Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK - GÖDÖLLE MÁTYÁS: Elias Wideman portrésorozatai
a köteteket összeállító személyét és a válogatás szempontjait sem, így a mű funkciójára és készülésének körülményeire csak következtetni tudunk. Az első, az ajánlás szerint 1646. november 25-én Pozsonyban kelt (de valójában Bécsben, Matthäus Cosmeroviusnál nyomtatott) kötet az alfabetikus sorba rendezett száz portrén kívül csak a címlapot, a kétoldalas ajánlást, az ábrázoltak indexét és Puchaim rézmetszetű címerét tartalmazza. Az arcképekhez a címeket felsoroló köriraton kívül csak egy-egy latin nyelvű deviza kapcsolódik, szöveges méltatást nem kapcsoltak hozzájuk. A száz arcképből 20 ábrázol magyar nemeseket, a többi főleg a birodalmi arisztokráciát és Puchaim rokonait mutatja be. Mivel a kötetben nem szerepel a három, talán legjelentősebb magyar főúr, az előző évben meghalt nádor, Esterházy Miklós, utódja a nádori méltóságban, Draskovich János, és az országbíró Pálffy Pál, megkérdőjeleződik az a vélemény, hogy itt az udvarhű nemesség reprezentatív tablóját akarták volna összeállítani. Talán a kötelező udvariasságnál komolyabban vehetjük azt a Wideman ajánlásában olvasható passzust, ahol a kötet szereplőit Puchaim barátként öleli egybe. Itt a barátságon nem feltétlen a személyes vonzalmat értve, hanem az egyéni reprezentációban és propagandában betöltött szerepére utalva. A kiadvány sikere sem a Habsburg-udvar, hanem elsősorban Puchaim megbecsülését és felemelkedését vonhatta maga után. Más részről egyet kell értenünk Buzási Enikő megállapításával, amit a metszetek előképeinek vizsgálatakor tett, hogy ilyen nagy számú portré összeállításánál komoly szempont lehetett, hogy kiről állt rendelkezésre meglévő ábrázolás. Az első kötet magyar nemeseinek esetében,Wideman arra az egyedülálló arckép galériára támaszkodhatott, amely Nádasdy Ferenc pottendorfi kastélyában volt elhelyezve. A műgyűjtő főúr később konfiskált képtárának darabjai végül az Esterházyak fraknói várába kerültek. A második kötet 1649-ben jelent meg Bécsben, és mind formátuma, mind terjedelme megegyezik az első kötetével, melynek valószínűleg nem tervezett (semmilyen utalás nincs rá az elsőben), de a népszerűség miatt megvalósított folytatása. Önálló címe nincs, a címkép, az ajánlás és az index után következik a száz külföldi nemes katona képmása. A műbe belekerült az első kötetben már meglévő Puchaim-címer változatlan levonata is. A metszeteknek csak a negyedét készítette Wideman, a többi Friedrich Hülsen, Sebastian Jenét, Bartholomaeus Kilian, Mauritius Lang és David Manasser munkája. Rózsa György mutatott rá, hogy a címlapon és az ajánlásban is kiemelten megjelenő béke tematikája kapcsolatban áll a harmincéves háborút lezáró, egész Európát foglalkoztató vesztfáliai békével. A több évre elhúzódó kongresszus neves résztvevőiről is jelent meg egy 131 rézmetszetű portrét tartalmazó kiadvány, melynek Adriáén van Dipenbeke rajza után Pieter de Jode metszette címlapja előképül szolgálhatott Karel Skrétának a címkép rajzolásakor. A béke azonban Magyarországon is aktualitássá vált, ugyanis 1649ben már javában folyt az előkészítése a következő év elején (1650. február 25.) a törökkel megkötött békének, melyben III. Ferdinánd király és IV. Mehmed szultán