Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon
Thurzó György címerbővítő oklevele, 1607 (Budapest, Magyar Országos Levéltár) gyon távoli ettől az időszaktól. A 17. század eleje után ugyanis megszaporodnak. A Thurzó-címereslevél fülkéjének záradékán az osztrák pólyás címer függ, sisakdíszként az Erzherzogshuttal; Pekh Lipótén pedig a birodalmi címer. Egy 1610-ben kiadott armálison - budróci Budor Jánosén - ugyanezen a helyen a horvát címer függ. Ezt az izgalmas, korábban szinte teljesen ismeretlen armálist Pálfry Géza közölte nemrégiben. 70 A címerpajzs a korban megszokott módon, mikében helyezkedik el, alul trófeák hevernek — a címerkép kardra szúrt török feje konkrét képi kontextusba kerül. A fülke két oldalán, a pillérek előtt két magyar szent áll: heraldikailag jobbra Szent István, balra Szent László. Szent István hosszú ruhában, palástban, Szent László páncélban, palástban, kezében elmaradhatatlan bárdjával. Mindkettejük fölött magyar címer függ. A címerszerző — pontosabban a címer-megerősítést elnyerő horvát köznemes, aki Zrínyi György kíséretében vett részt a századvég hosszú török háborújában, majd Zrínyi muraközi jószágigazgatója lett, nem csupán a magyar, hanem a horvát szent királyokat is armálisára állíttatta: Szent László egyesítette Horvátországot Magyarországgal, a zágrábi püspökségnek pedig Szent István volt a patrónusa. A címereslevél Ferenczffy Lőrinc királyi titkár aláírását is magán viseli, és illusztrációját ezért sem tarthatjuk véletlennek. Magyarországi sajátság-e a szent királyok szerepeltetése az armálisokon? Hasonlóságok és különbségek vannak a korban például a cseh címeres levelek kiadási gyakorlatában. 1606-ban adott ki armálist II. Rudolf jan Záluzsky z Helfenstejna és testvérei számára. 71 A lapos fülke két oldalán egyegy figura áll: a heraldikai jobb oldalon maga az uralkodó, II. Rudolf, a másikon az Igazság, mérleggel és pallossal a kezében. II. Rudolf feje fölött egyébként a magyar címer függ, az Igazságé fölött a cseh oroszlán, középütt pedig a birodalmi sas. 1609-ben Prágában kelt Erhart Biskup z Encepihlu címereslevele, amelyen heraldikailag jobbra Rudolf császár áll, feje fölött ismét a magyar címerrel, párja itt is az Igazság allegorikus alakja. 72 Van azonban példa arra is, hogy mindkét koronás uralkodó ott van a pajzs két oldalán, mint például Jan ze Lhoty címereslevelén (1627), ahol a jobb oldalon II. Ferdinánd, a másikon pedig — a még apja életében megkoronázott - III. Ferdinánd áll. 73 A példák folytathatók, egy azonban nincs közöttük: nemzeti szent nem szerepel sehol. Ami tehát a magyar szenteket illeti, lehet, hogy speciálisan magyar — esetleg osztrák, ld. Szent Lipót — jelenségről van szó. Arra ugyanis van példa nálunk is, hogy az armálison megjelenik az aktuális uralkodó alakja. Ilyen például Foky Imre címereslevele (1623. november 18., Bécs), amelyen a heraldikaijobb oldalon Szent István, a másikon pedig II. Ferdinánd király foglal helyet. 74 De idézhetnénk még a Jeszenszkyarmálist is (1631), ahol III. Ferdinánd király áll Szent István párjaként. 75 Az ikonográfiái konvenció eleinte a középkorban kialakult hagyományt követte: a páncélos, palástos Szent István király vagy a bárdot tartó Szent László a 15. században már ebben az öltözetben jelent meg. 76 A 17. században azután Szent István egyre gyakrabban öltött magára magyaros ruhát: zsinóros mentét, csizmát, ami kétségkívül a nemzeti hovatartozás képét erősítette. Nem tudjuk, mikor jelent meg az első magyarruhás Szent István király-ábrázolás, talán a ChereődyMissaléban, 1592-ben. 77 Ennél korábbit egyelőre nem ismerünk. Az 1628-ban, karomi Bornemissza Istvánnak kiadott címerbővítő oklevélen is ebben a nemzeti ruházatban feszít Szent István, valamint Szent Imre herceg is. Ez az armális Karomi Bornemissza István címerbővítő oklevele, 1628 (Budapest, Magyar Országos Levéltár)
