Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - VÉGH ANDRÁS: Reneszánsz kőfaragványok és terrakottaelemek a Jagelló-kori Budán. Egy várbeli lakóház és leletei

RÓKA Í777, 44-45; Cimeliotheca 1825, 43; PASTEINER 1885, 378-381; Pi LSZKY 1891, II,248; GF.REI

ICH 1924,21-22,4. kép; ELEK 1925,248; DÍVA LD 1927,187; TRAGÓR 1930,24; HEKLER 193 7,90; HOKI 'Ál H 1939,87; BALOGH 1947, 8-14, 28-30; BALOGH 1975, 211; BIALOSTOCKI 1976, 9; DERCSÉNYI - ZÁDOR 1980,152; FEUERNÉ 1983,\7(r,MNG régi gyűjt. 1984, 120. sz. (VÉC;H JÁNOS); PAPPJ. 1999, 157-160; MlKÓ 2001, 272-273, 300. kép; Habsburg Mária 2005, 192-193, III-T. kat. sz. (MIKÓ ÁRPÁD); MIKÓ 2006,93-102. VÉGH ANDRÁS Reneszánsz kőfaragványok és terrakottaelemek a Jagelló-kori Budán Egy várbeli lakóház és leletei Buda város középkori lakóházainak rendkívül hiányosan fennmaradt emlékei között reneszánsz építészeti részletet in situ alig találhatunk, pedig a műemléki falkutatások és helyreállítások során szórványosan előkerülő kőfaragványok arra utalnak, hogy a királyi palota építkezésein a 15. század utolsó negyedében megjelenő új, itáliai eredetű stílust a városban házakat bíró egyházi és világi előkelők, vagy akár a gazdag polgárok is hamarosan utánozni igyekeztek.

1 Az egyébként ugyancsak nagyon csonkán ránk hagyományozott írásos források szintén utalnak erre. Az oklevelekben említett itáliai eredetű kőfaragók mellett ismerünk 1526-ból egy részletes építési szerződést is, amelyet Perényi Gábor királyi kamarásmester kötött a Mindszent utca (vagyis a mai Úri utca) északi végében álló háza kibővítéséről a milánói származású Nicolaus kőműves, budai polgárral.

2 Az irat érdekes bepillantást enged egy 16. század eleji főúri palota belsejébe. Nicolaus mester először is köteles volt az északi oldalon a meglévő épület és a városfal tornya között egy két emelet magas házat építeni. Az új ház (domus) elé öt és fél öl széles tornácot (atrium) kellett készítenie az udvar (curia) teljes hosszában, amely alul boltozott volt, a tornác végében egy hét öl széles kamrát (camera), mellette pedig egy három és fél öl széles kis kápolnát (capella parva). Mindezekhez ajtókat, ablakokat és kandallókat volt köteles faragni. A déli oldalon a toronytól a meglévő palota (palatium) végében lévő szobáig (stuba) egy kétszintes épületszárnyat kívántak építeni, a földszintet négy és fél öl magasra, az emeletet pedig nyolc öl magasra. Nicolaus mester munkájáért 375 forintot kapott volna rézpénzben, amelyből köteles volt az építőanyagot beszerezni, továbbá a mestereket és segédeket fizetni. Sajnos a szerződés szövege pusztán önmagában, tárgyi emlékek és főleg vizsgálható épületek hiányában nem adhatott biztos alapot további tényszerű építészettörténeti elképzelések kidolgozására. A téma kutatásában újabban jelentős előrelépést tehetünk egy szerencsés régészeti feltárás segítségével, amely először mutatta meg egy reneszánsz épület maradványait a város területén. A budavári Szent György tér és környezete az 1990-es évek közepe óta kiterjedt és alapos városrégészeti kutatások színtere volt.

3 Ennek a nagyszabású munkának részeként tárták fel 1998—2000 között az egykori Szent György utca nyugati oldalának telkeit, s ezt a kiásott épületrészletek helyreállításához kötődően 2004—2005-ben még további kisebb régészeti kutatások egészítették ki.

4 Az ásatások eredményeképpen megállapíthattuk, hogy az utcát és a mellette húzódó telkeket a város alapításának idején alakították ki. Ebben az időben Buda első zsidónegyedének központja helyezkedett el a területen, itt épült fel a zsinagóga (Szent György utca 12.), a vele szomszédos telken pedig rituális fürdőt, ún. mikvét készítettek (Szent György utca 10.).A zsidónegyedet Zsigmond király uralkodásának idején, pontosabban egyelőre nem meghatározható időpontban felszámolták. Ennek során nemcsak a zsinagógát bontották le, hanem a környező telkek épületeit is jelentősen átalakították, a házakban található használati tárgyak tömegét pedig kutak, gödrök feltöltésére hasznosították. A Zsidó utca átadta helyét a Szent Zsigmond utcának, amely nevét az újonnan emelt királyi kápolnáról kapta, és ahová a királyi palota közelsége okán egyre több előkelő nemes és udvari alkalmazott költözött. Az utca északi végében emelkedő házak egyike, amely a mai Szent György utca 10. számú teleknek felel meg, a 16. század első negyedében — az ásatások tanúsága szerint — jelentős átépítéseken ment keresztül. Az építkezések a telek egészét érintették. Az utcai homlokzat mögött a korábbi épület utcával párhuzamosan épült pincéjét részben feltöltötték, illetve a pince északi részét felhasználva egy igen hosszú, most már az utcára merőleges tájolású új, dongaboltozatos pincét építettek. A feltárt pince- és alapfalak nem teszik lehetővé ezen a szakaszon az épület földfelszín feletti részeinek pontos megismerését, annyi azonban bizonyos, hogy a pincék ilyen mértékű átépítése a felszíni részek jelentős megváltoztatásával is járt. A telek középtáján egy másik pince csatlakozott a hosszú pince végéhez, amely már keresztirányban foglalta el a telket, illetve további alapfalmaradványok bizonyítják, hogy ezen a részen a telek teljes szélességét kitöltő épületszárny emelkedett. Ezt a szárnyat a telek hátsó felében egy közel négyzetes, árkádos folyosókkal kerített udvar kapcsolta a városfallal párhuzamos, sőt azon is túlnyúló, hátsó épületszárnyhoz. A hátsó — egyébként szintén alápincézett — épületszárny ugyanis magában foglalta a városfalat, és nyugati, a hegyek felé néző homlokzata már azon túl, a hegyoldal lejtőjén épült fel.

3 A két épületszárny pincéit az udvar alatt elvezető boltozott folyosó is összekötötte, amely egyben önálló kijárást is biztosított a városon kívülre. A részben a korábbi középkori lakóház felhasználásával kialakított épületegyüttes tehát teljesen kitöltötte a rendelkezésre álló telek területét, és — egyéb hely híján — a városfal vonalát is átlépve a hegyoldalra is kiterjedt. Eddig csak a telek pinceszintjén megismerhető épületrészleteket foglalhattuk össze, a szerencsés lelőkörülmények azonban ennél jóval több információt szolgáltattak. A városon kívülre néző homlokzat ugyanis feltehetően az 154l-es ostrom ágyútüzében összeomlott, és az épület pincéibe zuhant. Innen az ásatások során jelentős maradványokat sikerült újra kiemelni: figurális és dekoratív festéssel ellátott egész faltömböket, finoman kivitelezett, reneszánsz stílusú márgakő-faragványokat és idomtégla épületelemeket, valamint számtalan apró freskótöredéket és berendezési tárgyat, majolika- és kőcserépedények, csillárok, könyvkötések töredékeit. A feltárt freskóanyag restaurálása és rekonstrukciója ma még csak részben történt meg. A festett felületeken az ornamentális, illetve rozetta motívumok mellett figurális elemek is láthatók, valamint feliratrészletek. Jellemző a faragott épí-