Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - Táblaképek és faszobrok

nál, ahol ez leglátványosabban nem a festésmódban, hanem az oltár szerkezeti elemeiben jelenik meg. TGy DIVALD 1927, 272-275; RADOCSAY 1955, 161, 300-301; GLATZ 1975, 47, 51-52; Schallaburg 1982,622, 759. kat. sz., 58. kép (VÉGH JÁNOS); MNG régi gyűjt. 1984,114 (VÉGH JÁNOS); GERAT 2001, 144; TÖRÖK 2005,32. 1-10 Szent Katalin-oltár táblái: Szent Katalin megidézése, Szent Katalin vitája a tudósokkal, A Katalin által megtérített bölcsek a máglyán, egykor hátoldalán a Keresztrefeszítés, Szent Katalin vértanúsága 1520 Fenyőfa, tempera; egyenként 107 x 102 cm Valamennyi táblát 2008-ban restaurálták; Szent Katalin megidézése: Takácsné Szabó Mariann, Szent Katalin meggyőzi a tudósokat: Zsámboki Orsolya, A Katalin által megtérített bölcsek a máglyán: Szutor Katalin, Keresztrefeszítés: EisenmayerTiborné, Menráthné Hernády Szilvia, Szent Katalin vértanúsága: Szentgyörgyi Edit. Valamennyi tábla új, könnyített panelre átültetve: Németh Gábor, Beregszászy Sándor, Magyari Ferenc. A táblák ismeretlen helyről a szepeshelyi püspöki palota lomtárába, innen a Nemzeti Múzeumba kerültek. 1936-ban a Szépművészeti Múzeum vette át őket, majd 1973-ban a Nemzeti Galéria. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 55.914.1-5. Egy Szent Katalin-oltár egykor két oldalán festett, szétfűrészelt táblái, ismeretlen helyről, valószínűleg Sáros vármegyéből. A Szent Katalin vitája-tábla hátoldala, feltehetőleg Krisztus ostorozása-jelenettel a kassai Múzeumban található. I-K) (restaurálás közben) 1-10 (restaurálás közben) A képek restaurálására a fahordozó szempontjából éppúgy szükség volt, mint az átfestések eltávolítása miatt. A szétfűrészelt és elvékonyított táblák hátoldalára egykor vastag deszkákat szögeltek és ragasztottak, ezek feszítése a táblákon hosszanti repedéseket eredményezett, ezért a festményeket új panelre kellett átültetni. Az átfestések eltávolítása után az eredeti kopott részeken jól előtűnt a lendületes alárajz. Valamennyi képre azonos, könnyed, nem túl részletező, rajzos ecsetkezelés jellemző. A festő előszeretettel használt erős, eleven színeket, ezek között a zöld, piros és sárga dominálnak. A redők mélyek és plasztikus hatást keltenek, a redővetésnél jellegzetes s betűt formáló modellálás figyelhető meg. Az 1-10 (restaurálás közben)