Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon

Másodlagosan felhasznált márványlap János Zsigmond fejedelem tumbájának egyik rövidebb oldalaként, 1571 után (Gyulafehérvár, székesegyház) meggyilkolt Báthory Gábort a nyírbátori református temp­lomban — a Báthory család régi temetkezőhelyén - hantol­ták el, síremlékéről nincsen tudomásunk. 59 Bethlen Gábort a Szent Mihály-székesegyházban, ponto­sabban az „öreg templomban" temették el 1629-ben, és ebben nem a véletlen játszott szerepet. Jellemző a nagy feje­delem reprezentációs igényeire és ennek kapcsán a kép­zőművészeti eszközök felhasználására, hogy amikor első felesége, Károlyi Zsuzsanna meghalt, az ő számára szeretett volna egy eperjesi kőfaragóval olyan monumentumot állít­tatni, mint amilyen Báthory Kristófé volt. Azt választotta mintának. Úgy látszik azonban, hogy nem találtak megfelelő mestert, mert a tervből nem lett semmi.Végül neki magának is Lengyelországból hozattak síremléket, Krakkóból, Antonio da Castello műhelyéből (1632—1634). Utódjának, I. Rákóczi Györgynek is Krakkóban rendelték meg a síremlékét, ezút­tal egy másik comói mestert, Sebastiano Salát bízva meg a mű elkészítésével (1649—1652). Ennek Lórántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond volt a megrendelője. Röviddel utóbb magának Rákóczi Zsigmondnak (fi 652) és fiatalon elhunyt testvérének, Ferencnek rendeltek közös síremléket ismét Krakkóban, ezúttal Bartolommeo Ronchinál (1652—1655). 60 Ekkorra kétségkívül kialakult a gyulafehérvári „öreg temp­lomban" a látványos fejedelmi temetkezőhely, 61 ami nem utolsó sorban annak volt köszönhető, hogy a fejedelmek és családtagjaik monumentális síremlékeik megrendelésekor ugyanazt az utat választották, amit Báthory István 1585-ben: északról hozattak emlékműveket, azokról a területekről, ahol ennek nagy divatja volt, és ahol ezeket el is tudták készíteni. Rövid időre, a 17. század közepén tudatosult ez a panteon jelleg: Szalárdi János I. Rákóczi György temetése kapcsán fel­sorolta, kik mellé temették a fejedelmet: a sor Hunyadi Já­nostól Bocskai Istvánon át Bethlen Gáborig terjedt. 62 Hamarosan azonban elpusztult a székesegyház. 1658-ban a betörő tatár csapatok felégették a várost és vele együtt a fő­templomot is. 63 A romok közül csak János Zsigmond és Iza­bella királyné tumbái voltak utóbb úgy-ahogy megment­hetők, és Hunyadi János és mások (a Kendi-fivérek) szarko­fágjainak maradványaiból összeállították Hunyadi János és Hunyadi László ál-sírládáit. A Lengyelországból hozatott ha­talmas síremlékek darabjaiból mellékoltárokat állítottak össze a katolikus időkben. Ezek az oltárok azonban erősen átalakí­tott változatok: a jobb oldali mellékhajóban álló oltár áthe­lyezésekor (1996-ban) kiderült, hogy az architektúra zöme téglából készült; 64 a jobb oldali kereszthajóban álló építmény predelláját lezáró kőlapon pedig sikerült kibetűzni Rákóczi Zsigmond és Ferenc sírfeliratának néhány szavát. 61 A felira­tos táblát tehát feldarabolták, és párkányt faragtak belőle. I. Rákóczi György emlékművének fekete márványlapra vé­sett szövegét viszont megkímélték. 66 A haza patrónusai Thurzó György 1607. június 15-én címerbővítő oklevelet kapott II. Rudolftól. 67 Az armálist Prágában adták ki, igen díszes formában. A tizenkét pergamenlapnyi, könyv alakú ok­levél ma is eredeti formájában tanulmányozható: mohazöld bársony borítja a kötéstáblákat, amelyeket kék és citromsárga selyemszalagokkal lehet összekötni; a lapok éle aranyozott; a függőpecsét kék—arany zsinóron függ. A címerkép egész ol­dalas miniatúra (f. l v ): a pajzsot lapos fülke foglalja magába, alul haditrófeák között csatakép látszik, amelyen kétfejű sasos lobogó alatt támadó katonák futamítják meg a félholdas zászló alatt gyülekező ellenséget, a törököket. A fülke két ol­dalán két szent áll: a heraldikai jobb oldalon Szent István ki­rály, a másikon Szent László. Jól látható attribútuma, a bárd; Szent István jogara és országalmája konvencionális, de nem igazán karakteres attribútumok. Thurzó György az adomá­nyozás idején, 1607-ben királyi tanácsos, étekfogómester volt, 1609. december 10-én lett az ország nádora. 68 Protestáns ná­dora — ezért meglepő kissé, hogy hogyan kerülhetett címe­reslevelére a két magyar szent király. Bár a lutheránusok általában nem voltak a képek ellenségei a templomokban sem, a jelenség nem érdektelen. Míg a két szent nyilvánvalóan az országot jelképezi, a címerek a birodalmat is; Szent István feje fölött a birodalmi címer függ, amelynek első és negye­dik mezejében a magyar vágások is ott vannak, Szent Lász­lóé fölött csak Magyarországé; és a miniatűr csatajelenet kétfejű sasos lobogója egyértelműen kijelöli Thurzó György és a magyarok helyét a török elleni harcokban. Nem a Thurzó-armális az első, amelyen a szent királyok megjelennek. 1598-ban kelt, szintén Prágában, Pekh Lipót címereslevele, amely szintén igen díszes kiállítású. 69 Könyv alakú, aranyozott barna bőrkötésben van; a címerkép itt is egész oldalas, nagyon érzékeny kivitelű miniatúra. Lapos fül­kében a címerpajzs, alatta trófeák, kétoldalt pedig két szent áll: a heraldikai jobb oldalon Szent István király, a másikon Szent Lipót. Mindegyik saját országa címerét kapta a feje fölé: a magyar király Magyarországot, Szent Lipót viszont az Ausztriai-házat jelenítette meg. Pekh Lipót - aki a magyar királyi kamarajövedelmek praeceptora volt — egyszerre kép­viseltette a magyar és a Habsburg szent patrónust címeresle­velén. Jelenlegi ismereteink szerint ez az első armális, amelyen megjelennek a magyar szent királyok. Feltehetően nem ez volt az első, de feltűnésük időpontja nem lehet na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom