Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - III. A BIBLIA ÉS FORDÍTÁSAI MAGYARORSZÁGON
([ford.l Komjáti Benedek) (Krakkó, Hieronymus Vietor, 1533) Papír, foil. [236]; 8°; 16 dúcról készült harminc fametszetes illusztrációval és dísszel. (4 db kétszer, 1 db ötször, egy pedig hétszer szerepel.) A címlapon Magyarország, a címlevél hátlapján a Frangepán család, az utolsó lapon pedig a Perényi család címere látható. Szent Pál alakja kétféle egész oldalas és egy kisebb metszeten összesen tizenegyszer szerepel, emellett feltűnik az egyik iniciálén is. A kötetet hétféle díszes kezdőbetű és három különböző záródísz is ékesíti.— A kiállított példány sötétkék, aranyozott bőrkötése a 19. század második felében készült, a 20. században restaurálták. Az elő- és a háttábla megegyezik, mindkettő középmezőjében az Egyetem címere látható. A dúsan aranyozott gerinc felirata: KOMJÁTI SZ. PÁL LEVELEI 1533. A jelenlegi kötés készítésekor a könyvet erősen körülvágták, amivel számos kéziratos bejegyzést megcsonkítottak. -A bemutatott kötetet 1564-ben nyolc dénárért vásárolta Kenyeres ([K]enieres) Lőrinc, a 17. század második felében (esetleg a Nádasdy családtól?) a lorettonii (Sopron vm.) szervita kolostorba került. Innen a 18. század végén, az abolitiós könyvanyag részeként juthatott az Egyetemi Könyvtárba.Több helyütt látható benne ,,BIBLIOTH. REG. SCIENTVNIVERSIT HVNGARICAE" köriratú bélyegzőlenyomat, közepén az Egyetem címerével. Budapest, Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: RMK I 1. A mohácsi csatában meghalt Perényi Gábor özvegye, Frangepán Katalin, János fiuk mellé hívta nevelőnek Komjáti (Comyathy) Benedeket. Komjáti 1527-től a bécsi egyetemen tanult, a város török ostromakor (1529) a Nádasdy Tamás birtokában lévő Husztra menekült, s onnan érkezett 1530-ban a Perényi családhoz Nyalábvárba. Úrnőjének birtokában megvolt Szent Pál leveleinek egy korábbi, nem megfelelő minőségű, nehezen olvasható fordítása. Ehelyett kellett Komjátinak újat készítenie. Filológiailag alapos munkájához felhasználta a korábbi fordítást és a Vulgatát is, de elsősorban Erasmus görög-latin kétnyelvű kiadása (1516), értelmezései (1519) és parafrázisai (1521) alapján dolgozott. Művét 1532. március 11-én fejezte be. Szövegének a Döbrentei-kódex (1508) megfelelő részeivel való viszonya még tisztázásra szorul. A kötet Perényiné költségén 1533 februárjában jelent meg a korai magyar nyelvű nyomtatványok szempontjából kiemelkedően fontos krakkóiVietor-nyomdában. (A család és a nyomdász kapcsolata évtizedekkel korábbi: az akkor még Bécsben működő Hieronymus Vietor 1512-ben Perényi Gábor költségén adta ki Janus Pannonius Guarino-panegyricusát.) A Szent Pál leveleit magyar nyelven tartalmazó könyvhöz 1 532-ben schwabachi betűtípusokkal folio méretű próbanyomatot (RJXÍNy 12) készítettek, de a kötet végül nyolcadrét alakban, antikva betűkkel jelent meg. BMJ Kiadás: Epistolae Pavli lingva hvngarica donatae: Az zenth Paal leueley magyar nyeluen, [betűhű kiadás], kiad., tan. Sz[i LADYI Á[RON], Budapest 1883. RMKl,3;RMNy 13; GERÉZDI 1968, 331-346; Schallaburg 1982,121-122, 889. sz.; HORVÁTH 2006, 32-37; VARJAS 1969, 97-104; ECSEDY 2000, 119-166; MÁMUL VI, 30-32 (Ács PÁL). III-7 Pesti Gábor magyar nyelvű négy evangélium-fordítása 1536 Nouum testamentum seu quattuor euangelioru(m) volumina lingua Hungarica donata, Gabriele Pannonio Pesthino interprète. Wij testamentum magijar nijeluen Bécs, Johannes Singrenius, 1536 Papír; foil. |8], 245, [3], 165 X 115 mm; 8° Ex Bibi. Com. F. Széchenyi (pecsét); A M. N. Múzeum könyvtára (pecsét); Gr. Széchényi alapkönyvtárából (pecsét) (régi jelzete: Oct. Széch. 13.895); 16. századi vaknyomásos bőrkötés, két csat maradványával, későbbi szakszerűtlen javítások nyomaival. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 6 (2. példány) Pesti Gábor négy evangéliumot tartalmazó fordítása 1536ban jelent meg Bécsben, Johannes Singrenius műhelyében. A bécsi nyomda Krakkó mellett a korai magyar nyelvű könyvnyomtatás fontos külföldi központja volt. Magyar nyelven ez az evangéliumok első, nyomtatott kiadása. Singrenius feltehetően nem tudott magyarul, ezért a korrektori munkát valószínűleg Pesti Gábor maga végezte. Pesti alapszövegként Erasmus latin kiadását vette alapul, de felhasználta a Vulgata alapján készült magyar nyelvű kéziratos forrásokat is. Fordításának stílusa tömör, választékos, kevéssé idegenszerű, függetleníteni tudta magát a latin szerkezetektől. Helyesírási rendszere is egységes, a kancelláriai helyesIII-7