újabb 12 évre meghosszabbították az 1606. évi zsitvatoroki, illetve az 1627. évi szőnyi békét. Ennek fényében nem véletlen, hogy Zrínyi Miklós, aki 1649-ben írta meg a Tábori kis tracta című katonai könyvét, nincs jó véleménnyel a békepárti Puchaimről. A harmadik, immár kizárólag magyar nemeseket bemutató kötet ajánlása 1652. január l-jén kelt Bécsben. Eredeti címe ennek sincs, de az irodalomban többfajta modern kori változata terjedt el: Icônes illustium heroum Hungariae (RMK III 1797), Clarissimorum Hungariae Heroum Icones (App. Hung. 848), Iílustrissimum Hungariae Heroum Icones (CENNERNÉ WILHELMB 1957). Rendelkezünk példával korabeli megnevezésére is. Nádasdy Ferenc könyveinek 1672-es pottendorfi jegyzéke Effigies magnatum Hungariaenek, Berényi Ferenc 1690-es könyvjegyzéke Effigies procerum Ungariaenek nevezi (Adattár 13/2, 80, 135). Érdekességként ide kívánkozik két 17. századi magyar nyelvű leírása is. Batthyány Ádám könyveinek inventáriumában (1653): Három Száz Cavallémak a kufferstihiek; és egy évvel később: Fekete Csapában keóttettet aranyos keönyv, mellybe az urak képei vannak (KOLTAI 2002, 320, 387. sz.). A száz magyar nemes portréját „vitézségnek és dicsőségnek emlékj elei "-ként mutatja be. A képmások előtt a Szent Korona képe található, amely pontos másolata Révay Péter 1613-as, a koronáról szóló munkájában megjelent rézmetszetnek. Azok a főurak, akiknek képe az első kötetben is szerepelt már, Móré István kivételével benne vannak a harmadikban is, és kivétel nélkül új metszet készült róluk. Vannak olyan portrémetszetek is, amelyek elkészültek ugyan, de nem kerültek be a kötetekbe, és vagy rézdúcuk, vagy levonatuk megmaradt. Pontos képünk még nincsen a készítés és válogatás folyamatáról, de az biztos, hogy Wideman a kiadványokon kívül is értékesített a sorozat rézmetszeteiből, mint például a százas nagyságrendben előforduló Zrínyi-exlibris is mutatja. Ilyen nagyszámú portrénál igen valószínű, hogy maradtak vissza selejtezett lemezek, és az is elképzelhető, hogy egy kicsit tágabb körből lett kiválogatva a végül kötetekbe bekerülő metszetek sora. A portrésorozat hatása széles elterjedtsége folytán mélyreható és hosszútávú volt a hazai arcképfestészetben. A mai napig legfontosabb forrása a 17. századi portréikonográfiának. PATAKY 1951, 244-248; CENNERNÉ WILHELMB 1956; CENNERNÉ WILHELMB 1951; CENNERNÉ WILHELMB1988; CENNERNÉ WILHELMB 1988/2; BUZÁSI 2001/2; RÓZSA 2004; Wideman 2004; RÓZSA 2006. X-23a Elias Wideman portrésorozata első kötetének címoldala Comitivm Gloriae centvm Qva Sangvine QvaVirtvte Illvstrivm Herovm Iconibvs Instrvctvm et Excel'"" ac Illvstrissimo Heroi D. D. Ioanni Christophoro Com: â Pvchaim Lib: baro in Göllersdorff etc. Haered: Dapif: Archid: Austr: Sac: Caes: Reg.que Maiest. Cons: Auli: bellico, Camer: Generali Armament: campest: Magistro, ac Praesid: Comar: sup: Capitaneo. Dicatvm Elias Wideman (1619-1652), 1646 Papír, rézmetszet; 24,7 x 16,2 cm (lemezméret), 27,5 x 19 cm (lapméret) Jelezve alul középen: „Elias Wideman Aug: sculpsit;" jobbra lent: „Editio Correctiorum" Az előzéklapon beragasztott címeres exlibris: „William Horatio Crawford / Lakelands / Cork" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, Kézikönyvtár 694. (RMK II 669; App. Hung. 841; RMNy III Appendix 182)
