Belvárosi plébániatemplom szentségházai, Szatmári György pécsi tabernákuluma maradéktalanul megérthetők-e a Mátyás-kori, azaz itáliai quattrocento előképekből, s (például groteszk ornamentikájukban) mennyire érvényesítenek újabb stíluselemeket, 1 " nem pusztán stíluskritikai, attribúciós probléma, hanem
